Sokan ajánlották ezt a helyet, mint bababarát szolgálatatást. Én balatonedericsi ismerőseim révén találkozhattam Nagy Endrével akkoriban, amikor megvette azt a házat, ami mostanra a múzeum központi épülete lett. Természetesen sokat fejlődött az egész, de a maszáj harcosok féllábon állva még mindig ugyanolyan rendületlenül őrzik a bejáratot mint pár évtizede.
Most már nem csak a múzeumot, hanem tősgyökös tanzániai állatokat is láthatunk. Mondjuk sárban heverésző bivalyokat, zebrát, tevét (mennyire őslakos ez arrafele?), vagy a törpe malacokat. Ez utóbbiak nagyon jó fejek, mert az első simogatásra elvetik magukat. Van persze kecske, birka és paci is. No meg vaddisznó coca csíkoshátú gyerkőceivel. A turisták igényeit "sop"-ok is kielégítik, ahol is eredeti mahagóniból faragott DVD tartót és kínai fröccsöntött lézerkardot lehet venni, ha erre szottyan kedvünk. Az üzletet egy fehér papagáj őrzi, aki közeledtünkre "Jó reggelt"-tel köszön. Ha ez után is próbálkozunk nála a felszínes kapcsolatunk elmélyítésével, akkor egy hangos "Nem érrrdekel!" válasszal jutalmaz meg minket.
Láthatunk még autentikus sárkunyhókat, szalmából készített 1:1 méretű elefántot és egy ösvényt, ahol papírra kasírozott állatok képeit csodálhatjuk meg a dög melegben. No ezt kihagytuk. Viszont van játszótér a gyerekeknek.
Egy kis szépséghiba, hogy állateledel gyanánt nyúltápot kapunk és nem az állatkertben megszokott Zoo csemegét. Mivel a nyúleledelt nem arra fejlesztették, hogy a babák apró kezének ellenálljon, ezért elég nehéz értelmes méretben eljuttatni a türelmetlen állatsereglet szájába. Végül az egészet a birkák elé szórtam, akik lelkesen felszedegették.
Ha már erre járunk, akkor érdemes megnézni!
+jegyzések