1979, A&M
en.wikipedia

Az együttes hatodik albuma. Hihetetlen siker lett. Platina és gyémánt lemezeket kaptak érte az USÁban, Kanadában, Franciaországban és a világ más tájain is. Nekem is ez a legkedvesebb nem prog.rock lemezem tőlük. Persze szerintem már rég nem prog.rock-ot játszanak, hanem pop rock-ot. De ami némi veszteség nekem, nem biztos, hogy hasonlóan veszteség a tömegeknek.

1szóval jó kis album ez. Az én kedvencem a címadó Breakfast in America. Meglep, hogy nem ez lett a nagy sláger! Kicsit olyan az érzésem, mint a Yes: 90125 lemezének Owner of a Lonely Heart számával. Az is zseniális, de azért nem igazán progresszív.

1. Gone Hollywood (5' 18") >tecső< (szöveg) - Jó kis Bee Gee-ses szám. Talán kevésbé pop, picit több rock.
2. The Logical Song (4' 11") >tecső< (szöveg) - Lüktető zongorával indul és sokáig ugyanazt a dallamot ismételgeti. No azért kell mindjárt Philip Glass korai korszakára gondolni. Nem egy kerékbetörően lendületes szám. Persze az is lehet, hogy ha érteném a szövegét, akkor más lenne a véleményem. A végére jönnek a szólók és az már érdekessé is teszi az ügyet. Csak addig sokat kell várni.
3. Goodbye Stranger (5' 50") >tecső< (szöveg) - Szokásos fékezett habzású Supertramp szám. Jó, jó, de sajna nem falhoz szögezőleg. Pedig minden benne van. Persze ha megnézzük a belinkelt tecsős verziót, akkor más véleményen lehetünk, mert abban a szóló nagyon zsír! Persze koncerten lehetünk kreatívabbak.
4. Breakfast in America (2' 39") >tecső< (szöveg) - Nagyon jó kis szám. Pedig nem mondhatnám nagyon előremutatónak. Kicsit olyan Lemon Tree-s. És mégis. Ami jó, az jó. Sőt, ez a koncertfelvétel még inkább. Akár hányszor el tudnám hallgatni.
5. Oh Darling (3' 48") >tecső< (szöveg) - Sajnos eredetit nem találtam, így marad egy majdnem hű adaptáció. Kicsit el-Elviszezve (bárkicsit hamiskásan). Semmi különösség.
6. Take The Long Way Home (5' 8") >tecső< (szöveg) - Szokásos lüktetős zongora alapról elemelt szám, némi klarinétszólóval spékelve. Nattyon kellemes.
7. Lord is it Mine (4' 10") >tecső< (szöveg) - Minden rock lemezre kell egy lírai szám is, hogy megmutassa a szerzők (v)érző szívit. Ezen a lemezen ez az.
8. Just Another Nervous Wreck (4' 25") >tecső< (szöveg) - Ez a koncertfelvétel, a gyér minősége dacára sokkal dögösebb, mint a lemezen található verzió.
9. Casual Conversations (2' 58") >tecső< (szöveg) - Itt is csak egy Supertrend feldolgozást találtam. Kicsit töltelék.
10. Child of Vision (7' 25") >tecső< (szöveg) - Azt hiszem, hogy ezért a számért készült el ez a lemez. Bár azt mondtam, hogy a címadó dal a kedvencem, de mégsem. A szám második része egy szuper (már-már jazzbe hajló) szóló. Csak addig ki kell várnunk. Sajnos ez ezen a koncert felvételen nem annyira jön ki. Hmmm...

Össz játékidő: 45' 58"

A csapat:

Rick Davies – keyboards, vocals, harmonica
John Helliwell – saxophones, vocals, woodwinds
Roger Hodgson – guitars, keyboards, vocals
Bob Siebenberg – drums
Dougie Thomson – bass
Slyde Hyde – trombone, tuba

Regelizgessünk minden nap!

Egy amerókai rádióműsorban nyilatkoznak a lemezről: