Jó sok idő telt el a legutóbbi cikkem óta. Persze foghatnám az egészet a külső körülményekre, de a fő ok, hogy nem volt kedvem írni. Mindenfle mással ütöttem el az időt. De majd most...

"BEMELEGÍTÉS!!!"

Igazándiból azt sem mondhatom, hogy hirtelen ismét fellángolt bennem az írhatnék. Több, mint egy hónapja fekszem és nagyon unom magam.

Pedig egy hónapja még minden szép volt és napsütötte. Nyaralt a kicsiny család. A szállodában volt egy műfüves focipálya. Mivel velem ellentétben a fiam imádja a focit, ezért az első nap délelőtt rugdostunk egy kicsit. A szálloda délutánra szervezett egy meccset a gyerekeknek. Én nem akartam beállni, de a megadott időre csak két hat éves és két tíz éves gyerek jelent meg és persze pár apuka. Beálltam. Ezzel nagy hibát követtem el. Nem melegítettem be és mivel még soha nem játszottam műfüves pályán, nem tudtam, hogy az lényegében gumi dara.

Én voltam a két hat évessel, fiam volt a kapus, én hátvéd-középpályás-söprögetőt játszottam és csak ívelgettem előre. Nagyon vigyáztunk a gyerekekre. Már vagy húsz perce játszottunk, amikor az egyik tíz éves srác rám vezette a labdát. Belenyúltam a cselébe és előre pattant a labda, majd a laszti után iramodtam. Hirtelen valaki jó erősen belém rúgott hátulról. Esés közben még emlékszem, hogy azon gondolkodtam, hogyan tudott megrúgni, amikor előttem volt. Gyorsan levettem a cipőmet, zoknimat és láttam, hogy itt nagy gáz van. Elszakadt az Achilles-ínam! Eléggé fájt, de azt hiszem inkább a tudat az, ami miatt majdnem elájultam. Kicsit túlhisztiztem magam.

Felküzdöttem magam a domboldalra és a füvön nyöszörögve felhívtam a mentőket. 10 percen belül kint voltak és bevittek a Keszthelyi kórházba. Jól meg voltam ijedve. Legnagyobb sajnálatomra a doki egyből megerősítette laikus öndiagnózisom. A fiatalabb mentős srácnak rögtön meg is mutatta, hogyan is néz ki egy jól fejlett szakadás. Szóval egyből tananyag lettem! A doki megkérdezte, hogy másnap műtsenek, vagy egy hét múlva. Kérdeztem, hogy mi a különbség, de csak egy vállvonás volt a válasz. Így enyém lett a felelősség, hogy a saját műtétemről döntsek !? Én a mihamarabbi műtétre szavaztam. Azóta sem tudom, hogy jól döntöttem-e.Többek szerint igen.

Kaptam egy elöl nyitott gipszcsizmát és már vittek is a traumatológia 5. (pót)ágyára. Infúzió, vérvétel és a másnapi műtét miatt nuku kaja. Egy kacsát (és nem réce értelemben) is kiutaltak, de én inkább kibénáztam a klotyóra. Nővérke felvette az adataimat és az altató orvos is kérdezett párat. Ez elég viccesre sikerült:

- Iszik alkoholt?
- Nem.
- Iszik kávét?
- Nem.
- Dohányzik?
- Nem.
- Fogyaszt drogot?
- Nem.
- Akkor házas.

A doki az epidurális érzéstelenítést ajánlotta, amitől én majréztam, de azt mondta, hogy mivel hason lesz a műtét (illetve a műtét a bokám hátulsó részén lesz, én leszek hason :) ) az altatás eléggé problémás lenne. Azt hiszem jobban jártam, bár eléggé pszichedelikus élmény volt. Műtét előtt 20 perccel kaptam a derekamba egy szurit helyi érzéstelenítés gyanánt, majd egy hosszú, vékony izét vezettek a gerincembe, amivel beadták az "anyagot". Kezdett zsibongani a lábam és kicsi melegséget éreztem. Kis idő múlva kérték, hogy emeljem meg az ép lábam. Furcsán könnyű volt. Fokozatosan kezdtem nem érezni semmit. Mire betoltak a műtőbe a combom már nem volt az enyém. Elrabolták a testrabolók!

A műtét gond nélkül ment. A stáb beszélgetett, a gép pittyegett és kb. 5 percenként felberregett a vérnyomás mérő. Hatot számoltam, azaz cirka fél óráig maceráztak. Utána megint egy gipsz. Fekvő. És már mehettem vissza a szobámba. Persze ágyastul. Úgy látszik, hogy a vasárnapi betegeket hazaengedték, mert egyes-egyedül maradtam a kórteremben. Ez később nagyon fontos lett, mert orvosi parancsra nem kelhettem fel az ágyból, de a kacsával nem sikerült megbarátkoznom. Hosszas és kín-keserves próbálkozás után végül az ágy széléről félig lelógva oldottam meg a dolgot. Szerencsére 5 órával később elmúlt az érzéstelenítő hatása. Másnap reggel már felkelhettem és egy járókerettel megoldottam kínjaimat. Két nap után végre reggeliztem egy jó kis virslit mustárral. A műtét utáni harmadik napon pedig haza is küldtek két mankóval felszerelve és némi Fragminnal (trombózis megelőzésére egy bőr alá naponta adandó (szubkután) injekció).

A bátyám hozott fel a Balatonról. A lábamat az autó hátsó ülésen nyújtottam ki. Otthon szigorú fekvés felpolcolt lábbal. Először két egymásra fektetett párnára tettem a lábszáramat, de egy idő után kényelmetlen volt. Végül egy harmadik párnát is tettem a combom alá a 2 másik párna végibe keresztbe. Így lett tuti kényelmes. Sajnos nem tudok háton aludni, ezért oldalra kellett fordulnom, de végül is a párnára így is fel tudtam tenni a gipszes lábam keresztbe. Egy idő után elkezdett nyomni a gipsz a bokámnál és sarkamnál. Mivel nem teljes a fekvő gipsz (elején nyitott), ezért meg tudtam lazítani. Hosszas nyűglődés és fészkelődés után végül aludni is tudtam.

Műtét után 2 héttel varrat szedés. 4 hét után fekvő gipsz le és helyette boka ortézis (AJ-270 L-es, 13 kFt-ért OEP támogatással). Erre már rá lehet lépni. Elvileg. Nagyon Mad Max-es lettem, csak neki a bal lábán volt és térd ortézis. A doki rendelése szerint első héten fix 30 fokra, második héten fix 20 fokra, további 2 hétre 0-30 fok mozgóra kell állítani a doki utasítása szerint. Mivel a Baleseti Intézetben nem lehetett ilyet kapni, el kellett menni a gyártóhoz és ott felszerelték a lábomra. A gond az, hogy csak 30, 15, 0-ra lehet állítani (egészen -90 fokig!?). A cégnél beállították a fix 30 fokra, de azért törnöm kellett a fejemet, hogyan kell állítani. Vannak a sarok alá helyezhető kis kemény szivacs-szerű ékek. Ezekkel számításaim szerint uszkve 2 fokkal lehet állítani a hajlásszöget. Majd ezekkel is játszanom kell. Valószínű, hogy én a 10 fokos módosítás helyett inkább több fokozatban fogom csökkenteni a dőlésszöget.

Nem is emlékszem, hogy mikor voltam olyan beteg, hogy otthon kelljen maradnom és akkor is max 1-2 napot. Most már 4 hete fekszem és még legalább újabb 4 hét fekvés van előttem. Utána még legalább fél év gyógytorna!

Hát ez van most. És persze az önmarcang. Nem vagyok elhízva (már több mint 200 napja 23,6 alatti a BMI-m), hetente legalább háromszor futok, nyújtani is szoktam. Amikor pedig egy nem is túl hajtós foci előtt nem melegítek be, szétszakad a bokám. Amit végül is meg kellett tanulnom a saját káromon, hogy 50 felé minden mozgás előtt alaposan be kell melegíteni és a műfüves pályára különösen ügyelni kell! Fogadjátok meg!

Badozzunk lá minden nap!