Cartaphilus Kiadó,2000
antikvarium.hu
Nem szeretjük az agressziót. Az agresszió fuj-fuj. Pedig az agresszió olyan, mint a stressz. Nem feltétlenül rossz dolog. Csányi Vilmos több helyen is azt mondta, hogy az ember a legbékésebb állat. Meg azt is, hogy az embernél az agresszió az egyének szintjéről a csoport (törzs) szintjére emelkedett. Ilyenek vagyunk.
De mire is jó az agresszió? Tipikus példája az intraszexiális szelekció (magyarul az erősebb kutya...). De van még egyéb célra használt agresszió is: ragadozó, félelem szülte, területvédő, anyai, betolakodókkal szemben és persze a szülői (gyerekek megzabolázása). Az agresszív viselkedés egyik előnye, hogy megspórolja az összecsapást, amely esetleg az egyik (vagy mindkét) fél halálával járhatna. Feltéve, ha nem két közel hasonló kaliberű helyi menő csávó találkozik.
Az egyik legérdekesebbet egy óriásgyík fajnál olvastam. Ott úgy talál egymásra a legerősebb hím és nőstény, hogy egyik sem keresi egymást. Mind a ketten a legjobb helyre hajtanak és a nem-társaik legyőzése után így egy helyre kerülnek.
A fajok egyedeinek szétterjedésénél is fontos az agresszió. A terület védő agresszió miatt egyre messzebbre kell vándorolniuk az új fajtárasaknak.
Nagyon érdekes könyv, Lorenz szokásosan olvasmányos stílusában.
Fogjuk vissza magunkat minden nap!
+jegyzések