(Harry Potter and the Deathly Hallows: Part I)
színes, magyarul beszélő, angol-amerikai kalandfilm, 146 perc, 2010
port.hu
A saga már nagyon közeledik a végéhez. És egyre unalmasabb lesz. Amit én szerettem az első részben, az a rengeteg új ötlet. Most már csak egy klisé gyűjteményt kapunk a pénzünkért. Piton processzor pont úgy megy át a rácson, mint a polimimetikus T1000-es. Mondjuk a legendás pisztoly-beakadás nélkül. Amikor a lift hátrafelé indul el, nekem egyből a Picasso kalandjai vonatos-búcsúztatós jelenete ugrott be. Vagy ott az 1984, amikor beindul a diktatúra és jönnek a fajelméleti fejtegetések. Brrr...
A film egyre fogyó mondanivalóját hosszú vekengésekkel, könyv olvasással, sátrazással próbálják feltölteni. Jellemző a filmre, hogy az előadás közben úgy mentem ki WC-re, hogy semmiről nem maradtam le. Mire visszaértem, ugyanabban a sátorban, ugyanazok ugyanazt nem csinálták.
Új szereplők jelennek meg, hogy viszonylag gyorsan el is tűnjenek. A vicces rocker (Bill Nighy), vagy nagy kedvencem, Spike (Rhys Ifans). Azt is elárulom, hogy még szegény Yoda meghal a végén. Én már alig vártam, hogy Voldemort végre elmenjen egy plasztik (Sic!) sebészhez, megcsináltassa az orrát és mindenki elmehessen haza.
A filmben van jó is! A csúcspont egy 3 perces rajzfilm a halál ereklyéiről. Az zseniális! A többi nem!
Orrantsunk minden nap!
+jegyzések