Megtört szívvel és elmével tudatom, hogy hőn szeretett klasszikus katódsugárcsöves Grundig TV-m közepesen hosszú haldoklás után, uszkve 20 éves korában elhalálozott. A távirányító már évekkel korábban beadta a kulcsot, mert nem bírta a lányom fogait. Szerencsére a többi kütyü távirányítója használható volt. De most már tényleg nincs tovább.
Feleségem már régóta szeretett volna új tévét, de én halogattam, mert az elektromos készülékek ára konstans, illetve csökken, míg a tudásuk egyre nő. Tipikus deflációs történet + picike környezet tudat. A hangszórók már korábban elkezdtek truttyogni és a kép is remegett egy pár percet bemelegedéskor. Szóval a végsőkig halasztottam a vásárlást. Akkor szántam rá magam a körbenézésre, amikor a remegés nem szűnt meg. Végül is amikor megvettem az új készüléket és amikor hazavittem, akkor este már be sem tudtam kapcsolni a régit. Szép időzítés!
Gondban voltam, mert fogalmam sem volt, hogy mit is akarok. A TV magasságából kiszámoltam, hogy uszkve 38"-os TV-t kell vennem, de rá kellett döbbennem, hogy igazából azt sem tudom, hogy milyen egyéb paramétereket kell/lehet figyelembe vennem a vásárlásnál.
Elkezdtem az áruházakban érdeklődni és e közben pár kifejezést megtanultam. Pl. miért hívják LED-esnek az LCD TV-t, annak ellenére, hogy ugyanolyan technológiával állítja elő a képet? És ilyenek. Lassan kezdett kijegecesedni az igénylista. Tudtam, hogy 3D-s TV-t nem akarok, mert azt szinte egyetlen ismerősöm sem használja. De azért annyi kiderült, hogy a 3D igazából azért érdekes, mert annál nagyobb teljesítmény igény és ezért erősebb procikat tesznek bele. Közbevetés: korábban nagyon meglepődtem, amikor először olyan TV hirdetéssel találkoztam, amiben "dual-core processor"-os TV-t reklámoztak.
Kiindulási alapként azt néztem, hogy mik lógnak a készüléken. Van egy T-Home STB és egy DVD, tehát kell legalább két csatlakozó. Ekkor még versenyben volt a SCART szabvány is a HDMI mellett, mert még nem tudtam, amire később magamtól kellett rájönnöm.
Azt viszonylag gyorsan eldöntöttem, hogy szeretnék ethernet csatlakozót és esetleg wifi-t is. A wifi-t eleinte csak opcionális szolgáltatásnak gondoltam, de végül az ethernet csatlakozót be sem kötöttem (pedig a T-Home STB miatt az UTP kábelek elmennek a TV-ig).
Most jött a típus választás. Sétálgattam az üzletek között és ár összehasonlításokat csináltam. Az gyorsan kiderült, hogy igazából a méret az, ami meghatározza az árat, a tudás csak másodlagos. Azért túl sokat sem akartam vacillálni, mert korábbi Samsung Galaxy Tab 10.1 fiaskóm közben (ezt majd talán egy másik posztban hosszabban kifejtem) rájöttem, hogy a készülék árához mérhető mennyiségű időt el lehet szúrni kereséssel és szörfözéssel. Szóval az a pár tízezer forint, amit megspórolunk a legjobb ajánlat megkeresésével, simán elmegy a keresésre fordított időre (feltételezve, hogy a ráfordított időnk kifejezhető pénzben. Lásd még "Az idő pénz!"). Ezért én megelégedtem egy viszonylag jó megoldással.
Végül két versenyző maradt. A fenti Sony és egy hasonló kaliberű Samsung. Mivel több Samsung eszközöm is van, ezért én inkább a Sony-t választottam (némileg elegem van a Samsung ügyfélszolgálat hihetetlen bénázásaival). Miután megnéztem, hogy a kiválasztott készség ára nem jelentősen tér el a neccen fellelhető minimumtól, ezért elmentem egy Sony márkakereskedésbe és megvettem a cuccot.
Ami elsőre nagyon meglepő volt, hogy piszok könnyű! Simán egy emberes meló a mozgatása. A gondot csak a kiterjedés okozhat, de szerencsére pont befért a csomagtartóba. Emlékszem, hogy gyerekkoromban Orion TV-t vettünk és a kartondobozában még hetekig eljátszadoztunk (harckocsit csináltunk belőle). No ezzel itt nem érdemes próbálkozni. A 15 cm-es magasság semmire sem jó.
Némi eladói nyomásra kiegészítőként vettem két HDMI kábelt is, de nem voltam meggyőződve, hogy kell nekem. Hazaérve összedugtam a cuccot és bekapcs után hipp-hopp jött a TV képe szépen 16:9-es arányokkal, meglepően élesen. Ehhez egy kicsit szoknom kellett. Vagy 2 percet. Kicsit meglepett, hogy majdnem minden csatorna már 16:9-ben sugároz. Azt hittem, hogy csak a HD-s csatornák.
Próbáltam DVD-re váltani, de annak a képe nem jött be. Így hát minden átdugtam SCART-ra. A DVD végre bejött és át kellett konfigurálni, hogy HDMI-n is adjon. És ekkor megnéztem a TV-t a SCART-on keresztül és meglepődtem! A SCART 4:3-s arányban ad. Gondolom ez a szabvány! Szóval nem csak azért kell HDMI a SCART helyett, mert jobb a minősége (megspóroljuk a digitális-analóg és az analóg-digitális átalakítást), hanem mert a kép aránya sem lesz jó! Ez úton is köszönöm a Sony bolt eladójának, hogy rábeszélt a HDMI kábelekre! Csak az okokra kellett magamtól rájönnöm...
Nem akartam nagyon belemenni a konfigurálásba, de azért kikapcsoltam, hogy neccen keresztül be lehessen kapcsolni, mert így kevesebbet fogyaszt és úgyis mindig van kéznél 2 távirányító, amivel be lehet kapcsolni (a TV-jé és az STB-jé is jó). Gyorsan telepítettem a telefonokra és a tabletre a távirányító appot. Ez néha segít, amikor a gyerekek elkeverik a távirányítókat. (Ezt már az STB is tudja, így amikor nyaralás közben a gyerekek nem akartak reggelizni jönni, mert filmet néztek, akkor a telefonommal fel tudtam vetetni otthon a filmet. Így nem volt több ok az ellenkezésre.)
Egyetlen pici kellemetlenség, hogy kb. 1-1,5 óra múlva a standby szöveg feljön. Mivel én még soha nem aludtam el TV előtt, ezért nekem ez a funkció zavaró, mert valami parancsot kell küldenem a TV-nek, hogy tovább működjön. Mivel azonban mindent az STB-n ügyintézek, a TV azt hiszi, hogy már mindenki kihalt.
Az elkövetkezendő hetek az ismerkedéssel teltek. A Miracast-nak utána kellett néznem, hogy mi is az. Ez arra jó, hogy a tablet képernyőjét TV-re tudjuk irányítani. Mondjuk ha képeket akarunk mutogatni a családnak, akkor hasznos lehet, de én ezt eddig még nem igazán használtam. Találtam viszont egy sokkal hasznosabb szolgáltatást, aminek a nevét nem tudom (némi böngészés után kijött, hogy chromecast). Amikor a fiamnak kerestem egy videót a tecsőn, akkor megjelent egy érdekes ikonka. Egy négyzet és a bal-alsó sarkában egy wifi szerű izé. Ha erre bökök, akkor a tableten, tecsőben kiválasztott filmet a TV-n kezdi el lejátszani. Ezután, akár ki is kapcsolhatom a tabletet. Nagyon hasznos!
Azért még mindig meglepődöm, amikor a TV úgy indul, hogy akarom-e telepíteni a legújabb szoftver verziót. Tiszta tablet.
A TV-nek persze van USB csatlakozója is, de nem túl jól elérhető helyen, hátul. Ezért kerestem a kábeleim között egy USB hosszabbítót. Így most már könnyű pendrive-ról filmet nézni. A felirattal kellett egy picit kavarnom, mert iconv(1)-val először UTF-16-ra (little endian biztosan jó) kell konvertálnom (iconv -f L2 -t UTF-16 -o x_new.srt x_old.srt) és a kiterjesztés kivételével a film nevével karakterre megegyező nevet kell adni a felirat file-nak. Így már gyönyörűen megy! Csak srt felirat formátumot teszteltem, de filmeket lejátszik avi, mp4, mkv formátumban is. Sajnos menet közben nem lehet a felirat esetleges elcsúszásán korrigálni, ezért amikor nem akarok jobb felirat után vadászni, akkor a Linux-on, mplayer-rel játszom le a filmeket (hasznos gombok: x, y, shift+x, shift+y). Ha avi-t nem játszik le, akkor esetleg érdemes a forucc kódot XVID-re átírni. DIVX-et pl. nem játsza le (ffmpeg, mencoder alkalmas lehet erre).
Megkíséreltem megspórolni az USB pendrive-val való bohóckodást, ezért kerestem egy Linux-ra telepíthető DLNA server-t. Ez a Rygel. Telepítettem a stabil csomagból, de nem ment a felirat kezelése. Némi guglizás után rájöttem, hogy nagyon régi a Rygel verziója. A meglevő Squeezy Debiánomra csak az volt. Megkíséreltem egy újabbat forgatni forrásból, de olyan sok más csomag volt régi verziójú, hogy a végén egy Squeezy - Wheezy frissítés mellett döntöttem. Frissebb is lett a dolog (v 0.14.3), de nem eléggé. Felirat támogatás csak 0.17-tól van benne (legfrissebb 0.22), de amikor megpróbáltam forrásból újabbat forgatni, akkor megint csak jött a panaszkodás a régi könyvtárakra. Még a uuid programot is hiányolta (ezt végül kézzel kiszedtem a konfig ellenőrzésből). Szóval ezzel befürödtem. De legalább sima filmet tudok nézni. Sőt, amikor be van kapcsolva a Linux laptopom, akkor még a telefonom is megtalálja a Sony távirányító alkalmazásban. Még az is működik, hogy a megtalált filmeket/zenéket a TV-n, a telefonom, vagy a laptop-on is le tudom játszatni (bár ez utóbbinak csak korlátozottan van értelme) a mobilról vezérelve!
Egyelőre ennyit sikerült összeszedegetni.
Nézzünk táv minden nap!
+jegyzések