QL.túra

Kulturális smörgåsbord Esterházytól Wass Albertig, a gumicsizmától az iPad-ig, a Teletabiktól Sexpírig, a makrofágtól a mikrokontrollerig, miazmás...

Címkék

2000 (20) 2001 (6) 2002 (16) 2003 (164) 2004 (61) 2005 (40) 2006 (31) 2007 (28) 2008 (33) 2009 (175) 2010 (188) 2011 (201) 2012 (86) 2013 (40) 2014 (36) 2015 (26) 2016 (10) adáshiba (91) android (1) animáció (93) cygwin (3) film (410) gezarol (13) hájtek (159) hangoskönyv (32) ipad (17) klip (12) könyv (191) linux (29) színház (169) vers (17) windows (37) zene (111) Címkefelhő

+jegyzések

  • törzsmókus: az első tecső link Chopint ad, nem Mahalát :( a másodiknál meg biztos van azóta jobb minőség… (2016.11.11. 13:27) [Zene] Besh o droM: Macsó hímzés
  • TrueY: @NYJetsTD: Hidd el, nem örülök ennek annyira. :) Sajnos csak 1 napot nyaraltam. A többit kórházban... (2016.10.12. 23:00) [Adáshiba] Achilles-ín
  • NYJetsTD: Ronaldoooooo.... milyen ügyes vagy. Mostantól egész életedben mondhatod, hogy sportsérülésed volt,... (2016.10.11. 21:01) [Adáshiba] Achilles-ín
  • TrueY: @NYJetsTD: Én a vereshagymás-zsíros kenyeret szeretem. Legutóbb Mikulás-futáskor ettem. De mostaná... (2016.03.21. 01:33) [Adáshiba] Futás...
  • NYJetsTD: @TrueY: Akkor majd' egy súlyban vagyunk... 824 N voltam öt perccel ezelőtt, de azóta lement két sz... (2016.03.02. 17:09) [Adáshiba] Futás...
  • Utolsó 20

Most ...

... múlok .osan

bmi_tiny.png


... hallgatom
Szabó Magda: Régimódi történet
https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSqTmZEqlCRFgojyt52Q2n_qiMTyVlt-zJu-DpbNKVY6OQbBh4u


... olvasom
Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve


... (Kik ezek? Kik ezek az embek? Kik ezek?)
profile for TrueY on Stack Exchange, a network of free, community-driven Q&A sites
free counters

[Könyv] Wass Albert: A funtineli boszorkány I-III.

2011.06.27. 12:00 | TrueY | 17 komment

Címkék: könyv 2011

Ebben, a politika által megkuszált világban a szunnyadó felszín alól kirántva feltűnnek emberek, akiket valamelyik szekértábor istenít, a másik oldal pedig simföl. Ilyen író Wass Albert is. A műveiről szeretném magamnak kialakítani az álláspontomat, ezért úgy gondoltam, elolvasok pár könyvet tőle. Nem tudtam, hogyan is fogjak hozzá. Végül összevetettem az neccen elérhető PDF állományok címlistáját és a wikipedia által ajánlott könyvcímeket és a fent nevezett, 1959-ben kelt könyvre esett a választásom.

Szerencsére nem csalódtam. Illetve igen, de nagyon kellemesen. Mondhatom, módfelett élveztem a könyvet. Az első kötet első 80%-ka egészen lenyűgözött. A történet szívszorító, kedves, brutális és a tájleírások is gyönyörűek. Érdekes, hogy az egyes részek (az előző részekkel együtt) önmagukban is zárt egészet alkotnak, de az előző részeket úgy egészítik ki, hogy egészen megváltoztatják az összképet.


I. Az urszubeli leány

Az első részben megismerkedhetünk Nucával, a 13 éves kislánnyal, aki az apjával, Tóderikkel a Havasokban él, piszok messze mindentől. Odaköltöznek egy erdőbe és felépítenek egy kis házikót. Megismerkedünk az ellenséges falusiakkal és a báróval, akié az erdő. A falusiak be-beszólongatnak a havasi embereknek. Ittasabb hangulatban nem csak beszólongatnak. Tóderik ezt egy botütéssel torolja meg, amibe a delikvens majdnem belehal. Tóderiket elviszik 5 évre börtönbe. A lány persze nem tud semmit. A falubeliek szánják a kislányt, de végül majdnem mindenki elfelejtkezik fogadkozásokról. Nagyon szívszorító ez a nagy egyedüllét. A kislány közben cseperedik és egyre-másra akad meg a férfiak szeme rajt. Végül nagyjány lesz belőle. Az embert fojtogatja a tehetetlenség, a segíteni akarás, a féltés. Mindemellett kissé egyoldalú. A havasi emberek jók, a falusiak (többsége) sunyi, rosszindulatú. Picit sok szóismétlés, de szeretettel, szép nyelven ír.

Ebbe az "idilli" hangulatba rondít bele a civilizáció. Idegen emberek jönnek, gőz-fűrész gépeket hoznak. Kezdik kitermelni az erdőt, lepusztítani a tájat. Esténként a kocsmában múlatják az értéktelen idejüket. Egyre több a balhé, egyre több a csendőr. Az évszázados szokásjogot kezdi felváltani az állami jog. Amit az itt élők nem értenek. Nuca végül elmegy a báróhoz, hogy segítsen az apján. Hazafelé menet egy cigány asszony megnézi a tenyerét és elmondja, hogy a lány bizony boszorkány és minden férfi életét tönkre fogja tenni, aki beleszeret, vagy akibe ő beleszeret. Itt a könyv kicsit átmegy Szepes Máriába és lendületét veszti. Kezd a jóslat beteljesedni. Látja a jövőt, kezdenek hullani körülötte a férfiak. A végén odaadja magát az egyiknek. Az is meghal.

Megjön Tóderik is, mert a báró végül segített. A börtönről egyáltalán nem beszélnek. A könyv végén összeismerkedik a báró fiával és egymásba szeretnek. Tóderik elköltözik és szenet éget. Nuca elmondja a történetét Tóderiknek, aki (nem érthető okból) kibontja a boksát és magukra gyújtja az erdőt, Nucát és az ifjú urat is megölvén ezzel. Legalábbis én így értettem.

Nem világos számomra Tóderik motivációja! A felesége is tűzben hallt meg, vagy a lányt mentette ki tűzből még baba korában? Vagy csak örül, hogy a lánynak van valakije és ezért öngyilkol?

Erősen környezetvédő hangulat hatja át. Mondhatni meglehetősen modern, vagy inkább korszerű. Nuca mondja egy helyen: "Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik!" (36. oldal). Hát igen, a civilizált ember már csak ilyen.


II. Kunyhó a Komárnyikon

És itt jön a második, a legnagyobb terjedelmű kötet. Ebben jórészt Nucával az erdőben élő emberek hátterét ismerhetjük meg. A jókét és rosszakét egyaránt. Szinte mindenki defektes így, vagy úgy. Nagyon nyomasztó. Időben egy kicsit korábbról indít.

Megtudhatjuk, hogy miért lett Farkas-Dimitru olyan mogorva, farkas gyűlölő és magányos. Szomorú történet. Először a juhokat akarja megmenteni a farkasoktól, de végül a családja, majd a saját élete is veszélybe kerül. Csak ő marad életben. A kisgyereket és az asszonyt széttépik a farkasok. Nagyon lélekbe markolóan írja le.

Sokáig nem derül ki (legalább is számomra), hogy csak Tóderik halt meg a tűzben. Összeköltöznek az úrfival, aki építtet egy házat kettőjüknek. De közben ráun az ifjú lányra. Nuca ezt nem érzi problémának. Neki csak telik az idő, de a faluban ferde szemmel néznek rá. Gáspár úrfi Párizsba megy tanulni, így Nuca megint tök egyedül marad. A karácsonyt Bertalannal, a halemberrel és Ivánnal tölti. Ez nagyon szép és megható rész.

A Vénember csak feszegeti, hogy az úrfi nem szereti, meg a ház sem igazi otthon. No meg ott a jel a homlokán. Rossz vége lesz ennek. Talán. Végül kap egy képeslapot, amit alig tudnak többedmagukkal kisilabizálni. Nucában is valami megmozdult. Várandós. A falusiak még jobban rászállnak. Már csak Ferenccel, a méhésszel tartja a kapcsolatot és kénytelen-kelletlen a feleségével, aki utálja. Ismét egy városi életet lekicsinylő alapvetés: városon: élj, hogy dolgozz (és hülyeségeket vegyél - a szerk.), hegyen: dolgozz, hogy élhess. Hát igen. A civilizációnk már csak ilyen.

Előkerül Iván története, aki felismeri Nucában az értéket, mert volt egy kedvese, Marja, aki szintén látó volt. Vénség története is elmondásra kerül (őt az asszony csalta meg, de ő elvetetné a csalóval, mert szereti az asszonyt. A gaz csábító viszont csak röhög rajta, mert a patikusasszonyt akarja elvenni, mert annak sok a pénze. Megcsapja a baltával. Börtönbe kerül).

Nuca meglátja Gáspár szemében a párizsi asszonyt, de elfogadja naiv tisztasággal. Minden havasi emberre egyébként is jellemző a szemlélődő, elfogadó hozzáállás. Megindul a szülés. Nagyon ráér a könyv, nem siet a leírással, részletgazdag. Nucára rátör az egyedüllétet, fájások jönnek. Még soha nem látott szülést. Egy fára verve hívja a Vénséget, aki azonnal jön és megszületik a fiúcska. Innen már viszonylag kevés sz esik a babáról (minden ismeret nélkül fel lehet nevelni egy gyereket? Hol van a Spock könyv?). Minden magányos öregnek ő lesz a kislánya. Sok havasi ember segít neki. Miközben Gáspár úrfi vadászgat.

Egyszer csak megjelenik a környéken 8 raboló, akik rabolnak és orvvadásznak. A földesúr lenyomja őket és felszólítja a bandát, hogy húzzanak el. Végül az egyedül élő Nucát kezdik el piszkálni. Már majdnem swinger partit csinálnak a részvételével, amikor kiderül, hogy a rablók feje, Bandilla Nuca apja. Tóderik az anyai nagyapa volt. És kiderül Tóderik és Nuca baljós története. Tóderik egy jól menő molnár volt, akinek a lánya Bandillába volt szerelmes (és viszont), de Tóderik egy nagy hitelért cserébe egy rusnya vendéglőshöz adta. Aki viszont verte és megalázta. Az anya szakadó esőben, karján a kisbaba Nucával ment vissza Bandillához. Az anya tüdőgyulladásban meghalt, mire Bandilla agyonütötte a vendéglőst és felgyújtotta a malmot. A megkeseredett Tóderik magához vette a kicsit és felnevelte. Valószínűleg ezért gyújtotta magára az erdőt, amikor megtudta, hogy az úrfi gondoskodik a lányról.

Közben nagyon beteg lesz a baba, Ferenc felesége immel-ámmal segít. Zsírral kenegetik szegény lázas baba mellét. (Ez jó valamire amúgy, vagy Hofi után: "Nem használ, de nem is árt. Egy módszer."?). Valahogy mégis meggyógyul a baba, de furcsa, hogy alig van szó róla...

Úrfi már nagyon unja magát és szomorkodik, hogy vége a vadászatnak. Itt az ősz. Már nem is megy fel Nucához. Egy éjjel azután lelövik a rossz emberek. Illetve azok között is a Mihály nevű. Nuca addig hipnotizálja, míg a végén felakasztja magát.

Itt végül is felmerül az az általános kérdés, hogy  "boldogabb-e az úr?" Főleg, hogy egyetlen fiát megölték. Az úrnak pedig a legnagyobb gondja, hogy most már nincs, akire hagyhatná a vagyont. Megkörnyékezi Nucát, hogy adja oda a gyereket, az unokáját. Majd ő felneveli jólétben. Nuca nem megy bele az üzletbe. A végén ellopják a gyereket, amibe beleőrül.

Én már nagyon a végét éreztem a történetnek, de még van egy kötet hátra. 


III. A funtineli boszorkány

Míg az első rész Nuca magányáról, a második a környéken lakókról szól, addig a harmadik rész inkább Nuca emberfeletti képességeit és annak el (nem) fogadását taglalja. A végén persze beteljesül a jóslat és minden összeomlik.

Ez a kötet is úgy kezdődik, hogy nem a fősodorról, nem Nucáról szól. Nuca, majd csak később csatlakozik. Az író húzza az olvasót egy kicsit.

Eljött végre a civilizáció a havasi emberekhez a vasút képében. A báró mindenkit megvendégel, de az emberek, úgy ahogy van lesz*rják. A fakitermelés sok idegent hozott, akik sokat kocsmáznak, verekednek. Jöttek a csendőrök. Az emberek félnek, hogy a vonat is sok rosszat hoz majd.

Lassan kiderül, hogy az egyik juhász segített elterelni Nuca figyelmét, amíg elrabolták a gyereket. A srác (Toma) meghal Nuca közbenjárásával. Nuca azt a másikat is felkutatja, aki ellopta a gyerekét.

Itt egy kis kitérőt tennék. Nuca ezt mondja szörnyű haragjában: "én vagyok a nagy bosszúálló, és rettenetes lesz a bosszú, amit magammal hozok." Nekem erről a Ponyvaregény elhíresült idézete jutott eszembe: (Ezékiel, 25:17):  "Az igaz ember útját mindenünnen az önzők igazságtalanság, s a gonoszok zsarnoksága szegélyezi. Áldott legyen, ki az irgalmasság s a jóság nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő testvérének õrizője s az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok hatalmas bosszúval és ádáz haraggal azokra, kik testvéreim pusztulására törnek. És majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, ha a bosszúm reátok zúdul!"

De hogy is van ez a Bibliában? Ezékiel 25:17 (Jövendölés a Filiszteusok ellen): "És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok."

Szóval Nuca feltalálja az elkövetőt, akit Joannak hívnak. Ő is elmeséli a saját, szomorú történetét és Nuca megbocsát. Sőt, Nuca egy időre beáll Joan vak anyjához szolgálónak.

Bandila újra feltűnik. A régi csapatból még az 5 rabló marad. Házat vesznek és szeretnének letelepedni. Nuca segít a szomszédoknak (ez itt (gondolom) fél napi járóföldet jelent), akik továbbadják a hírét. Beindul az üzlet. Ezzel viszont összetűzésbe kerül az álszent pappal, akire még a vihar is lesújt. De nem hagyja annyiban. Felbújtja a falusiakat egy jó kis lincselésre. Végül letartóztatják Nucát és sok évre bebörtönzik. Apját, meg egy másik haverját lelövik.

A börtön után megöregedve visszatér Urszuba. Szinte mindenki meghalt, aki ismert és szeretett. A báró belehülyül a civilizációba. Őt is elviszik. Nuca elrabolt gyereke, akiből úrfi lett, leesik a vonatról és meghal.

Hol van már az a kis, 13 éves leányka és Tóderik. Szomorú. Nagyon, nagyon.


Az világos, hogy az úr (Éltető gróf) magyar. És a többiek? Nuca, Tóderik, Sándru? Számomra nem egészen egyértelmű. Sok konfliktus adódik a családokon belül abból, hogy urat nevelnek az egyik gyerekből (aki esetleg magyarosít). Ettől boldogtalan lesz a család, meg a kiemelt (kiszakított) gyerek is.

Jellegzetes OCR hibákat is találni benne: haliam = hallani, rni = mi; (iii/18) "nlcinuk=utánuk". Egy idő után hozzá lehet szokni.

Nagyon sok az ismeretlen, főként román eredetű szó. Sokat szótáraztam. Jó lenne lábjegyzetekkel segíteni, vagy egy szószedetet elrejteni a könyvben. Találtam egy oldalt (>itt [1]<), ami a könyvet nyelvi szempontból elemzi. Jó sok szót megmagyaráz. Egy másik listán ([2]) is találtam pár megfejtést. Sok segítséget tartalmaz a neccen fellelhető Magyar Néprajzi Lexion is.

 

  • baraboly = bódító baraboly (Chaerophyllum temulum)
  • bács = Török eredetű méltóságnév
  • bálmos = meleg, sózott bivalytejföl; máshol: Kukoricalisztből juhtúróval, tejfellel v. vajjal készített ízletes, puliszkaféle étel ([1])
  • berbécs = juh
  • berek = nádas liget (l. "illa berek, nádak, erek")
  • bundikó = (talán) bundácska; "magára vette az ünneplő ruhát, a piros
    csizmácskát és a tulipános bundikót," (II/42)
  • butik = (talán) kocsmapult: "Ez csak állt a butikja mögött, s várta, hogy majd szól valamit a vendég" (I/1)
  • cibereleves = kb. fokhagymás-citromos savanyúleves
  • cirbolyafa = havasi cirbolyafenyő ((Pinus cembra))
  • coló = (talán) gyertya; "nézte a coló fénye mellett a lányt" (I/111)
  • condra-gúnya, condrazeke = gyapjúposztóból készült ruha; condraharisnya: posztónadrág
  • cöklet =(talán) caplat; "A leányvári erdő alatt cöklettek."  (I/15)
  • csapa = A vad kitaposott nyoma
  • csurdé = "anyaszült csurdén a pojánokon" meztelen, csupasz
  • csutkó = "fekete csutkók guggoltak szerteszét" (III/30); (talán) fatönk, vagy inkább csutka (olyat találtam, hogy kukorica csutkó)
  • deberke = túrós bödön; 1. csonka, kúp alakú kis faedény tejtermékek, zsír, szilvaíz tartására, 2. hasonló edény, amelyben a levest viszik ki a mezőre ([1])
  • ejszen =dehiszen, -> dejszen -> ejszen; Talán, úgylehet; többnyire, hiszen, bizony ([1])
  • esztena = [Rom] Havasi juhkarám, pásztorkunyhó.
  • észkas = Észak felé eső, északi fekvésű (föld) ([2])
  • göthe = Korhadt fatuskó az erdőben ([2])
  • guzsaly = gyakran gazdagon faragott, ritkábban festéssel is díszített rúd, amelyre fonásnál a rostcsomót felkötik
  • gübő = (talán) a patak kanyarulata, ahol lelassul a víz; "egész nap a patakokat leste, órák hosszat elácsorgott egy-egy gübő fölött, és nézte a vizet." (II/14)
  • gyombor = (talán) fehér fagyöngy (népiesen: gyombor >forrás<); "S az egészet öles gyomborok lepték el, az egész széles, nagy irtást," (I/112) Mit keres a fagyöngy a tisztáson???
  • haricskaleves = hajdnia leves, hajdina (Fagopyrum vulgare): pohánka, tatárka: lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják.
  • hídlás = az istálló deszkapadozata, amely a trágyalét tároló gödröt fedi be
  • hóbolha = (Hypogastrura nivicola)
  • kakasmandikó = (Erythronium dens-canis)
  • katrinca = 1.  keskeny, szélein csíkozott fekete gyapjúszőttes; 2. lepelszoknya a csángóknál
  • komárnyik = 1. juhfejő eresz, 2. juhsajt készítő és szárító hely, 3. pásztorkunyhó ([1])
  • kommenció = "kommenciós liszt" (II/99); konvenció, egyezség szóból; a mezőgazdasági cselédek megegyezés szerinti (természetbeni) járandósága ([1])
  • kurátor = gondnok, felügyelő.
  • lappantyú = európai lappantyú (Caprimulgus europaeus)
  • málé = forrázott kukoricalisztből készített, lepényforma sütemény, melyhez hasonlít a zsírral és tejjel készített, cipó alakra szakajtott görhe.
  • málnavész = Málnával benőtt erdőirtás ([2])
  • mátyás(madár) = Szajkó (Garrulus glandarius)
  • mogyoróstyúk = Császármadár, császárfajd (Bonasa bonasia)
  • mutuj = 1. ügyetlen, együgyű, ostoba, 2. bolond, 3. szótlan, hallgatag, 4. konok, makacs ([1])
  • nyúlsaláta = (Prenanthes purpurea)
  • orda = a friss savó főzésekor kiváló édes juhtúró ([1])
  • osztováta = szövőszék ([2])
  • pakulár (pakurár) = Juhász, pásztor ([1])
  • pele = Én azt hittem mókus, de nem.
  • picula = 10 krajcáros ezüst váltópénz ([1]) l. még "lópikula, cintányér"
  • pityóka =krumpli. De akkor miért mondjuk valakire, hogy pityókás? Ha jól tudom, akkor az eredete viszonylag egyszerű. A pityókát borra cserélték. Ez a pityóka bor. Ha ebből sokat fogyasztott a delikvens, akkor volt pityókás.
  • plajbász = ceruza, irón
  • pláj =plai [rom] 1. hegyi rét (v síkság); 2. hegyvidék, felföld. ([1])
  • plájász = Erdőkerülő, 1. határőr, 2. hajdú, fegyveres rendfenntartó; kerülő, csősz. ([1])
  • poján = havasi v. erdei tisztás ([1])
  • pomána = Halotti tor; a halott emlékezetére osztogatott étel, ital, alamizsna, adomány. ([1])
  • prepegyit = 1. züllött, semmirekellő, 2. elveszett; tönkretett, tönkrement; hitvány, nyomorult. Ez a szláv eredetű a prăpădi elpusztít, elpusztul múlt idejű mn-i igeneve ([1])
  • preszkura = Ostya v kovásztalan kenyér a görög katolikus és görög keleti áldozási szertartáshoz; a románok vallási szertartásaihoz használt áldozati kenyér v. kalács. ([1])
  • prikulics = 1. Kísértet; 2. küldött farkas; 3. ördögfióka; eleven fürge ember v. kisgyerek; 4. alacsony, csúnya ember v. kisgyerek; 5. esőcsináló garabonciás; 6. kemény, rossz ember; II. farkas v. kutya formájú, sírból kiszállott kísértet; küldött farkas; a holdat v. a napot evő szörnyeteg ([1])
  • sukk = A két ököl és az egymás felé fordított két hüvelykujj együttes hossza mint hosszmérték ([1])
  • surgyé = fatörzs, fiatal fa (l. bükkfa~, fenyő~) ([2])
  • szirba = "rúgjad a szirbát"; Román népi tánc neve ([1])
  • sirül = ("kisirült") fordul, perdül
  • sztina = (esztena, isztina, sztina) juhászkunyhó
  • szumán = darócból készült kabát; guba, szűr. ([1])
  • suvad = omlik, süllyed; "kisuvadt" (III/59)
  • terű = (talán) tarisznya; "Újra összeszedték a terűt, ki-ki vállára vette a magáét" (III/68)
  • toportyán = Farkas ([1]). Én, többnyire a toportyán féreg kifejezést ismertem. Ha minden igaz, akkor ez a nádi farkas, vagy más néven aranysakál. De már kihalt.
  • turbolya = Fehér ernyős virágzatú, tavasszal virágzó erdei növény (Anthiscus) ([1])
  • turma (juh) = Juhnyáj, nyáj. ([1])
  • tüsző= (talán) tarisznya; "Tüszős, bocskoros, egyszerű havasi pásztorember volt az öreg Sandru," (I/8)
  • umdraruhákat = Nem sikerült megfejtenem, hogy ez miből készült; "Az asszony szinte alázatosan vette át tőlük az ázott szagú umdraruhákat, és akasztotta föl a kemence fölé." (II/42)
  • üver = kiszáradt patakmeder (korábban én egy együttes nevében láttam ezt a szót: Úzgin Űver) ([1])
  • vésza = (talán) kosár "Elővette a sarokból a vészának való fűzfavesszőt" (I/20)
  • zsendice = Oltott juhtej felforralt túrós savója. ([1])

Babonázzunk minden nap!

A bejegyzés trackback címe:

http://qltura.blog.hu/api/trackback/id/tr32855792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ó ezt olvastam , nékem tetszett , igen minden részt olvastam. Bár volt mikor ..nem mertem mondani , mert mikor kérdeztem az íróról , egy nagyra becsült személy , azt mondta nem szereti..megalkudtam. Örülök hogy van aki olvasta.
@csenge mondja: Manapság divat Wass Albertet olvasni, valamit róla úgy véleményt mondani, hogy nem olvastunk tőle semmit. Én egyik elfogultsághoz sem szeretnék tartozni. Elolvastam, nagyon tetszett.
Elso kotet.

"Mindemellett kissé egyoldalú."
A regeny nem a lakossag vagy akar Toderik szemszogebol irodott. Az elvonta volna a figyelmet a fovonaltol. A konyv cime is arra utal, hogy ez egy leany/no sztorija.

"Picit sok szóismétlés"
????
Konkretan? Nekem nem tunt fel. Annyira magaval ragadott a sztori es a nyelvezet szepsege, hogy eszembe sem jutott ily modon analizalni az olvasmanyt. Alig vartam, hogy tovabbolvashassam es megtudjam a fejlemenyeket.

Regen olvastam, ezert mar nem emlekszem Toderik motivaciojara az erdotuzre. Valami olyasmi volt, hogy o mar amugy sem menekulhetett volna, es ezzel probalta menteni a lanyt. Csak azt tudom, hogy amikor olvastam (sok evvel ezelott), akkor ez nem volt kerdes. Nem jegyeztem meg, mert a sztori szempontjabol nem lenyeges.

"Erősen környezetvédő hangulat hatja át. Mondhatni meglehetősen modern"
Hja. Az emberek mar egy jo ideje tudjak, hogy nem erdemes feleslegesen pusztitani :o)

Masodik kotet
"Szinte mindenki defektes így, vagy úgy"
Ahogy az eletben is :o)

"Sokáig nem derül ki (legalább is számomra), hogy csak Tóderik halt meg"
Persze. Ez volt a cel! Gondolom, te is pozitivumkent irtad ezt.

A tortenesek leirasa a blogban amugy eleg korrekt,...mar amennyire en emlekszem a sztorira.

Harmadik resz.

Tetszik, hogy utananeztel a bosszu kulonbozo megjeleniteseinek! Az is tetszik, hogy egy bibliai idezetet is talaltal ra. Eddig valamiert abban a hitben eltem, hogy a Biblia kifejezetten a megbocsajtast szorgalmazza.

"Az világos, hogy az úr (Éltető gróf) magyar. És a többiek?"
Nem lenyeges.

"Jó lenne lábjegyzetekkel segíteni, vagy egy szószedetet elrejteni a könyvben"
Valoban(!), vagy megsem (?) :o)
En ezt kihivasnak tekintettem es magam jartam utana. Jo jatek volt! Nem biztos, hogy el kellene rontani a jatekot, mert aki szerette a konyvet, az ugyis megteszi.

En nagy altalanossagban azt mondanam, hogy ez a regeny a valosag es a misztikum kozotti atjaras, amit szamomra eddig leginkabb a latin-amerikai irok adtak meg (Cortazar, Garcia-Marques, stb.). Erdekes, hogy Gogolnak is vannak ilyen muvei,...de azokat nem nagyon forditottak le magyarra. Wass A. konyve szepen es jol irja le a helyi viszonyokat, abszolut bele tudtam magam helyezni a kornyezetbe, amikor olvastam.
A misztikum pedig eppen csak annyira szovi at, hogy valoban izgalmassa, sejtelmesse tegye. Lehet, hogy valakinek tul sok, de igazabol csak ezen keresztul tudja az iro kifejezni, husbavagoan erzekeltetni az ottani eletet es a szomoru veget. Raadasul lassan, vegiggondoltan epiti fel azt a reszt, amikor mar nem a jozan racionalitas, hanem a psziche szarnyalasa teszi ra a pontot az i-re. Egyre durvabb dolgok, egyre boszorkanyosabb esemenyek kovetkeznek, be, ami az egyszeri es kegyetlen havasi lettol a magasabb, mennyei szferakig juttatja az olvaso elmejet :o)
Ebben latom a konyv es az iroja varazsat. Sok-sok oldalon keresztul ir ugy, hogy minden oldala lekot. Raadasul ugy tettem le a konyvet, hogy minden egyes szvat elhittem :o)
Nagyon jo konyv!
@csenge mondja:
"nem mertem mondani , mert mikor kérdeztem az íróról , egy nagyra becsült személy , azt mondta nem szereti..megalkudtam"

Ilyenkor meg kell kerdezni, hogy KONKRETAN miert nem? Lehet, hogy nem is a konyveirol van szo....
Ekkor merul fel az a dilemma, hogy egy alkotoban mit becsulunk. A szellemiseget, politikai hozzaallasat vagy a muveit, a szakmai teljesitmenyt. Es a ketto mennyire valaszthato el egymastol?
@Attilajukkaja: Egyoldalú: Azért gondoltam ezt, mert a falusiak rosszak, a havasiak meg jók. Azért ez nem így megy...

Engem is nagyon sodrott, de nekem mindig a szemembe ötlenek ilyenek. Konkrétum nincs. Nem tartottam fontosnak és a jegyzeteimet már letöröltem...

"Szinte mindenki defektes így, vagy úgy" - Ahogy az eletben is :o)
Ne de nem ennyire! Mindenki raboló, vagy gyilkos...

"Ez volt a cel! Gondolom, te is pozitivumkent irtad ezt."
Sem +, sem -. Érdekesség. :)

"Egyre durvabb dolgok, egyre boszorkanyosabb esemenyek kovetkeznek,"
Nekem az járt a fejemben, hogy a helyett, hogy kihasználnák az értékes tulajdonságot, inkább elpusztítják. Persze a pap.
Nekem is tetszett a misztikus köntös.

"Es a ketto mennyire valaszthato el egymastol? "
Ezen sokat gondolkodtam. Szerintem minél jobban eltávolodunk a művész korártól, annál inkább elválasztható. Meg tudom-e ítélni, hogy Hitler milyen festő volt? Azt hiszem igen. Szeretem-e Págert, pedig volt idő, amikor erősen rokonszenvezett a nyilasokkal. Egyértelműen igen. Szeretm-e Major Tamás színészt, annak ellenére, hogy bigott komenista volt? Egyértelműen igen. És még sorolhatnám...
@TrueY:
"a falusiak rosszak, a havasiak meg jók"
A foszereplok szemszogebol valoszinuleg igy volt.

"Mindenki raboló, vagy gyilkos..."
:o)))) Nem is!

"Nekem is tetszett a misztikus köntös."
Akkor jo!

"minél jobban eltávolodunk a művész korártól, annál inkább elválasztható"
Egyetertunk. Bar en sem azt mondtam, hogy nem valaszthato el egyertelmuen bizonyos muveszeknel, muveszeteknel, hanem, hogy van, amikor nem. Wass Albertnel en eleg jol el tudtam vonatkoztatni a politikai multjatol, es nem csak a Funtineli boszorkanynal. Ezert is mondtam, hogy egy ironal ra kell kerdezni, miert nem ajanlja valaki a muveit. Mert ha valaki azt mondja, hogy rosszul, elvezhetetlenul ir, en sem biztos, hogy elolvasom.
Gorkij pl. szinten egy nagyon jo iro volt, de vannak olyan muvei, amik politikai rendelesre irodtak. Azokat nem mindig erdemes elolvasni.
Dorner Gyorgy, Csurka Istvan vagy Hitler muveivel sincs kulonosebb gondom (elso ket alkoto munkait kifejezetten szeretem). A baj ott kezdodik, ha muveszetuk mellett vagy azt feladva politikai "karrierbe" kezdenek. Az nem mindig szimpatikus. Nem jut eszembe semmi olyan szerep (a szinkronon kivul), amibe DGy olyan jo lett volna, vagy ujabb Csurka mu, ami emlitesre erdemes az utobbi idokben. Ugyanezt nem mondhatom el Pagerrol, Majorrol, Meszaros Agirol vagy Darvas Ivanrol.
@Attilajukkaja: Ez ok, de 100 év múlva csak az alkotások maradnak fenn és nem a politikai ámokfutás. Én ezért sajnálom Uszticsot is. Szerintem egy kiváló karakterszínészt vesztettünk el benne. Eperjesről nem is beszélve.
"100 év múlva csak az alkotások maradnak fenn és nem a politikai ámokfutás"
Jobb esetben igen. Hitlernel nem egeszen ez a helyzet.
Azert remelem, hogy se Uszticsot, se Eperjest nem veszitettuk el, de valoban keveset (?) szerepelnek. Majort es Darvast sem veszitettuk el annak idejen. Van meg remeny!
@Attilajukkaja: Na jó, Hitler nem művész volt, csak az szeretett volna lenni. Darvas soha nem lépett ki a művészetéből. Ő mindig hiteles tudott maradni. Csurka, Eperjes mostanság inkább politikai megmondó ember, mint művész. De a korábban létrehozott értékeket ne feledjük!
@TrueY:
En lattam Hitler festmenyeit es meglepoen jok voltak! Nekem jobban bejottek, mint egyik-masik a mostani 20 millios tortenelmi kepek kozul. Galeria:
egyenlito.blog.hu/2011/11/08/orban_megis_rajta_van_a_masfelmillios_kerenyi_festmenyen

Nehez megitelni, ki a muvesz es ki nem az. Nekem legalabbis nehez, neha nagyon nehez.

Csurka szerintem felhagyott az irassal, vagy nem? De Eperjes tovabra is jatszik. Iden is forgatott filmet:
www.kultography.hu/2011/10/18/jon-marozsan-erika-eperjes-karoly-es-csanyi-sandor-kozos-filmje-a-kaland/
@Attilajukkaja: Hitler viszonylag jó képeket másolt képeslapokról. A mostani 20 millás történetben vannak ócska és vannak jó képek is. Persze az újságokban a gagyi látszik. És persze Kerényi is nyilatkozta, hogy a képek az ő ízlését képviselik. Ez most kit is minősít?

A művészet az, amire azt mondja az alkotó, hogy az... :)

Sajnos Csurka nem hagyott fel az írással. Van neki újságja. Eperjesről a Hídember óta nem láttam semmit.
Egyszer regen kimasoltam magamnak egy reszt a konyvbol. Csak ugy, kezzel :o)
Most megtalaltam.
Ide is bemasolom. Harom reszben, mert hosszu.

- Mit csinál a gyermek?
- Alszik. Éjszaka sokat sírt.
- Sírt? – hökkent meg Birtalan.
- Fájt a hasa.
- Meleg puliszkát kell rátenni.
- Tettem már. Köménymag levét is itattam vele, forrón.
- Az jó. Hát a cibere-kúrát tudod-e?
- Tudom Hát.
- Sokat tudsz akkor – hunyorgott ravaszul az öreg -, kell is. Aki gyermeket akar fölnevelni, annak kell. Hát, ha annyit tudsz, azt meg tudod-e mondani, hogy mért viseli az ember éppen a szemét legmesszebb a földtől, amelyiken járni kell?
Az asszony elcsudálkozott ezen a kérdésen. Aztán nevetni kezdett. De Birtalan nem nevetett.
- Na, mert ha azt nem tudod, akkor hogyan akarsz gyermeket fölnevelni?
Az asszony újra felkacagott.
- Mondja csak még egyszer!
- Minek viseli az ember éppen a szemét legmesszebb a földtől, amikor pedig azon kell járnia? – ismételte meg az öregember a kérdést, és halszemei ravasz várakozással figyelték az asszonyt.
- Hát azért, hogy ne lásson meg vele minden piszkot, amibe úgyis bele kell lépnie!
- Jó – bólintott Birtalan elégedetten, és végigsimított gyér szakállán -, hát azt mondd még meg: mi több, a szerelem vagy a patak?
- A patak. Mert az sosem fogy el.
- S mi kevesebb: az öröm vagy a bánat?
- A bánat – felelte kis gondolkodás után az asszony -, mert ha az lenne több, nem lenne szép az élet.
- Hát ezt nem jól tudod – csóválta meg Birtalan a fejét -, ezt még nem jól tudod. Mert egyikből sincs több, és egyikből sincs kevesebb. Az örömnek bánattal van vége, és a bánatnak örömmel. Tehát éppen egyforma sok van belőlük.
- De az öröm többet ér! – kacagott újra az asszony. Éjtszaka is éppen annyi van szám szerint, mint nappal, lássa. Mégis a nappalok jelentik az életet, nem az éjtszakák!
Az öreg huncutul összehúzta a szemét, és bütykös hüvelykével hátrabökött a bölcső felé:
- Nem-e? Hát ezek mikor készülnek?
- Menjen már – vörösödött el az asszony -, nem minden éjtszaka abból áll.
Birtalan csöndesen hümmögve nevetgélt a padon. Az eső esett, vékony ujjakkal kaparta a zsindelyeket.
- Idehallgass – mondotta azután komolyan -, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával nehányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe...érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből és ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, és ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka...!
Nagy hangon, szinte kiabálva mondta az utolsó mondatokat, de a szeme még így is kifényesedett tőlük. Aztán lehajtotta a fejét, inge ujját végighúzta az orrán, és fölállt. Fölmarkolta kalapját a padról.
- Na, én megyek.
Az asszony elkomolyodva állt a bölcső mellett, és nézte Birtalant.
- De ha az ember – szólalt meg lassan -, de ha az ember mindég csak puliszkát eszik, puliszkát és puliszkát.... és a túró szagával is megelégszik... míg mások meg, más asszonyok azalatt csak túrót esznek, puliszka nélkül... akkor mi lesz azzal a túróval, amit elmulasztott megenni az ember...? Megmarad a gyermeknek?
Birtalan már fejére tette a kalapot, a puskát is a vállára vette, úgy állt ott. Nézte az asszonyt.
- Aki mindég csak puliszkát eszik – felelte lassan, elgondolkodva, óvatosan -, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék.... Ami pedig másokat illet – legyintett hirtelen, és furcsán elmosolyodott, szomorúan is, gúnyosan is -, nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én... nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem.
Indult. Az asszony nem szólt utána. Néhány lépés után visszafordult még egyszer.
- Azt, bizony, meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember. Az így van.
Azzal ment. Döcögve, lassan, lefele a forrás mellett, a szitáló szürke esőben. Az asszony utánanézett a küszöbről. „Milyen furcsákat beszélt ma” – gondolta, s nézett utána. Úgy ment ott, lehajtott fejjel, mint aki a vizet nézi, vagy a földet, a lábai alatt. De érezte, hogy az öregember, aki ott ballag görnyedten lefele, nem azt nézi. Az életet nézi. Az életet. S azt a furcsa ösvényt, ami egy ember nyoma benne.

(Wass Albert: A funtineli boszorkány. II. Kunyhó a Komárnyikon. 241-244 old. Az Amerikai Magyar Szépmíves Céh, Astor, Florida, 1981. évi kiadása alapján javított, jogvédett kiadás. ©Szász Loránt és örökösei, 2001. ©Kráter Műhely Egyesület, 2001. 2013 Pomáz, Búzavirág u. 2., www.krater.hu)
@Attilajukkaja: Köszi az idézést! Én nem gépeltem volna be, mert a neccen elérhető forrásban is. ;)

Engem nagyon megrázott, amikor lázas a pici és leviszi a faluba. Sajnos az én picim is lázas most (szerenecsére a nagyobb picim). :( De ennek ellenére nagyon jól van, mert nem kell oviba mennie. :)
@TrueY:
Amikor ezt begepeltem, a neten meg nem volt elerheto :o)
A konyv sok helyen megrazo es kozben nagyon-nagyon szep is.

Jobbulast nektek!
@Attilajukkaja: Köszi! Nem világos, hogy jobbulunk-e. Lehet, hogy bevetjük a hatás érdekében a gombákat is. :(

Én OCR-rel digizett formátumban olvastam. Nagyon vicces karaktersorozatot tud adni néha! :) "imi" pölö az "irni". :)