QL.túra miazmás

en.wikipedia

Kamaszkorom meghatározó rock bandáját szeretném bemutatni. Teljesen véletlenül ütköztem bele ebbe, a Magyarországon szinte teljesen ismeretlen együttesbe. Egy barátom pár hónapot Kuvaitban szerencséltethetett tölteni. Sok jó kazettát hozott. Ezt is, amiről úgy gondolta, hogy punk zene. Hát nem az. A wikipedia lapja szerint progresszív rock-ot játszottak. Szerintem ez csak a kezdeti időszakukra volt igaz, kb. 1974-ig bezárólag. Az együttest ugyanis 1966-ban (!) alapították Angliában: John Lees, Les Holroyd, Stuart "Woolly" Wolstenholme (1947–2010), and Mel Pritchard (1948–2004). Utóbbi két tag sajnos már nincs közöttünk. Wooly 1979.-ben kilépett az együttesből, mert nem tetszett neki amerre a zenekar ment (megjegyzem megértem). Még párszor visszatért az együtteshez, míg végül 2010-ben öngyilkos lett. Mel Pritchard szívrohamban hallt meg.

Úgy tudom, hogy igazi nagy sikereiket a volt NSzK-ban aratták. Az Omegához hasonlóan. És ez nem véletlen, mert 1978 környékén már erősen szintetizátoros zenét játszottak, eltávolodva a kezdeti akusztikus-szimfónikus rock-tól. Általában jellemző rájuk, hogy nagyon kidolgozták a számokat és kellemes harmóniákat csiszolgattak össze. Ez viszont, nagy bánatomra a spontaneitás meglehetős kiküszöbölődésével járt.

Nem nagyon szoktam koncert albumokat ajánlani és főleg nem ezzel kezdeni egy együttes bemutatását. Most mégis kivételt teszek, mert ez a lemez égett igazán belém. Kazettán találkoztam vele először. Ez azért fontos, mert pár szám lemaradt az eredeti 2 lemezes LP-ről. Ezekre komolyan rácsodálkoztam, amikor évekkel később vinylen is sikerült beszereznem (a még későbbi CD-ről nem is beszélve). Nagyon érdekes ezt a lemezt összevetni a négy évvel korábban megjelent másik két lemezes koncert albumukkal, a Live-val. Az sokkal többet hordoz a korábbi akusztikus-szimfónikus korszakukból és sokkal érdesebben is szól. A Live Tapes nagyon lekerekített, simulékony, fülbemászó lett. 4 év alatt valami alapvetően megváltozott az együttesben. Sajnos a szólók nagyon kidolgozottak, és nekem az improvizáció kicsit hiányzik így utólag. Talán nem véletlen, hogy ebben az időszakban érték el legnagyobb sikereiket. És talán ezért is lépett ki Woolly Wolstenholme. De mindezeket akkor ('80-as évek eleje) még nem tudhattam.

Kanyarodjunk vissza az zenéhez. Meglepetésemre az egész album "zack und pack"  meghallgatható a tecsőn. Sok más teljes albumukkal egyetemben. Valószínűleg van rá igény. Ennek ellenére különböző pontozásokon sajnos nem szerepel túl jól az együttes. Szerintem erősen alul volt/van értékelve.

1. Child Of The Universe (6' 44") >tecső< (szöveg) - Ütős nyitó szám. Sejtelmes, ufós hangzással indít. Kis háború ellenesség sejlik fel benne.
2. Rock 'N' Roll Star (5' 25") >tecső< (szöveg) - Enyhén blúzos lüktetésű darab.
3. Poor Man's Moody Blues (7' 30") >tecső< (szöveg) - Némileg setét hangulatú szerelmes dana.
4. Mockingbird (7' 29") >tecső< (szöveg) - Talán legnagyobb sikerük. Nagyon szép, lírai szám. Az cím magyarul "Énekes gezerigó" lenne (Mimus polyglottos). Bár van ahol feketerigónak fordították (l. Ne bántsátok a feketerigót! (1962) (To kill a Mockingbird) c. film)
5. Hard Hearted Woman (4' 47") >tecső< (szöveg) - Elég jó szám, kicsit túl könnyed szöveggel.
6. One Night (6' 35") >tecső< (szöveg) - Enyhén töltelék érzetű szám. Nem rossz, de eléggé hiányolja a jelleget. Szakítós dal (elhagyott a kedves, brühühü...).
7. Taking Me Higher (4' 39") >tecső< (szöveg) - Szép, de szintén nem szánt túl mélyen. S szóló rész elég jól sikerült.
8. Suicide? (6' 46") >tecső< (szöveg) - Nagyívű szám, szép vokállal. Egy öngyilok leírása szerelmi bánatból kifolyólag. Ezt a számot utólag érdekes megvilágításba helyezi Woolly Wolstenholme öngyilkossága. Bár a számot John Lees jegyzi. Elég jó a szöveg is. Számomra ez a sor különösen megdöbbentő:
   'Heard a voice shouting "Don't jump, please for God's sake let me move my car!""
9. Crazy City (4' 42") >tecső< (szöveg) - Ez a leglendületesebb szám ezen az albumon. Nagyon jó a gitár torzítása és a szóló rész is.
10. Jonathan (6' 3") >tecső< (szöveg) - Ez is nagyon szép. Némi megnyugvás az előző nyomulás után. A szóló rész erős érzelmi húrokat penget. Bár a szövegét olvasva sem tudnám megfejteni...
11. For No One (6' 28") >tecső< (szöveg) - Egy újabb a szívszaggatók közül. Jól felépített szólóval.
12. Polk Street Rag (5' 41") >tecső< (szöveg) - Amint most megtudtam ez egy filmről szól. Egy picit többet >itt< lehet róla megtudni. A szám szépen belesimul a lemez hangulatvilágába.
13. Hymn (6' 1") >tecső< (szöveg) - Koncertjeik elmaradhatatlan lezáró száma lett. Csak az 1974-es Live albumról hiányzik, de talán ez sem véletlen, mert 1977-ben szerződött. A szám valóban arról szól, ami a címe. Egyébként is sok Jézussal kapcsolatos számuk van.

Össz játékidő: 1ó 18' 55"

A szintis-rock kedvelőinek nagyon ajánlom! Szerintem elég modern a hangzásvilága és nem látszik az elröppent 35 év.

Hallgassunk egy picit, minden nap!

És a komplett album: