Túl sokat tudott

A Lény fütyürészve indult el a fehér kaviccsal felszórt úton. Élvezte a madarak csivitelését...

Hirtelen a Stronciumvadász lépett az útra, két lövés adott le pozitronpisztolyából, amitõl a Lény borsószemnyire zsugorodott.

- „Túl sokat tudott!” - mondta és megfordult.

A Stronciumvadász fütyürészve indult el a fehér kaviccsal felszórt úton. Élvezte a madarak csivitelését...

Hirtelen Joe lépett az útra, két lövés adott le pozitronpisztolyából, amitõl a Stronciumvadász borsószemnyire zsugorodott.

- „Túl sokat tudott!” - mondta és megfordult.

Joe fütyürészve indult el a fehér kaviccsal felszórt úton...

Budapest, 1981. január

A második első novellám. Csillagász szakkörben kaptuk a nyári szünetre azt a feladatot, hogy írjunk egy novellát. Sikerült is egy nagyon hosszú és nagyon unalmas történetet írnom, Scorita terv címmel (de ez is csak azért, mert félreolvastam egy könyv szerzőjét, aki Scortia volt). Ebben második időgépemet terveztem meg, de tartalmát inkább fedje be a múlt jótékony hamuja. Amikor a túl sok oldalas elkészült művet a szünet után elvittem megmutatni, akkor a buszmegállóban egyszer csak megjelent fejemben ennek a novellának az első sora. Mire megérkeztem Kőbányára, addigra meg is volt a mű.

Tudjunk túl sokat minden nap!