AB OVO Kiadó, 2003
antikvarium.hu
"A hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta" /Kabaré/
Egy kislány, lány, nő, dolgozó nő, rabnő, idős- és egy öregasszony életén keresztül mutatja be az életet. Egy személy nagyon rögös életének különböző stációi 5 évestől 92 éves korig. Pedig igyekszik elkerülni a rögöket. Sváb családba születik 1910-ben. Anyja eltűnik (lelép?), majd apja meghal. Mindezt a század elején. Majd I. VH., Kommün, feldarabolás, II. VH, 56, guláskomenizmus, újratemetés. Jönnek-mennek a nevek (Vuca, Évike, Kádár Andorné, Schelle Éva, Solti Éva, Füles, Piroskáné, Oti néni (és Wanda)) és változik a beszéd is. Furcsa, hogy szinte minden fejezetben van egy kis állat (egérke, gyík, hangya, teknős, papagáj, kutyus).
Az első fejezetben sok a német (sváb) szó, a második kicsit szögedies lesz. Vámos ismét jól használja (ki) a nyelvvel és a nyomdával való játékot. Nekem olyannak tűnt, mint az Apák könyve, csak egy nőre átírva.
Mindenkitől elnézést kérek, de én jót nevettem, amikor a fiú megörökli apjától a Pobeda órát. Nekem a Ponyvaregény idevonatkozó része villant be, Butch kölökkel mellékszerepelve.
Több regényében is fellelhető az "ole zánc" kifejezés. Ez vajon mit takar? Ezt mifelénk nem beszélik. Ha valaki tudja, írja meg! Előre is köszönöm!
Szomorú, néha felemelő. Nekem nagyon tetszett.
Éljünk picit minden nap!
+jegyzések