QL.túra miazmás

A világirodalom remekei sorozat
Európa Könyvkiadó, 1977
antikvarium.hu

Gogol tragikus hős. A Holt lelkek kéziratát háromszor égette el. Így a tervezett trilógiából másfél rész maradt ránk. A második rész erősen hiányos és vég nélkül ér véget.

Az írás kicsit furcsa. Néha elszakad a cselekménytől és mikroszkopikus pontossággal leír valamit. Egy embert, egy tájat, egy jelenséget. Ikonokat fest, amit azután feltehetünk emlékeink padlatára, mert később nem lesz rá szükségünk. Viszont a történések nem tudnak izgalmasak lenni, mert mire belelendülnénk, ismét meg kell állnunk szemlélődni.

Nehéz, humortalan mondatokkal ír. Néhol felületes, néhol túlzottan részletes. Megismerhetünk Csicsikovval, e korai Osztap Benderrel. Kavar, hogy pénzhez jusson. De hogy miért is kavar, azt csak jóval később derül ki.

Tetszik, hogy sokszor "kiír" a történetből. Az olvasóhoz szól. Mintha csak annyi ideje lenne elmesélni valamit, amíg a szereplő alszik. Vagy abbahagyja az elmélkedést, nehogy az írással keltett zaj felébressze az alvó szereplőt.

Már Solohovnál is olvastam azt, hogy "cséza". Utánanéztem: itt, meg itt. És egy kép itt.

Érdekes, hogy abszolúte nincs szabad ember az egész könyvben, nincs "polgár". Jobbágyok vannak, akikről alig ír valamicskét. Meg mindenféle rangú és rendű nemesek, akik maguk is függésben vannak náluk hatalmasabb nemesektől. Mindenki ebben az erőtérben próbál (vagy éppenséggel nem próbál) valamicskét kavarni.

Sok fiktív történetet mesél el a regényen belül (pl. Kopejkin kapitány története). Ennek sem igazán érzem a szerepét.

A 200. oldal környékén elkezdenek pletykálni, hogy holt lelkeket vesz (még mindig nem tudjuk, hogy mi okból) és ezzel le is zárul az első portyája, mert menekülnie kell. De már van vagy 300-400 holt lelke.

A második rész elején végre kiderül, hogy mire is kellenek neki a holt lelkek (indulgat a polgárosodás és a bankok jelzálogot jegyeznek be a jobbágyokra). Na végre! Innen legalább érthetővé válik a főszereplő motivációja. Ismét lélekszerző körútra indul az új helyen. Itt is több nemessel ismerkedhetünk meg. Gondolom ez itten a korrajz. Néhol ebek harmincadjára jutott a föld, néhol meg tiszta brazil.

A 280. oldaltól már eléggé hiányos a szöveg. Vannak megjegyzések, hogy mi történhetett a kimaradt (többször elégetett) részekben.

A 320. oldal magasságában végre földet vesz. És itt következik az egyik kedvenc fejezetem, aminek a címe: "Utolsó fejezetek egyike". Ez nagyon tetszik! Mondjuk nem viccnek szánták, csak hát hiányzott egy csomó rész és ezt találták ki. De ha egyszer könyvet írok, akkor ilyen címeket fogok a fejezeteknek adni! :)

A vége felé Csicsikov sorsra révbe ér. És amikor már élvezhetné is a tutit, akkor nagyot bukik. Sajnos nem világos, hogy miért, mert az ki van maradva. Majd jön a herceg, aki majd minden megold, de mielőtt ez sikerülne neki véget szakad a könyv.

Hát nem tudom. Nem túl magával ragadó történet. Hiányoltam a sodrást meg a magával ragadást.

Hiányozzunk minden nap!