(Rudolf Péter előadásában)
Kossuth Kiadó, 2009
Elektronyosan olvasható: OSzK/M96zEK

"A balszerencse olyan, mint a szerelmes nő: semmi köze az ésszerűséghez."

13. Pác Tivald, amit a neve is mutatja, ultra peches ember. Még akkor is, ha szerencséje van. Erre a szerencsére csap le egy másik ember, akivel arcot és életet cserélnek. (Ne feledkezzünk el az Ál/Arc vonalról, ahol ugyan ezt teszik John Travolta és Nicolas Cage, csak egy kicsit modernebb körítéssel.) Pechére. Így lesz Pencroft "13. Pác" Tivald Benjamin Walterré. És vice versa. Az eredeti Pácot hirtelen egy olyan cselekmény cunami ragadja magával, amely térben messzire röpíti. A történésekből semmit sem ért. Se a személyeket, se azt, amiről beszélnek. A másik ürge meg megörökli a pechet. E két ember életének fonalán fut végig a cselekmény. A regény legvégére megértjük a probadbicolt és megsajnáljuk Benjamin Waltert. Pác akaratlanul megoldja a rejtélyeket és Fillipon végre megbékél. És a gaz személycserélő is rájön, hogy egyáltalán nem csinált jó üzletet. Végül is beletörődik a sorsába. A fiatalok egymáséi lesznek és az örökségről is kiderül, hogy ökörség.

"Uram! Bocsássa meg nekem, hogy kirabolt. Isten látja a lelkemet: én nem akartam!"

A legjobban azokon a részeken derültem, amikor egy halom embernek kell beszédet tartania Pencroft-Benjamin Walternek úgy, hogy fogalma sincs, hogy mi is törtnénik körülötte (11. fejezet és környéke). Ezért nagy frázisokat pufogtat. Nagyon erős az áthallás a mostanság és akkorság között.

"És most még tovább megyek, nagyon jól tudjuk, és holnap még többet fogtok tudni tőlem, hogy mit főztek Vuperinék! Megtudjátok, hogy miért kellett ennek a Paolónak meghalni és... - nagy hatáspauzát tartott, mert semmi sem jutott az eszébe, de végül magasra tartva kezét, két ujját esküre emelve, teli torokból rikácsolta: - Esküszöm nektek! És hinnetek kell! Az egyetlen szó, amely mindent megold, ez az egyetlen kulcsa és jelentősége ügyünknek! Amiből nem engedünk! - És kivörösödve, maga sem tudta, miféle lázban üvöltötte az emlékkazalból kikapott szót: - Montagezza! Montagezza! Montagezza!

A hatás leírhatatlan volt! Az emberek tomboltak, a kalapjukat dobálták, a kezét szorongatták, a nyergét csókolták, Montagezza nevétől viharzott a tér, többen lóra kaptak, maga Pencroft megdicsőülten állt az ujjongó nép között, és fogalma sem volt semmiről."

Nagy hibája a hangoskönyvnek, hogy az egyes fejezetek közötti zenék a számok elején vannak és 30-60 mp között változik a hosszuk. Nem átugorhatóak. Ezt ne! Ha szabad kérnem! Valamint az egyes fejezeteket jó lenne tördelni. 20-40 perces fejezetekben nehéz tekerni és keresni.

Ezt a szót nem ismertem: indolens, indolencia: közönyös(-ség).

Érdekes, hogy én egy nyelvtani változást találtam. Azt írja több helyen (több könyvben is): "... elütött egy autó egy év előtt,...", nem "egy évvel ezelőtt". Már Márainál is belefutottam ebbe.

A könyv nem a legjobb Rejtő darab. Inkább közepesen érdekesnek tartom. Viszont Rudolf Péter sokat dob rajta.

"Mégsem vagyunk elcserélt fejek" minden nap!