Pesti Színház
vigszinhaz.hu
2012. 02. 26. 19:11
Ismét egy nagyon jó darab! Érdekes, felkavaró, izgalmas, vicces és még mélységek is fel-feltűnnek. Úgy látszik, hogy az újabb színészgeneráció is tele van tehetséges fiatalokkal. Nagy öröm ez nekem!
Két nagyjából különálló történet. Adva van egy fiú (Telekes Péter), aki egy halló család, siket gyereke. És adva van egy lány (Bata Éva), aki viszont egy siket család halló gyereke. A csavar az, hogy ő viszont fokozatosan elveszíti a hallását. Első rész kifejezetten vicces, második rész inkább mély. Mintha az író maga sem tudta volna eldönteni, hogy melyik áspektusát szeretné kidomborítani a történetnek. Pedig mindegyik megérdemelne még egy kis búvárkodást! Ez egy pici hiányérzetet hagyott bennem, de már csak az előtérben, a kabátokra várva.
Szóval itt van ez a két fiatal, akik egymásba szerettek. Mind a kettőjüknek megvannak a maguk problémái. De lassan kiderül, hogy az "épek" sem teljesen probléma mentesek. Sőt! Az apa (Hegedűs D. Géza) ultrakonzervatívan liberális. Számára fontos a szó. Amit a gyereke nem hallhat. Az anya (Pap Vera) író, aki szeretné megérteni a gyerekei problémáit, de nem igazán megy neki. A lányuk (Péter Kata) félrecsúszott opera énekes, és a másik fiúk (Géczi Zoltán) gyermek filozófusszerűség. Billy mindebből kimarad. Őt sem nagyon értik. De ő sem érti a lányt, aki folyamatában lesz siket. Ő egy olyan világot veszít el, amit Billy soha nem ismert.
A hallók és siketek világa sok plusz súrlódást jelent. Azon felül, amit egy normális barát/barátnő megjelenése kavar egy családban. Persze mindenkit érdekel például a jelelés. És egy verset el is mutogat a lány. Ezzel kapcsolatban van az emlékeim ládájának fiában egy eléggé megrázó élményem. Az egyik Rózsa Gyuris műsorban szerepelt egy fizikálisan sérült német balett táncos, aki Máté Péter: Egyszer véget ér zenéjére mutatott be egy minimál koreográfiát, ami jeleléssel mutogatta el a számot hihetetlenül megrázó módon (Michael Knopf). Na ez az érzés kerített hatalmában, amikor Bata Éva elmutogatta a verset (elnézést, de elfelejtettem az írót).
Pap Vera és Hegedűs D. Géza nagyon jók, de a főszereplő két színész egészen fantasztikusat mutat. Már a Punkrock-ban is nagyon tetszettek.
Érdekes technikai megoldás, hogy a jelelt részek szövegei a falakra vannak vetítve. De a rendező továbbgondolta a dolgot és később már a gondolatokat is vetítik. Nagyon nagy ötlet, mert a nézőt még jobban bevonja a darabba, hogy folyton keresni kell a feliratokat és a beszéd megértése közben az olvasottakat is értelmezni kell.
Egy hang nélküli ajánló:
És egy másik nagyon furcsa ajánló:
További videók és infók: vigszinhaz.hu
Mindenképpen ajánlom megnézésre!
Halljuk meg egymást, minden nap!
+jegyzések