vigszinhaz.hu
dráma két részben
Rendező: Szász János

Ismét egy olyan előadás, amiről nem sok fogalmam volt előzetesen. Számomra ez a bérletes előadások szépsége. Igazi zsákba macsek. Persze a látott beharangozó plakátok némileg orientálnak. Mégsem a plakátot tettem ki elsőnek, mert kevésbé fejezi ki szerintem, hogy miről is szól ez az egész. Az is megadja az érzetet, de félre is vezet némileg.

Nagyon (S)ütős darab (bocs, de nem bírtam ki!). Kifejezetten élvezetes, pörgős és néhol nagyon nyomasztó. Bár lehet, hogy ez utóbbi inkább csak az élemedettebb korosztályra igaz, akiknek még jelentenek valamit A Kárpátok Géniusza és a Kondukátor (Conducător - Jé, ezt még az előző diktátor, Antonescu találta ki magának) kifejezések. És is nem "A Kárpátok Új Géniuszáról" beszélek, hogy egy pici aktuálpolitikai élt is kölcsönözzek a cikknek.

Egyszerre két síkon halad a darab. Az elején az auschwitz-i koncentrációs haláltábor, Mengele (Hegedűs D. Géza) által vezetett bonctermében vagyunk. Éppen amikor a Sonderkcommando fellázad és fordulni látszik a kocka. De főhősünk, az egyik boncsegéd (a zseniális Fesztbaum Béla megformálásában) nem képes megtenni az utolsó lépést, hogy likvidáljon egy szörnyet, akitől függött és aki által próbálta még életben maradt ikergyermekeit továbbra is életben tartani.

Ezután a csúcspont után hirtelen minden megváltozik, összeomlik a feszültség. Kiderül, hogy csak egy színdarab próbáján vagyunk, amit Ceaușescu Romániájában visznek színpadra. Egy másik kegyetlen diktatúrában, amely sokkal tovább fenn tudott maradni, mint a hitleráj.

Tehát az alapállás: Adva van egy koncentrációs tábort túlélő zsidó származású román állampolgár (számomra nem derült ki, hogy román-e, avagy romániai magyar, de ez a darab szempontjából kevéssé lényeges. Persze lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé, hiszen az utóbbi felállás még egy pici stichet adna a darabnak. Ezt a vonalat erősíti, hogy a darabbeli darab Auschwitz-ban (illetve inkább Birkenau) játszódik. Ha jól tudom, akkor Románia kevésbé nagy lendülettel deportálta zsidóságát, inkább saját területén végezte ki, dolgoztatta halálra őket).

Lassacskán kiderül, hogy nem csak a színdarabbéli családja van veszélyben, hanem a valós életben levő is. A fia lázadozik a román diktatúra ellen. Pár éve elkapták "állam ellenes szervezkedésért" és a hatalom várt nehány évecskét, hogy nagykorúként ítélhessék sokkal komolyabb büntetésre (gondolom ezt még lenini/sztálini diktatúrából tanulták. Ezt a kádári megtorló gépezet is tudta '56 után is).

Az apa elbújtatja hát fiát a darabban, ahol a fiát játsza.Persze nem menekülhetnek meg a Securitate figyelő tekintetétől, mert az egyik smasszer (Telkes Péter) ide is követi őket. Ő lesz az egyik SS őr, megfelelő balfékséggel és beleéléssel alakítva a szerepét.

Még egy csavar a darabban, hogy híre jön, hogy a Bölcs Vezér meglátogatja a színházat, ahol meg óhajtja nézni az előadást. Ezt a rendező és fia arra szeretné felhasználni, hogy kegyelmet kérjenek a gyereknek. Végül persze főhősünk és családja mind a két síkon elbukik.

Meglepő darabkákat adnak az előadáshoz a Sonderkommando tagjai, akik elhitetik magukkal, hogy váltáskor várja őket Teresienstadt, a "szanatóriumi" láger. Itt lép be újfent az álomvilág motívum. Persze ennek a legfontosabb vonulata az, hogy a boncszolga felajánlja az ikergyerekei álmait Mengelének. Egy idő után persze túljátsza ezt a szerepét és kibukik, hogy az álmok csak az apai erőlködés eredményei. Innen már egyenes út vezet a totális tragédiához. De a darabon túl a valódi fia megmentése sem igazán sikerül.

Telekes Péter játéka a smasszer mellékszerepében furcsa színnel gazdagítja a történetet. Ő a vicces, buta, kiröhöghető rossz fiú. Hegedűs színház igazgató/Mengele mindét síkon játsza a megértőt, de mégsem igazán az. Lukács nagyon finom beletörődéssel alakítja a boncorvos-rab szerepet, tudva tudván, hogy őket is likvidálni fogják. Nagyon csendes, de fajsúlyos alakítás. Nagyon örülök, hogy Fesztbaum egyre több főszerepet kap, mert  szeretem mélységeket rejtő játékát. Úgy érzem, hogy Tornyi Ildikó is helyére került a darabban.

Bár nem könnyű előadás, de megnézésre ajánlom!

Álmodjunk, minden nap!

Jé! Megtaláltam a darab egy korábbi feldolgozását is a tecsőn (Kern, Kaszás Attila, Szarvas József)