QL.túra miazmás

(Warm Bodies)
színes, feliratos, amerikai horror-vígjáték, 98 perc, 2013
port.hu: 7,4, IMDb: 7,0 (szerintem is elég jó)
en.wikipedia

"A szerelem nem egy halott ügy." /port.hu/

Asszonykám nagyon szereti a Alkonyat (Twilight) sorozatot. Én nem annyira. Egyrészt a nem túl érdekfeszítő történet miatt, másrészt a nagyon nagyon gyengusz színészek okán. Ez a film lényegében az Alkonyat fonalán indul el, de mégis egészen más a végeredmény. Először is ez egyrészes, másrészt angolosan nem veszi komolyan magát (annak ellenére, hogy a film amerikai). Bár nem mondanám vígjátéknak, de valóban sok humoros jelent és beköpés van benne. Néha persze morbid. No és a két főszereplő színész is kifejezetten jó. A fiú egészen kiváló. Én nem vettem észre, de a feleségem rájött, hogy a srác (Nicholas Hoult) az Egy fiúról (2002) című filmben is már meglehetősen emlékezeteset alakított. Akkor volt vagy 13 éves. A lány (Teresa Palmer) bizonyos beállításokban egészen Alkonyatosan Kristen Stewartos. Azzal a nem is apró különbséggel, hogy szőke és a "nagyon szomorúan nézek" arcon kívül példul tud mosolyogni is. Szóval ez egészen nézhetőre sikeredett.

Természetesen a zombikat itt is újra kellett értelmezni, hiszen ha a zombi beleszeret egy lányba, akkor ki lesz az antagonista? Szóval vannak a csúnya zombik és a ronda "csontik" (corps vs. bonies). A csontik a zombikból képződnek némi lerohadás után. Persze a zombik is embereket esznek, de ők utálják magukat ezért.

Nagy erénye a filmnek, hogy nem akarja elmagyarázni, hogy miért alakult át az emberek egy jelentős része zombivá. Számomra viszont nem teljesen világos, hogy az emberek vannak falak közé zárva és onnan kell az elzombisodott területekre átmenni, vagy a zombikat sikerült falak közé lokalizálni. Ez előbbinek több értelme van, de a zombi seregek ellen esélytelenek lennének. A film végére talán meg is oldódik e talány. De nem biztos.

John Malkovich-ot nem értem. Kilóg a gárdából. De jelenléte sokat dob a film egészén. Ami légyegében egy sablonos Rómeó és Júlia történet. Csak itt a a főhősök végül sikeresen egymásra találnak és a világ problémáit is megoldják. Mondhatni, hogy az egyik főhős itt nem meghal a végén, hanem "megél". A megszületik nem jó, mert az az ért nem egészen ezt a folyamatot fedi le. Használhatnánk még a megelevenedik kifejezést is, de végül is a halott zombi is eleven bizonyos szinten.

Vannak persze logikai bukfencek. Pl. miért kell visszafelé napokig autózni, amikor odafelé gyalog tudtak menni? Tágul a világegyetem? Vagy a dramaturgnak nem jutott eszébe más, hogy húzza egy kicsit az időt? Ki tudja? Különben sem léteznek zombik és beszélő fák...

Tudom ajánlani. A finom poénok miatt pedig többször is megnézhető.

Elevenedjünk meg minden nap!