Európa Kiadó
Jé, elektronikusan is olvasható: scribd.com

"EGY: Fejből mese megy"

Megvallom, nagyon közel áll enmagamhoz ez a könyv. Sok a kapcsolódási pont. A könyv lényegében egy apuka és két kisfia (<6 év) története. Vámososan félresikolva, lépésről lépésre lecsúszva. Elvileg van anyuka is, de ő csak a valós szereplőkön keresztül derül ki.

Szórakoztató, elgondolkodtató és megsiratható. Nem volt jó buszon olvasni, mert többször hangosan felnevettem. Nekem is két hasonkorú csimotám van és én is szoktam két kitalált szereplővel tarkított mesét mesélni. Csak nem lovagokkal (Peti és Gabi lovagok), hanem két kisegérrel (Cinimuzsika és Boncaberta a becses nevük). A lányom mondja a címet és én megpróbálok köré történetet keríteni. Pont mint ebben a regényben.

Összesen 24+3 fejezet van a könyvben. Nagyjából minden fejezetben van egy mese a gyerekeknek, de ez csak az átlag. A fejezetek címe az "egy, megérett a megy" gyerekmondókára rímel. Több-kevesebb sikerrel és találékonysággal. A vége felé azért már éreztem, hogy az írót kissé zavarja ez a jól kitalált keret.

Érdekes, hogy csak hárman vannak a szereplők, de mégsem lesz bezártság érzése az olvasóknak. Mivel jobbára gyerekek beszélnek és róluk van szó, ezért többnyire rövid, tőmondatosak a párbeszédek. A gyerekek kis betűvel beszélnek, így viszonylag jól követhetőek a párbeszédek. A belső skizo-monológok dőlttel vannak jelölve.

A könyv a címét egy könyv címéről kapta, amely eredetileg "A csillagok élete" volt (népszerű tudomány sorozat), de nem igazán jöttem rá, hogy melyik könyv lehet. Nagyon sok ilyen címűt találtam az online antikváriumokban.

Szóval az van, hogy egy pasi élete csordogál előre fele, miközben van a család. A történések adják a mesék keretét és a mesék adják a történetek keretét. Az egész össze-vissza hat. De ez csak az első pár fejezet után derül ki. No meg a legvégén, amikor a transzcendencia is beteszi áporodott lábát. Vagy csak kikészült a főszereplőnk?

Nem egészen világos, hogy írásban miért nem sejpítenek a gyerekek? Pedig az apa többször szól, hogy ne sejpítsenek. Ilyenekre gondolok:

"papa, a tomi nem jön, nem, mer ropog az ég
Ropog, Gabi, ropog, err-rel az elején. Nem jopog, rrropog!"

Most akkor hogyan is mondta a gyerek? Kicsit zavaró. De ezt ez első pár fejezet után kinövik. Jó, ahogy a gyereknyelvet visszaadja.

"papa, felolvasol mesét, fel?" - mintha a fiamat hallanám.

"ha megcsináljuk, kapunk meglepit?
Ezen még gondolkoznom kell.
hát gondolkozzál papa, de azt gondolkozzad, hogy kapjunk"

A mesék a világ mindenféle tájékáról szólnak. Sok a klásszikus és kommerszebb helyszín. Minotaurusz, Ikarosz, Gulliver, Robinson, Heraklesz, Pál utca, Pán Péter, Holgersson, Jézus, Lancelot, Május 35. és a Lottik, Micimackó, Kis Herceg stb. De komoly témák is előferdülnek. Pl. Desmond Morris: A csupasz majom, .

E közben történnek a dolgok. Dédi beteg lesz, majd meghal. A temetése nagyon megható volt.

"Megesik néha, hogy az anyukának nincsen teje, mintpéldául az enyémnek, és tápszert adnak a gyereknek. Azt hiszem, Oriza Triznyák volt a neve...
de nem, hanem az a rajzfilmbe egy cica
Könnyen lehetséges, hogy innen vette a nevet a Csukás István bácsi"

Orizát még én is kaptam a 60-as évek közepe tájékán. Oriza, rizsnyák. Nem hiszem, hogy Csukás István ilyet evett, de adhatott volna a gyerekeinek. Ha lennének neki. Bár nekem a legjobban a "Téglagyári megálló" macskanév tetszik!

Tizenkettedik fejezet tájékán ismét megjelenik a belső hang. Elmennek velneszni anya nélkül. Jól éreztem, hogy válás lesz a dologból.

A 222. oldalon felteszi azt a fontos kérdést, hogy van-e olyan, hogy félikertestvér. Az író válasza, hogy "Azt nem hiszem, csak a mesében.". Pedig ilyen tényleg van. Csak a mamának elég promiszkuisnak kell lennie hozzá.

Az első +1 fejezet egy kontakt az olvasóhoz. Önáltat, önmarcang, vagy inkább énmarcang.

A 242. oldalon jön a jól ismert sakktáblás búzaszemes történet. Ezt írja:

"Dehogy, ez India, Gabus. Nyilván jól értett számokhoz, mert a következő fizetséget kérte: annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla fekete és fehér mezőire elvileg rárakható, négyzetesen emelkedőmennyiségben. Kinevették az udvari emberek, pedig az derült ki, hogy akkora szám lett a vége, a hatvannegyedik mezőn, amennyi búza nincs is a világon. Érdekes, ugye?"

Az író persze nem egy Esterházy Péter. És itt arra gondolok, hogy E.P. alapjában véve matematikus végzettségű és ő nem vétene ilyen bakit. Nem négyzetes, hanem duplázódó. Minden mező duplája az előzőnek. Azaz 1 + 2 + 4 ... + 2^63 = 2^64 - 1 = 18 446 744 073 709 551 615 búzaszem. Állítólag 300 szem búza tömege 11,4 gramm, azaz summa summárum 700 976 274 801 t, azaz 700 milliárd tonna! A Föld legnagyobb 15 búzatermesztő országának össz termelése 2007-ben 653 654 525 t, azaz csupán 653 millió tonna volt (wikipedia)! Ez 1072 év termése lenne. És persze a mostani termés sokszorosa az eredeti ókori történet idején volt termelésnek.

A 15. fejezet környékén beüt a telepátia.

A 294. oldalon előtérbe kerül a vasorrú bába, mint olyan.

"papa, kérdezhetek valamit? egy olyan szörny, aki egy asszony, és akinek a feje fekete, és a haja lila, és akinek az arcán van egy bibircsók,és akinek az a neve hogy vasorrú bába, olyan már nem létezik?
Olyan sose létezett, mindig csak a mesében. Kitaláltak a meseírók sok lényt, akitől lehet kicsit félni, devégül mindig a jók győznek, és akkor örülünk."

Én úgy tudtam, hogy a vasorrú bába létező személy volt. A wikipédia ezt mondja: "Vasorrú (Székelyföldön és Csángóföldön: Vasfogú) Bába eredetileg egyszerűen a kaparást végző, gyermekeltevő bábát (szülésznőt) jelenti,". És ezen jót kacagtam: "A Vasorrú Bába férfi párja a Rézfaszú Bagoly: a bagolynak nevezett tudósorvos, akinek jellemzője, hogy van egy rézszerszáma (képletesen fasza), amivel a nő nemi szervében vájkál". Mondjuk én másként hallottam. Úgy tudtam, hogy a vasorrú bába a pellengérre állított nő fejére húzott nagy fülű és nagy orrú fém maszk. De sajna a forrást már elfelejtettem.

A 342. oldalon végre megtudtam, hogy mi az a Xanadu. Én Olivia Newton-John: Xanadu c. slágerében találkoztam vele. Xanadu, vagy Shanadu Kublai kán nyári rezidenciája volt (wikipedia). Továbbá a 351. oldalon arra is fény derül, hogy kik a vizigótok. A vizigótok a nyugati gótok (wikipedia), ógermánul wise: nyugati.

371. oldal, lap alján egy sajtóhibuci: "A rendíthetetlen ókomkatona."'.

A vége felé már jön a lejtő, amin (sajnos) nem nagyon van megálló. De Vámos nyit egy kiskaput közvetlen kilátással Transzcendenciába, amin keresztül áthidalható a bírósági végzés. A narrációnak furcsa bukéja lesz. Nem világos, hogy valamiféle angyalok beszélgetnek, vagy talán telepátia?

A vége alaposan nyitva van hagyva. A olvasóra bízza, hogy jól, vagy rosszul gondolja tovább a történetet.

Nagyon jó könyv, amely k-európai módon végtelen. Az el nem követett bűnök alól nem kapjuk meg a feloldozást. Feláldozást?

Csillagjunk minden nap!

Vámos Miklós arckép a tecsőn (szerencsémre pont eme regény kapcsán. Viccesen beszól a riporternek, aki úgy készít riportot, hogy nem is olvasta a könyvet. Sajnos tipikus):