QL.túra miazmás

2011-05-08, Pesti Színház
vigszinhaz.hu

Előzetesen felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy ez a Tom Jones, nem az a Tom Jones! Bár én az előadás kezdetéig ebben a hitben éltem. De nem! Ez egy egészen másik Tom Jones, akiről film is készült! Fileding pedig egy XVIII. századbeli angol író. Hát van mit tanulnom... Az előadás elején szó esik, hogy a 300 évvel korábbi áldatlan londoni állapotokról szól. Nem világos, hogy mihez képest -300 év? Az írótól, vagy az előadástól.

Persze most fanyaloghatnék. De nem teszem. A darab egészen jó! Sőt azt is mondhatom, hogy ahhoz képest pláne jó, hogy csak egy visszataps volt. Én többet adtam volna. A színészek sem erőltették. Vajon miért? Változik a trend?

Nem világos, hogy miért került bele oly sok zenés betét. Nem hiszem, hogy Fielding írta bele ezeket a regénybe. Nem sikerült a regényből több szöveget átemelni és kellett a töltelék? A duettek élvezhetőek, mert azok hangosítva vannak (nem világos hogyan, mert a rusnya, homlokra ragtapaszozott mikrofonok nem látszanak). A közös éneklések viszont nem mindenhol érthetőek. Érdekes, hogy minden színész zenél is valamit. Zongora és nagybőgő: Fesztbaum Béla. Többnyire. De ahogy a színpadon változnak a szereplők, a színpad mellett úgy változnak a zeneszerszámok mellett a zenészek. Pár nagyon jó dal hangzik el, de én a többségüket tölteléknek érzem.

Ennyi kicsit sok is a zenéről. A darabot egyértelműen a dialógusok tartják el! Az első fél óra nagyon erős! Sok poénnal. Utána kissé lehűl az előadás. A végén pedig már annyira zajlanak az események, hogy a rendező (Bezerédi Zoltán) kezéből egy kicsit ki is csúszik a kontroll. Sajnos többször nem várják meg a közönség tapsát. Ez zavaró. A színészek nem kapják meg a jutalmat és a közönség nem folyhat bele az előadásba. Szerintem ez hiba.

Commedia dell'arte jellegű előadás, két azonos súlyú szereplővel. Partridge (Hegedűs D. Géza), aki egyszemélyi narrátor és szereplő. A másik a címszereplő, Tom Jones (a nagyon fiatal Tasnádi Bence). A többiek többnyire több szerepet is visznek a hátukon (és közben zenélnek is). Többnyire nagyon jól.

Mr. Allworthy-nek (Lukács Sándor) nincs gyereke. Egyszer csak kettő is lesz. Tom Jones (Tasnádi Bence) talált gyerek, a riválisa Allworthy unokaöccse, Blifil úrfi (Fesztbaum Béla). Apja (Blifil kapitány, Fesztbaum Béla) meghal és őt is Mr. Allworthy veszi pártfogásba. Jones a lányok kedvence, Blifil úrfi pénzéhes köcsög. Egyszer csak a szomszéd nemes lánykája (Sophie Western (Tornyi Ildikó)) eladósorba kerül. Szerelmesek Jones-szal, de ezt a frigyet senki sem akarja. Némi kavarások után Jonest kitagadják, aki Londonba megy. A lány meg utána. És majdnem mindenki más is. De közben útba ejtenek egy fogadót, ahol minden szál összekuszálódik. Végül Londonban megkezdődik a kavarás, ami nagy hepiendbe torkollik. Sok mellékszállal.

Nagyon jó benyögések vannak. Sajnos memóriám véges, ezért csak párat tudtam megjegyezni.

Partridge az elején bevezet: "300 évvel ezelőtt Anglia erkölcstelen, züllött hely volt. Fúj! Fúj! Fúj! 300 évvel ezelőtt... (elmenőben) Anglia!" Hát igen, csakis Anglia és csakis 300 éve...

Fesztbaum, Blifil kapitányként gyorsan meghal a darab elején. Kicsi és hálátlan szerep. A jelenet végén az utolsó mondata: "Tudom nincs kis szerep, csak rossz színész!"

A londoni dáma, Lady Bellaston (Igó Éva) nagy mondása Jones felé: "Vidéki ember városban ne hazudjon! Nem versenyképes!"

Partridge zseniálisan kicsavart mondata: "Uram! Bárcsak úgy élhetnék, (...itt egy pici szünet...) ahogy élek!"

Legyünk vidámkodók minden nap!