QL.túra miazmás

Magyar Világ Kiadó, 1998
antikvarium.hu

Faludy György nagy kedvencem. Érdekes, színes egyéniség. A korai személyiségét természetesen nem ismerhetem, de két versét megtanultam (Haláltánc ballada, Négysoros vers, melyet Villon halálítélete szélére írt). Ez utóbbira a könyvben történik utalás is, bár meglehetősen morbid körülmények között. Ne tévesszen meg senkit, hogy Mo-n 1998-ban adták ki. 1962-ben jelent meg először. Persze Londonban. Magyarországon először 1987-ben, szamizdatként adták ki.

Gyermekkori emlékeivel kezdi. Ebben a részben kétféleképpen ír: kissé tömören, szürkén a tényeket; hihetetlen színességgel, ízzel a visszaemlékezéseit. Családjáról, apjáról csak nagyon keveset mutat meg, inkább a feltűnő fontosabb alakokat mutatja be. És azt, hogy  mennyire provinciálisak a gondolataink. Fejbe verik a csehet, ha nem ugrik a magyar himnuszra. Lövöldözős, tükörbelövős tivornyák. Dzsentri világ.

A második rész a menekülés. Párizs, Afrika, USA. Érdekes, hogy a háborút átugorja. Az USA beli történéseket már nem lineárisan szövi. A csatákról szó sem esik. Talán a folytatásban. Nagyon érdekes a magyar nyelvhez fűződő viszonya. Elgondolkodtató, amit ír (173. old.). Pl. milyen nehéz lefordítani az olyan egyszerű szót bármilyen nyelvre, mint az "erdő". A magyar erdő egészen más mint egy angol, amerikai, vagy kanadai erdő (Bükk erdei, összehasonlítva a dzsungellel). És mennyire mást jelenthetnek ennél elvontabb dolgok. Azt írja, hogy angolban a rímeket közkincsnek tekintik, mert kevés van belőlük (ő 200 000-et mond). A magyarban viszont magántulajdonok a rímek, mert nagyon sok van (2 milliárdot ír, ami nagyságrendileg reális lehet.). Ha leírnak egy rímet, akkor ő meg tudja (tudta) mondani, hogy ki írta le azt a rímet. És persze tudja, hogy milyen asszociációkat vált ki a hallgatóból. Ezt angolul nem tudja.

A "haza" felfogása valahol rezonál Gobbi Hilda haza felfogására. Gobbi azt mondta egy interjúban, hogy amikor azt kérdezték, hogy miért nem megy külföldre, mert sokkal jobban keresne. Akkor visszakérdezett, hogy ha nem lenne munkája a kérdezőnek, akkor mennyi ideig tudná fenntartani magát. A "disszidens" azt mondta, hogy pár hónapig. Gobbi pedig azt mondta, hogy ő évekig, mert mindig lesz barát, aki kisegíti.Faludy (174. old.) azt fejtegeti, hogy itthon ismerik és ő is ismeri az embereket. Nem feltétlenül személyesen, de tudja, hogy mit gondol egy paraszt, egy gyári munkás, vagy egy pincér. Ezt az USÁ-ban nem tudja és nem is érti a gondolkodásukat.

A magyarországi élményeinek leírása közben - hasonlóan az amerikaiakhoz - ugrál az időben. Mégis másként teszi. A Rajk per a fő vonalvezetője a történetnek és erre a vezérfonalra lógatja fel az emlékeit. De mindig visszatér a fő motívumhoz.

Végül őt is letartóztatják és kap egy beutalót a hírhedt Andrássy út 60-ba. Jól összeverik, bevallja minden el sem követett bűnét. Én könnyesre röhögtem magam amikor az amerikai kapcsolatairól kérdezik és ő költők neveit mondja be (277. oldal környéke). A végén halálra ítélik. Az AVH-s kb.ezekkel a szavakkal "biztatja": Most majd megtudja, hogy segge míly nehéz... Hiába, no! Jó dolog, ha az ember fia költő és olvassák a műveit.

Végül Recskre deportálják. Hihetetlen. Láttam még a 90-es évek elején riportot azzal a rabtársával, akinek az egyik kezén 3 a másik kezén 2 ujja maradt, mert guzsba kötés közben az izzó vaskályhához rúgták. Szerencsétlen nem is érezte, hogy elég az elzsibbadt keze. Ezt Faludy is leírja. Kis híján többször is éhen hal, de végül életben marad. Nagyon vicces, ahogy felsorolja a Recski zárkák neveit (297. old.): Felségsértők Zárkája, Fürdőkád-Disszidensek, Nagypofájú Özvegyek Zárkája, A Kétszáz Miniszterelnök Szalonja, Izolátor, Görögök Zárkája. Szegény görögök londoni emigránsok, akik azt hitték, hogy kiképzésen vannak és majd a kommunista Görögországért fognak otthon harcolni. De Recskre vitték őket, mint imperialista ügynököket. Az egész ördögien rejtői! Lásd még a szingapúri alvilág leírása a "Piszkos Fred a kapitány"-ban: Játékos Halak, Hűséges Almák, Serény Múmiák Klubja.

Tovább fokozódik ez a szürreális világ, amikor felsorolja, hogy miért vitték be az embereket (332. old.). Az egyik parasztot azért, mert van krumplis verme, a másikat meg azért, mert nincs. (Hofi: "... Nézd már, megint nincs rajta sapka!") Döbbenetes és morbidan vicces! De persze a raboknak is voltak kiváló ötleteik a túlélésre (l. 367. old.). De hát a kevés ennivaló miatt szép lassan elfogytak. Ő is többször volt az éhhalál szélén. De Sztálin halála és Nagy Imre minisztersége jókor jött.

Sajnos van benne pár pici hiba. Az egyik az övé (232. oldal). Azt mondja, hogy mivel alig volt pénzük hármas számrendszerben számoltak. Jó hangosan a buszon. Így az utasok elmeháborodottnak nézték őket. A probléma, hogy igazából négyes számrendszerben számoltak, de azt is rosszul. 3+3=12 (négyesben ez jó), majd 12+30=112. Helyesen 102. Mondjuk, ha matematikus lett volna, akkor nagyobb hiba lenne.

301. oldalon (alulról 2. bekezdés, 2. sor) nem értettem, hogy ha a világ bor termelése rossz, akkor miért kell paprikát venni. Kiderült, hogy "bors"-ról van szó, csak a nyomda ördöge; a 357. oldalon is betette a lábát (alulról 3. bekezdés, 4. sor): "Szárított krumplit kaptunk vacsorára, amit nylonnalk hívtunk..." (nem nylonnal); 393. old., 2. bekezd., 8. sor: rossz elválasztás: "barmai-knak"; 395. old., utolsó bekezd., 6. sor: "az ÁVÓ lakóépületeiben dolgoztak,..." (hiányzik a 'p'). Gondolom a helyesírás ellenőrző elfáradt a végére.

Nagyon érdemes elolvasni! A szép gondolatokért és a csúnya múltért is!

Maradjunk meg embernek minden nap!