fekete-fehér, némafilm, német sci-fi, 78 perc, 1927
port.hu, IMDb: 7,0 (sokallom)
hu.wikipedia.org, en.wikipedia.org

"A Szív legyen a Közvetítő a Fej és a Kéz között!"

Az első, 1978-ban megjelenő METAGALAKTIKA hátsó részében volt egy csomó kép különböző, általam soha nem látott filmekből. A Metropolis-ból volt az egyik kép. Azóta motoszkált a fejemben, hogy meg kellene nézni. Most lehetőségem nyílt rá.

Ez a legnagyobb költségvetésű némafilm. 1927-ben, még a Weimari köztársaságban készült. Igazi Marxista antiutópia. 2026-ban játszódik, azaz az írók mertek 100 évet előre tekinteni az időben. Melósok elnyomva, depressziósan menetelnek a föld alatt. A gazdag vezetők élik a maguk világát. Az egész nyakon öntve a néma filmek eltúlzott gesztus világával. Nagyon muris! Nekem Fehér Klára: Oxygénia c. sci-fi-je jutott eszembe róla. Illetve az Equilibrum című filmnek volt még ilyen hangulata néhol. A Mátrix föld alatti jelenetei (a gépek barlangja) hajaznak a film elején látható sikattyúkra és forgó alkatrészek erdejére. És persze ebből az életérzésből meríthetett Tolkien is a Gyűrűk urában (a gonosz vasudvar, amely uralma alá hajtja az emberek világát).

Az eredeti film 153 perces volt. Akkoriban (még messze-messze a Gyűrűk ura előtt) max 90 perces filmeket vetítettek. Így sokan sokféle képpen vagdosták, hogy elérjék az áhított hosszt. A dirib-darabokat próbálták összeszedegetni, hogy rekonstruálni tudják a filmet. 2008-ban Buenos Aires-ben találtak még extra 30 percet, de még így is rövidebb, mint az eredeti bemutató. Nekem egy közel 118 perces verziót volt szerencsém megnézhetnem, azaz még a negyede hiányzik a filmnek. A digitálisan felturbózott film képei nagyon szépek. élesek, kontrasztosak, karc és sérülés mentesek. Talán túl sterilek is. Már csak az kellene, hogy ki is színezzék.

A zene persze nem a Chaplin filmekből megismert zongorás aláklimpírozás, hanem nagyzenekari filmzene. A nagyobb mozikban is élő zenével, zenekarral mutatták be. Nem tudom, hogy mennyire az eredeti film zenéje (a partitúra akár még meg is lehet), de akár melyik mai film aláfestő zenéjének elmenne.

A film állítólag expresszionista. A definíció: "a valóság látszatának puszta ábrázolása helyett a valóságról képzett érzéseit, gondolatait fejezze ki, lehetőleg közvetlenül, minden fegyelmezően közbeiktatott megkötöttség nélkül". Csak azt tudnám, hogy mit jelent ez egy filmnél? Főleg egy néma filmnél, ahol amúgy is túlzottan kifejeződnek az érzelmek. Az épületekre meg azt írták, hogy az art déco irányzathoz tartoznak. A definíciójában a kommun-on kívül annyi izmus van, hogy feladtam. Több helyen azt olvastam, hogy ez a cyberpunk érzésnek az előfutára. Nekem a Cyberpunk Billy Idol: Shock to the system számát jelenti. Valszeg a gép életre kelése az, amit ez jelenteni szeretne.

A film elején feltűnik egy óra. Csak sokadszorra vettem észre, hogy 10-es van a 12 helyén. De azért fölötte van egy kisebb óra is, ami viszont 24-es osztatú. Később kiderül, hogy az alsó óra méri a munkaidőt. Megdöbbentő, hogy annyi statisztát mozgatnak, mint egy komolyabb csata jelentben. Pedig csak a melósok váltják egymást a műszak végén. Érdekes, hogy a film feliratok fentről lefelé mennek. Ja, hogy csak azért, mert a melósok lifttel ereszkedtek a föld alá, mert ott vannak a lakóházaik. Bezzeg, amikor az irányítók szövege jön, akik magas toronyházakban laknak, akkor a szöveg csúcs alakba van tördelve és lentről felfelé megy. A filmfelirat, mint kifejezési eszköz. Hmmm...

És most vigyázat, mert végigszöszölöm a filmet. Lerántva a leplet a részletekről. Aki nem szeretné tudni, hogy miről szól a film, az most gyorsan ugorgyon a poszt végén levő klippre! A film zajlásától elkülönülő hülye megjegyzéseimet '[' ']' jelek közé szorítom.

Freder, a város alapító atya gyermeke, éli a gazdagok felelőtlen életét. Játszik, nőzik, szökőkutak körül kergetődzik. Pfuj! Ezt a léhaságot! Ebbe a miliőbe téved (f)el a szépséges óvónő egy századnyi ovis melós-gyerekkel. Freder a szívéhez kap és ezzel bele is szeretett a nőbe. Ah, minő meglepetés! Cherchez la famme!

Hősünk követi szíve hölgyét az alvilágba. Illetve csak a föld alá (vagy mégis az alvilágba?), ahol a melósok vicces koreográfiában vonaglanak a gépek irányítása közben. [Automatizálásról még nem hallottak (Wells is ezt vetette a mű szemére).] Egy melós összerogy és ezzel az kontroll vesztett bazi gőzgépmonstrum (később kiderül, hogy a frappáns M-Gép nevet viseli) felrobban. Mire jön Moloch, az alvilág istene és bekajolja a sebesülteket. [Ez hogy jött ide??? Vagy ez csak a túlzott varázsgomba fogyasztás mellékhatása?]

Főhősünk most már egyrészt szerelmes, másrészt önmeghasonlott. Nem is tudta, hogy ilyen csúnyaságok történnek, amíg ő fent fogócskáz. Elhúz hát apjához Bábel tornyába, hogy kérdőre vonja az öreget. Itt nagy totálokat láthatunk a jövő felhőkarcolókkal zsúfolt városairól. Tökre a mai  New York. Vicces kétfedelű gépek és magasvasutak garmadája. A fiú belép apja szobájába és megzavarja apját a magvas gondolatok kiötlésében. [Igazi némafilmes nézések. Szinte érzem, ahogy azok a magvas gondolatok sorjáznak az agytekervényekben ("Gondolj, Micimackó, gondolj!"). Eddig 20 perc telt el. Nem beszélhetünk hosszas felvezetésről! Rögtön belecsapott a lecsóba!]

Itt a nagyfőnök titkára (Josaphat) libát libára halmoz ((c) /Laár pour Laár/). Valami ákom-bákom térképeket is találnak pár megboldogultnál. Ez beteszi a kiskaput a nagyfőnöknél és kirúgja a titkárt, aki mehet a föld alá vakondnak. [Nem értem, hogy miért kell egy irodának 5 m magas ajtókat csinálni?] A jószívű fiúcska megszánja és maga alkalmazza. Ő pedig elindul a föld alá. Apuka utána küldi az egyik brutális fejű kopóját (Thin Man).

Freder illegalitásba vonul. Ruhát  és életet cserél egy melóssal, aki egy csomó 100as izzó körében két mutatót húzkod, tök értelmetlenül. Szóval Freder megkapja a 11811-es sapeszt és a helyettesének megadja, hogy hol várja őt. De az egy csomó pénzt talál Freder ruhájában és inkább beleveti magát az éjszakai életbe. [Naná]

A Metropolis közepén áll egy furi házikó. Ebben él Rotwang a dolinyós feltaláló. Freder apja meglátogatja kies hajlékában. [Kezd bonyolódni!] Kiderül, hogy korábban a két feltaláló szerelmes volt Hel-be (akinek a szobra ott van Rotwang kecójában), de Freder apjához ment feleségül és szülés közben meghalt. Rotwang meg nagyon megőrült. Úgy is néz ki. Kiderül, hogy ráérő idejében a sufniban a jövő Gép-Emberét fabrikálja (Machine-Man [csak tudnám, hogy miért nem Machine-Woman!]), aki úgy néz ki mint Hel. [A sufni úgy néz ki belülről, mint a Frankenstein keltetője.] Egyszer csak megjelenik 3PO egy csótányroppantóban. De Rotwang másnapra elkészíti a 2.0-t, ami már teljesen úgy néz ki, mint egy élő ember [és a Turing-teszten is átmegy]. Közben az is kiderül, hogy miért jött az apa. Megtudni, hogy a térképek mire valók. Rotwang megfejti. A város alatt 2000 éves katakombák vannak. Majd hipp-hopp elviszi egy csapóajtóhoz [ami a háza pincéjéből indul], amin keresztül együtt alászállnak, hogy megnézzék, hol buliznak a melósok a 10 órai robot után.

Freder a proletariátussal levánszorog a föld alá, ahol megpillantja újdonatsült szerelmét, mint prédikátor. Elmeséli Bábel tornyának egy alternatív történetét (amit a bősz apa és kedves őrült kollégája is kihallgatnak). Ebben a történetben a torony kitalálóját végül a munkások kinyírják, mert nem tud velük szót érteni. És itt jön a mottó. Kell egy Közvetítő a Fej és a Kéz között. Ez a Szív legyen. [Óh, be metaforikus ez!]

A lány és a fiú egymásra talál a föld alatt, de az apja meg akarja ezt akadályozni. Megkéri Rotwang-ot, hogy a Gép-Ember ne Hel-re, hanem a lányra hasonlítson. Rotwang rááll a dologra. De ő mást szándékszik csinálni, mint amit az apa gondol. Első lépésként elrabolja a lányt.

Itt egy csomó rész hiányzik. Ez feliratozva van elmondva. A kém (Thin Man) visszaűzi 11811-et a föld alá és a titkárnál is bepróbálkozik. Közben Freder bolyon a föld alatt és meghallja, hogy Mária kajabál, miközben Rotwang gépesíteni akarja. Bemegy Rotwang házába, ahol végül is az automatikus ajtók a katakombákhoz vezető ajtóig vezetik őt. [Itt van egy nagyon modern jelenet. A földön észreveszi Marcsi ruháját. Előrenyújtott kézzel elindul, hogy felvegye. Tiszta doom-os kameraállás, csak nem pisztollyal, hanem egy jobb kézzel.] Rohangászik egy ajtótól a másikig, mint a mérgezett egér, de nem sikerült kijutnia. Ez a szál zsákutca.

E közben Mária már az agymosó berendezésben éppen Gép-Emberré transzformálódik egy motoros bukósisakban. [A jelenet némileg Milla Jovovics, az 5. elemben elkövetett megszületésére hajaz] Az őrült Rotwang emeltyűket buzgerál, lombikok bugyognak, füst képződik, Van de Graaff generátorok ontják a szikrákat. Szóval minden egy hétköznapi Frankenstein laboratóriumnak néz ki. És itt jön a nagy trükk. A robot körül fénykarikák kezdenek táncolni. A filmet 1927-ben csinálták. Nagyon kool! Hogy csinálhatták ezt akkoriban? Láttam lengyel animációs filmet, amit közvetlenül a celluloidra festettek. Talán itt is valami ilyesmi történt.

Szóval bugyogás erősödi, szikrák egyre jobban pattognak, fénykarikát szaporodnak, köd növekszik, őrölt professzor meg már annyi tekertyűt tekerget, hogy követhetetlen. És egyszer csak a robotszív verni kezd, robot átalakul és az igazi Mária elalél. Freder végre kiszabadul, felmegy a professzorhoz, aki elmondja, hogy Mária már Freder apjánál van. És tényleg. Freder apja a gép Máriát arra akarja használni, hogy a melósok poszt-keresztény vallását szétzúzza. Freder beront apjához, meglátja az ál Máriát és elalél.

Freder az ágyban aléltan. Az aláfestő zene a Dies Irae. A gép Mária meg erotikus táncot lejt a nagyérdeműnek. Nagyon vicces. Főleg ahogy a közönség gerjed. Közben Freder-t lázálmok gyötrik. Megelevenednek a katedrálisban a szobrok. Látomásokban tobzódik.

10 nap telt el. Freder lábadoz. Megjelenik a száműzött Josaphat [hogy járkálnak ezek a két világ között ennyire könnyen?] melós ruhában. A Thin Man kémkedés közben jelenti, hogy csak a Közvetítő (Mediator, lásd még Messiás) [erőteljes Mátrix párhuzam] eljövetelének várása tartja sakkban az elkeseredett munkásokat. A mű Mária egyfolytában táncol és gerjeszti a pasikat, akik egymásnak esnek. No, Freder és hű szolgája, Josaphat elindulnak, hogy a Közvetítő megjelenhessen.

Fredersen, a gonosz atya mind e közben elengedi a gyeplőt, hagy szórakozzanak a munkások is. Rotwang viszont kifigyeli a trükköt, hogy Fredersen csak le akarja verni a lázadókat. Mária (az igazi) ezt hallva nagyon senyved a sarokban. Közben az ál Mariska most már a föld alatt is hergel. Azt mondja, hogy a Közvetítő egyéb elfoglaltsága miatt mégsem jön el [még a telefontját is kikapcsolta] és ezzel szabadjára engedi a proletariátus dühét. Jön a géprombolás (l. lyoni takácsok). De közbelép Freder és leleplezi az ál Máriát, de őt is leleplezik. Ez az álmos könyv szerint nem jelent jót és a túlerő lenyomja, mint a bélyeget. Jön a Marseilles motív zeneileg aláfestendő [>tecső< - részlet a Casablancából].

Rotwang elmondja Máriának, hogy jól átvágta az öreg Fredersent. Aki viszont kívülről jól kihallgatja az öreg őrültet. Bemegy és meggyapálja. Mária kiszabadul. A tömeg e közben beszáll a liftekbe és elindul a felvilágba. De az idióták lent hagyják a gyerekeiket [Hmmm... azért ez kicsit hitelteleníti a történetet]. A csőcselék ócskavassá transzformálja az M-Gépet és elindul a Szív Gép felé. Fredersen kinyittatja a kapukat, hiába figyelmeztetik, hogy ezzel elpusztítja a dolgozók lakóhelyét. De hát most már Fredersen is kissé beszámíthatatlan.

Az igazi Mária e közben alá száll a munkások városába. Az ál Mária meg kinyírja az energia központot. [Ez a jelenet nagyon hasonlít a Ghostbusters Zool kapu megnyitós jelenetére]. Az energia központ megsemmisül és a liftek nagy robbanással [mitől robban egy lift?] lezuhannak. Mária és a gyerekek a mélyben rekednek. És mindent elönt az abszurditás és a víz. Mária bekapcsolja a nagy segélyhívő gongot ["Hűha, hát ilyen is van?"]. Iszonyat sok gyerek sereglik elő. Freder Josaphat-tal valahogy kikeveredett a katakombákból és felfelé mászik. Miközben az al-világ darabokra hullik, a felvilágban csillognak a fények. Majd már ott sem. Az apa megtudja, hogy fia a munkások között van, összeomlik, mint lassacskán a világa is.

Freder felfelé mászás közben meghallja a segélyhívó gongot és segíteni indul. [E közben egy igazi Star Wars-os jelent tanúja lehetünk. Ott az első (illetve IV.) részben egy birodalmi osztagos lefejeli az ajtó szemöldökfáját (már ha egy automata ajtónak lenne ilyen). Itt a Freder-t játszó színész a csöveken bóklászva csúnyán lefejel egy belógó fém izét (1ó37'50"). Legalábbis erősen úgy néz ki] Víz ömlik mindenhonnan, gyerekek tömegével rohangásznak. Mária és Freder végre egymásra találnak. Nagy csók a kataklizma közepette. Josaphat, Mária és Freder vezetésével pár száz gyerek elindul a szellőzőn keresztül a szabadulás felé. De a szellőző vége le van zárva egy bazi nagy vasráccsal. Hogy ezen hogyan verekszik át magukat az az enyészeté lett, így csak a feliratokból lehet kikövetkeztetni [pedig érdekelne]. Közben Mária már nagyon ki van, mint a liba a nagy gongatástól és a két pasinak együtt kell támogatnia, hogy végre valahára felérjenek azon a rusnya fém lépcsőn. De végre felérnek és lírai zene meg egy csomó hálás kisgyerek fogadja őket.

Közben a tök sötétben a munkások örömtáncot lejtenek. A M-Gép szétzúzva. Fredersen magához tér és kérdezi, hogy hol a fia, mire Thin Man prófétai kivilágításban mondja: Holnap ezrek fogják kérdezni, hogy hol a fiam, Joh Fredersen! Ezt már nem bírja idegileg az öreg. A hűséges üzemvezető, aki megpróbálta megakadályozni a géprombolást végre a tömeget is ráébreszti a gyerekek hiányára. És úrrá lesz az össznépi össze zuttyanás. [Hát mit kerteljünk, ez is nagyon vicces jelenet. Hajtépés, ököl szájba gyömöszkölés. Minden ami ilyenkor kell.]

A föld fölött bulizik mindenki és a gép Mária röhög a markába. A föld alatti tömeg meg nekiindul, hogy meglincselje a boszorkányt. A gyerekek valamilyen elegáns klubban lesznek elszállásolva. Közben odaér a tömeg és ki akarják csinálni a lányt. Mária elfut és a tömeggel a nyomában összefut a bulizó tömeggel, ahol is a gép Mária csinálja a feszkót. Elkapják a gép Máriát és egy rögtönzött máglyán beindul a tiltott tűzrakás. Az őrült, most már teljesen zombi kinézetű Rotwang is odaér. Ő meg a normál Máriát gyűjti be. A tömeg Freder-t fogja el. Mindenki el van kapva, mindenki tök zizi. A máglyán égő gép visszaalakul 3PO-vá, Mária megjelenik a katedrális ormán, ahová Rotwang üldözte [Kicsit a Notre Dame-i teremőrből /(c) Boncz Géza/ van átemelve a jelenet]. Az bekattant apa is feltűnik. Jön az önsajnálat. Kiderül, hogy a gyerekek megmenekültek. Legalább a tömeg örül. Mária, Rotwang és Freder fent küzdenek a katedrális tetején. Végül Rotwang lepotyog [minő meglepetés]. A maradék lemászik a tetőről. És jöhet a záró jelenet.

A melósok vezetője kezet akar nyújtani, de Frederson nem fogadja el. Mire Mária ráveszi Fredert, hogy bírja rá az apját, hogy fogjon kezet, azaz legyen ő a Közvetítő a Fej és a Kéz között. Micsoda csavar!

Az egész történetet átlengi valami vallásos révület. Nem jó mese. Lehet, hogy akkor még izgalmas volt, de mostanra nagyon túljátszottá, kliséssé vált. A képei sem hoznak nagy újdonságot. De hát majd 100 éves ez a mese.

A filmet dolgozza fel a Queen együttes az alant beinzultált klippben is. Nagyon sok benne az eredeti film részlet. A régi filmkockák közül egyedül a légvédelmi üteges-gázmaszkos részek nem a Metropolisból valók.

Queen: Radio gaga

Hát, ha nagyon filmfanok vagyunk, akkor ínyencségnek érdemes megnézni. A történet és a színészi játék finomságaiban ne ezzel a filmmel próbáljuk elmerülni!

Városállamoljunk minden nap!