Magvető Könyvkiadó, 2000
(Második változatlan kiadás)
antikvarium.hu
Elektromosan olvaaható: PIM/DIA

"A menny harmóniája", vagy inkább Égi harmónia. 55 kantátáról szól. A cím. Bele is hallgathatunk Esterházy Pál 1711-ben kiadott műveibe: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12. Ezeket sikerült felhajtanom a TeCső tárlóiból. A könyv persze nem erről szól. És igazából két könyv. No persze, így utólag lehet tudni, hogy végül is három.

Szeretem hallgatni Esterházyt. Kiváló volt a Mindentudás Egyetemén (-ében?) tartott előadása a szavak csodálatos életéből (ami >itt< megtekinthető) Mindenkinek forrón ajánlom! Vicces és mélyen szántó is egyben. Könyvben is megjelent. Volt szerencsém megnézhetnem a Kékszakállú herceg csodálatos életét is. Ég és ég.

Aki nem pusztán az olvasás ízéért olvasná, az egyből a második könyvvel kezdje, mert az elsőn nehezen vergődik által az ember fia(/lánya). Bár profánul hangzik így leírva, de az első könyv olyan, mintha Vámos Miklós Apák könyvét a Hanyatt-homlok című regényének stílusában írták volna. Értelme(zhete)tlenség. Az nem értelmezhető részletek némileg értelmet nyernek majd a második részében. Vagy fordítva.

Első könyv: Számozott mondatok az Esterházy család életéből. 342 oldalon 371 számozott részt olvashatunk. Ezek nem igazi mondatok. Inkább hosszabb részek. Bár van egy majd két oldalas egymondat is (17. mondat). Keveri az idősíkokat és a szereplőket. Akár egy "mondaton" belül is. Nem világos, hogy az adott édesapám kire is vonatkozik. Valakire 400 évre visszamenőleg. Nagyon kell figyelni! Sokszor az egymást követő mondatok ugyanazt a szituációt írják le, csak közben már mással és másként történnek a dolgok. Néha kipécéz egy témát (pl. a csúnyaság) és egy kisebb katedrális épít rá. Egyre nagyobb körökben járja körbe a témát. Az író ne legyen hülye (főleg ha végül is matematikus). Ért a fizikához is. Gondolom az átlag olvasónak ez is nehezítő körülmény. A 188. oldal magasságában előkerül az első poén (amit megértettem). A 272. "mondatban" végre-valahára lerántja a leplet a tradicionálisan rossz bergengóc-magyar kapcsolatokról. Hát igen... A 287. "mondatbeli" pedofil találkozását apjával nem sikerült feldolgoznom. Valószínűleg a hiba az én készülékemben. Minden esetre a végére egészen hozzá szokik az ember a stílushoz. Gördülékenyebbé válik az olvasás. És sokszor lenyűgöző mondatok "történnek". Nagyon jól bánik a nyelvvel.

Második könyv: Egy Esterházy család vallomásai. A könyv maradék 360 oldala 201 bekezdésben. Ez már sokkal olvasmányosabb. Ereklyék, anekdoták, visszaemlékezések, családi legendárium, leltár. Végre személyes történetek. Családregény, kevéssé kiferdítve. Ahogy közeledünk a jelenhez, úgy lesz egyre élőbb az egész. Az I. VH történései már kezdenek részletesen feltárulkozni, majd a vörös, majd a fehérterror. II. VH. Sajnos vannak nem lábjegyzetelt francia és német mondatok. Ez picit bosszantó. (Jó tudom meg lehet tanulni, vagy legalább egy gugli fordító...). A II. VH utáni korszak és a kitelepítés már nagyon részletes. Kicsit a gyerek szemszögéből, kicsit az apjáéból. Sok helyen nagyon személyes és megható. És vicces, és mérgesítő, és kinyílik a bicska az ember zsebében, és ezek vagyunk mi.

Az olvasó keresi a közös pontot az íróval. Aki híres. Az olvasó meg nem. De azért a közös pontok arra valók, hogy az ember úgy érezze, hogy egy picit ő is osztozik a híres ember hírében. Egy pici fény ő rá is vetül. Szóval pusztán irodalmilag megfogalmazva ez a közös pont a migrénes hányás. Ezt én sajnos nagyon jól ismerem (664. oldal). Az ember száján-orrán jön a gyomor tartalom. A rizs megakad az orrban és bizergeti a nyálkahártyát. Az írónál ez inkább répa. Szerintem a rizs jobban bizerget. Persze csak addig, amíg van rizs. Után már csak a gyomorsav jön. Sárgán, habosan és szétmar mindent. Én egy idő után rájöttem, hogy úgy sem tudok mit tenni, inkább jól bezabálok, amikor érzem, hogy közeleg a löket. Édesanyámnak már úgy köszöntem meg a finom meggylevest, hogy ezt most kétszer fogom élvezni. És tényleg. Persze lehet viccesen-szépen is hányni. 20 méter mélyen a Vörös tengerben. Szintén rizst. A hajó hánykódása csak rásegít a dologra. A búvárok által odaszoktatott halak elözönlöttek. Kirobbanó sikerem volt, pedig víz alatt nem értelmezhető a sugárban hányás. Előtte vettem egy mély lélegzetet, szépen kivettem a reduktort, hogy ne menjen tele mindenféle oda nem tartozó dologgal. Megpróbáltam felszínre jönni, de ott akkora hullámok voltak, hogy inkább visszamerültem. Szerencsére azóta megoldódott a dolog, mert a migrénes roham előtt 2 cataflam-ot benyomok és elmarad a katartikus, rekeszizom sanyargató öklendezés. Ez az én közös pontom Esterházy Péterrel. Innen is üdvözlöm!

Használjuk a nyelvünket (és ne ki) minden nap!