QL.túra miazmás

:: 2006-01-23 ::

Vígszínház
Rendező: Zsótér Sándor
port.hu

Mindenkinek a figyelmébe ajánlom ezt a darabot! Külön kiemelem a rendező, Zsótér Sándor nevét! Saját érdeketekben nagyon jegyezzétek meg e nevet!

Ha véletlenül hozzájut valaki egy jegyhez, amely erre az előadásra szól, gyorsan tépje össze és dobja ki!!! Nekem körülbelül 150-200 ezer forintot kellene fizetni, hogy még egyszer megnézzem! Három óra tömör borzalom!

Az érdekesség, hogy a történet izgalmas és nagyon jó ötletek vannak benne. Pl. a boldogságok terme, ami szomszédos a boldogtalanságok termével. Van a könnyű boldogságok terme (a mérhetetlen zabálás boldogsága, mértéktelen alkoholizálás boldogsága stb.) és csak után van a valódi boldogságok terme. Sok ember megragad az elsőben. Vagy az emlékek országa, ahol találkozhatunk meghalt szeretteinkkel, akik akkor ébrednek fel, ha rájuk gondolunk. Ott van a még meg nem született gyerekek országa, ahol a két főhősünk találkozik jövendő testvérükkel, aki 3 dolgot fog magával vinni (rubeola, skarlát, bárányhimlő) és egy év múlva el is hagyja őket.

A színészek is mindent megtettek a darabért. Sajnos ez nem volt elegendő! A rendezés borzalmas volt. 180 perc rettenet!

Bár bizonyos embercsoportoknak érdekes lehet, mert az előadás jelentős részében 8-9 rozzant testű pasi szédeleg a színpadon egy szál dzsúdó-cipőben.

Megtekinthetjük Kőmíjjes Kelemen (l. Hegedűs D. Géza) tökét is premier plánban.

Számomra egy jelenet különösen érdekes volt Öveges processzorilag. Amikor a legkövérebb boldogság (szintén D. Géza) 2 tucat fideszes lufiba öltözve állt a színpadon, akkor úgy feltöltődött elktrostatice, hogy minden szál szőke haja külön állt az ég felé. Gimis tankönyvbe illő látvány lett volna, ha a léggömbökön kívül más is lett volna rajt.

Annyit fűznék még hozzá így nehány év távlatából, hogy a borzasztó rendezés ellenére nagyon maradandó darab volt. A történet miatt.