(Rátóti Zoltán előadásában)
2009, TITIS Tanácsadó Kft.
libri.hu

Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Több okból is. Egyrészt ez Arthur Koestler (Kösztler Artúr) talán legfontosabb könyve, de bevallom az Alvajárók jobban tetszett. Másrészt nagyon filozofikus, sok gondolat van bele gyömöszkölve. De úgy érzem, hogy ezek a gondolatok döntő többsége mára kissé másodlagos frissességűvé vált. Faludy azt írta a könyvről, hogy a kiadásakor mindenki úgy gondolta, hogy irodalmi Nobel-díjat fog érte kapni. De pár év múlva kiderült, hogy Orwell fikciós diktatúrája időt állóbb, mint Köszler valós világa. Harmadrészt idéznem illenék a könyvből, de elektronikusan nem találtam meg és a hangoskönyvből nehéz kimazsolázni a dolgokat.

Kösztler igazi rejtői életű ipse volt, csak ő megúszta, hogy a munkaszoláglatban megöljék. Harcolt a spanyol polgárháborúban, belépett az idegen légióba, ahonnan megszökött. 1940-ben belépett az angol hadseregbe is. Hithű kommunista volt. 1931-ben belépett a Német kommunista pártba, majd 1932-ben a Szovjetúnióba emgirált. '32-'33 között keresztül kasulta a SZUt és rájött, hogy a propaganda köszönő viszonyban sincs a valósággal. Gyorsan ki is ábrándult a rendszerből. Az 1936-os Sztálini tisztogatások és a Sztálin-Hitler paktum hatására 1938-ban kilépett a pártból. Ilyen háttérrel meglehetősen jó képet alkothatott a kommunista diktatúra működéséről. Maga a könyv a Sztálini tisztogatásokról szólnak. Pontosabban arról, hogy azok az emberek, akik a forradalom ideológiai vezetői voltak, miért vallottak be olyan bűnöket, amit nyilvánvalóan nem követtek/követhettek el.

Valószínűleg Kösztler könyvének 1945-ös francia kiadása ébresztett rá egy csomó franciát, hogy nem akarják megválasztani a szemellenzősen moszkovita francia kommunista pártot (forrás). A mázlisták! Megúszták! 1956 után pedig minden ny-európai országban leáldozott a kommunista pártoknak.

A könyv 4 fő részre tagolódik. Rubasov, a korábbi nagy forradalmár, Lenin közeli kollegája a főszereplő. Az első fejezet a letartóztatásáról szól. A másodikban Ivanov, a korábbi elv- és bajtárs hallgatja ki. Megpróbál a kommunista elhivatottságára hatni. A harmadikban Gletkin, az új seprű hallgatja ki, igazi szembevilágítós, aludni nemhagyós megoldással. A negyedikben kivégzik. Érdekes, hogy a tárgyalásról nem nagyon esik szó. Csak egy újságcikk felolvasásából tudhatunk meg információ morzsákat erről. Nem mellékesen jegyzendő meg, hogy Ivanovot menet közben kivégzik, pont a Rubasovval való finomkodása miatt.

A könyv nagy részét párbeszédek, elmélkedések teszik ki. Hol magával társalog (a "grammatikai fikció"-val), hol visszaemlékszik, hogyan áldozott fel gondolkodás nélkül bárkit és mindenkit (szerelmét, hithű kommunistákat), amikor a párt vélt érdekei úgy kívánták. Diskurzusok Ivanovval az okokról, amik idáig vezettek. Kérdezz-felelek Gletkinnel, a martalóccal, aki ideológiailag kevéssé kiművelt, de a bikacsök nála van.

Az egész valahogy nincs rendben. A börtön túl steril, rendezett. Citromkarikák a teában? 1930 körül, amikor semmi sem kapható??? Az is vicces, ahogy a börtönben "morzéznak". 5x5-ös négyzetben sorolják fel a betűket és a számpárokat kocogtatják le. Nem hinném, hogy angol ABC alapján üzengetnének egy szovjet börtönben. Az oroszban viszont 33 betű van. Azon is jót kacagtam, hogy Kösztler feltételezi, hogy Sztálin éjjeli szekrényén ott vannak Machiavelli könyvei. Persze! Kac, kac... Közvetlenül a Lenin összes mellett. A postarabló Sztálinról valahogy nem tudom elképzelni, hogy az a nagyon olvasós típus lett volna. Ő inkább már Gletkin féle volt.

Egyszer Rubasov új cella szomszédot kap Riff van Winkle személyében. Aki külföldi bevándorló. Az otthoni forradalom leverése után 20 év börtönt kapott. Kiszabadulásakor emigrált a Szu-ba, ahol rövid úton bebörtönzik. Faludy görög kommunista emigránsai jutottak eszembe, akik Magyarországra szöktek, hogy itt majd kiképzik őket. Rövid úton Recskre internálták az egész díszes kompániát. Egy jó ideig vígan voltak, amíg valaki el nem magyarázta nekik, hogy miért is kerültek oda. Utána már néma csöndben maradtak.

A regény végén már-már sajnáljuk Rubasovot. De nem kell. Milliókat ölettek meg, kegyetlenül leszámoltak mindenkivel. Embertelen és brutális rendszert építettek fel. Megérdemelték egymást. (l. még a Rajk temetésén összegyűlt tömegben elhíresült bonmot: "Szegény Laci, ha most ezt látná, de közénk lövetne!")

Rátóti Zoltán nagyon jól adja elő a darabot. Nem túljátszott, de nem is egysíkú. Kár, hogy az összekötő zenéket a fejezetek elejére tették. Lassítja, nehezíti a keresést. Szerencsére csak pár rövid konga ütés.

Aki többet szeretne tudni a történelem eme setét korszakáról, annak tudom ajánlani. Aki a diktatúrák természete után érdeklődik, annak inkább Orwell-t javaslom. Nála is inkább az 1984-et. Az Állatfarmi inkább hasonlít erre a regényre. A műről egy érdekes és meglehetősen részletes elemzést találtam.

Világosodjunk fel minden nap!