1980, Sony Masterworks
philipglass.com

Három embert lehet ezért a műért okolni. Egyrészt a zeneszerzőt, aki hozta szokásos formáját. Másrészt a koreográfust (Lucinda Childs) és a táncost (Sol LeWitt). Ez utóbbi kettő munkája nem látható, de esetleges hatásai hallhatók a műben. Glass korai, repetitív, kevéssé dallamos és idegesítő korszakát élte. Közel az Einstein On the Beach-hez (EotB). Kevesebb kórus, több repetíció. Amennyire tudom szeretni az EotB-et, annyira unalmasnak tartom ezt a darabját. Elektromos orgonán adja elő valami minimalista aláfestéssel, mint ritmus szekció, kb. 2 billentyűt használva. [Némileg emlékeztetve egyik korai zongora művemre, amelynek címe CD volt. Mivel nem tudok zongorázni, ezért csak ez a két hang volt a darabban (eléggé imporvizatívan használva a billentyűket). Az eggyel későbbi darab a HEAD címet viselte volna, de ez annyira megviselte előadói képességeimet, hogy ez irányú pályám itt meg is szakadt. Megnyugtatok mindenkit, késői darabjaim nincsenek. Ja, még volt egy oboára írt darabom is, ami a "sinus" nevet kapta. Számológéppel komponáltam, és csak egyszer volt előadva. Ennyit zenei eltévelyedéseimről...]

Nem tudom elképzelni egy balett előadás keretében. Folyamatos forgások lehetnek benne, annyira forgatós ez a zene. Írhattam volna pörgőset is, de ennek van egy másik értelme és az az értelem nem igaz a lemezre.

Nem hittem volna, de ez a lemez is megtalálható a tecsőn. Vannak még sznobok rajtam kívül is.

1. Dance no.1 (19'16") tecső - Ebben van egy kis női kórus és talán fuvola is. A szöveg a EotB-ből ismert "fá, fá, fá, mi, mi, mi, ré, dó stb.". És ezt egy kicsit tovább fejlesztve tovább is redukálva: "ti, ti, ti, ti, tá, tá, tá, tá...". Nehéz lehetett a szöveget megtanulni.
2. Dance no.2 (22'55") tecső - Ez nagyon minimalista. Egy db. elektronyos orgona adja a nagyon egyszerű dallamot.
3. Dance no.3 (18'32") tecső - Itt már van kürt, kórus is. Nekem ez a kedvencem erről a lemezről.
4. Dance no.4 (23'27") tecső - Templomira hasonlító elektromos orgona végig. Olyan érzésem van, mintha egy bevezető dallamot játszana, ami majd egy fugában fog kiteljesedni. A kiteljesedés elmarad és mindig visszatér a bevezetéshez.
5. Dance no.5 (20'12") tecső - Valami furcsa szinti hangszín és női kórus. Ez akár az EotB-en is lehetne.

Én csak bevadult Philip Glass rajongóknak tudom ajánlani. Az ismerkedést inkább valamelyik későbbi művével kezdjük (pl. nagy kedvencem: Koyaanisqatsi)!

Táncpróba minden nap!