QL.túra miazmás

libri.hu, hu.wikipedia

"Komolyan ennyi volt! Elegem van! Pár percem maradt, mielőtt elfogy a levegőm, és átkozott legyek, ha azzal töltöm, hogy a Mars kis játékát játszom. Olyan rohadtul elegem van belőle, hogy okádni tudnék."

Megkésve bár, de törve nem. Karácsonyra kaptam. A családban nagyon megörültek, hogy végre van egy új SF könyv, ami érdekelhet és ezért rögtön két példányban is megvették nekem. Most sikerült elolvasnom. 300+ oldalas darab és 2 (munka)nap alatt kivégeztem. Megpróbáltam pdf-ben is megszerezni, mert jobb lett volna úgy olvasni, de nem sikerült hozzájutnom. Harmadik példányban pedig nem akaródzott megvenni.

Sajnos a magyar cím nem jó. Nekem Marsi Anikó jut eszembe mindig, amikor kezembe veszem a könyvet. Talán nem véletlen, hogy a filmnek nem ez lett a címe. Bár lehet, hogy csak Marsi Anikó tiltakozott...

Jó az író stílusa, talán kicsit túl szikár. Azt hiszem az író is mérnök és a főszereplő is az, szóval a stíl megfelel a környezetnek. De mégis. Sehol egy felszabadító melléknév.

Már az elején furcsa érzésem van. A napokat Sol-ban számolják. Ez engem az általam felettébb kedvelt Szíriusz kapitány sorozatot juttatja eszembe (írta  László Endre). Kicsit ráerősít erre, hogy a Mars missziókat "Sirius"-nak hívják. Persze élek a gyanúperrel, hogy a 10 éves Andy nem Csákányi Lászlót hallgatott...

A történetet nem lehet igazából lelőni. Főhősünket a Marson hagyják és túl kell élnie azt a pár évet, amíg újra érte mennek. Egy modern Robinson történet, Péntek nélkül, de sok komenista szombattal. És vasárnappal. A pasi egy Öveges processzorba olytott MacGyver. Csak még svájci bicskája sincs.

Az unatkozás ellen sorozatokat néz, de ezek többségét nem ismerem. Annyira nem lehet a jövőben, mert a zenéket viszont ismerem. Milyen mázli, hogy vittek magukkal pár notebook-ot tele mp3-mal és avi-val.

Van pár slendriánság a fordításban. Példul a rakéta fokozatokat konzekvensen "fázisnak" fordítják.

Csupa 70-es, 80-as évek beli zenék: Bee Gees, Elton Jones, David Bowie. Ez azt jelenti, hogy az utazók akkoriban voltak 10-15 évesek. Tehát ha mondjuk 2020-ra datálódik a misszió, akkor uszkve 50 évesen repülnek. Ez kicsit furcsa.

Nem hinném, hogy nagyon gyér légkörű, mágneses mezejét vesztett bolygón egy vékony sátor megvéd a sugárzástól. Úgy saccolom, hogy ez édes kevés.

"A Mars nem olyan, mint a Föld. Nincs olyan sűrű atmoszférája, ami meghajlítja a fényt, ..." - Mert a légkör az olyan, az meghajlítja. Inkább szórásról lehet szó. Vagy törésről, de nem egy kráter szélénél, hanem nagyobb léptékben.

"..., az alacsony sebesség pedig nagyobb nyomatékot ad, szóval jobb lesz a jármű tapadása." - az első rész ok, az egyenáramú villanymotoroknál tényleg így van. De mi köze a nyomatéknak a tapadáshoz? A nagy nyomaték miatt inkább könnyebben kipörög a kerék, ami miatt beáshatja magát a terepjáró.

"Nem sokan mondhatják el magukról, hogy szétbarmoltak egy hárommilliárd dolláros űrjárműt, de én igen." - Hoppá! Egy helyesírási hUba azért becsúszott!

A történet egy jó darabon meglehetős megfontoltsággal csorog előre. A végén begyorsul, de kicsit hitelteleníti a korábbi történéseket.

Mindezekkel együtt meglehetősen jó kis könyv, bár azért hagyott maga után némi hiány érzetet. A filmet persze majd igyexem megnézni egy jó kis moziban. Főszerepben Matt Damon.

Élődjunk túl minden nap!