Madách, 2011. 11. 20. 15:00
madachszinhaz.hu

Kicsit mindig tartok a Madáchtól. Nem vagyok egy nagy musical kedvelő. De a Producerek és a Csoportterápia kellemes emlékeket hagytak bennem. Ezen felbuzdulva feleségem elvitt a Spamalot-ra tudván, hogy mekkora Gyalog galopp rajongó vagyok.

Érzéseim erősen vegyesek. Szerencse, hogy nem az 5000 Ft-os helyen ültünk, mert akkor mérges lennék. 2000 Ft-ot megért a dolog (jobb erkély). Így csak egyetlen jelenetről maradtunk le félig-meddig, de erről majd egy kicsit később.

Az a baj a Gyalog galoppal, hogy kb. 20* néztem meg egészben és még többször részleteiben. Kortársaimhoz hasonlóan egész jeleneteket tudok idézni. Mivel azonban a sok dana elviszi az időt, ezért a történetet erősen meg kellett vágni. Bekerült viszont a Tó királynője, mint bővérű menyecske a főszereplők közé. Nekik is helyet kellett szorítani az események folyásiba. De visszakanyarodva az eredeti mondandómhoz, sokszor zavart, hogy nem azt mondják, amit elvárok és nem értettem, hogyan fog folytatódni a történet, ha fontos részletek kimaradnak. Ilyen például az európai és afrikai töketlen fecskék repülésének taglalása. Persze van beszély a fecskékről, de azok nem töketlenek. Itt egy kicsit fennakadtam, mert mi lesz majd az úton-, illetve hídon állóval a történet végén? Elárulom, semmi, mert úgy kimarad a történetből, hogy csak nosza.

Van benne pestisjárvány (de nem a klasszikus fordulatot mondják: "Visszük a hullákat! Hozzátok a halottakat!"), meg anarcho-szindikalista-társadalom. Mindez persze danolva. Még a hullák is. Elő kerül a fekete lovag is. Sorsa a szokott és ott marad megdöntetlenül.

Hiányoltam a Rossznyavaja várat és, hogy sok szöveg nem érthető. Így néha az angol feliratot olvastam, hogy megértsem, hogy éppen mit mondhattak a színpadon. Már az elején is feltűnt, de az előadás előre haladtával egyre szembetűnőbbé vált, hogy Szerednyei csak imitálta a mozgást! Lehet, hogy egy direkt van így, de mintha próbálna és csak jelezné, hogy ő is itt van, de nem akar részt venni a játékban. A Tó tündért játszó színésznő viszont nagyon jó lett. Ő inkább kívülről játszik. Ezt úgy értem, hogy a szerepéből egy színésznő szerepébe lép ki. Elveszett szerep vicces.

A szerzők írtak bele egy adott nemzetre jellemző részt (A "Magyarok nélkül" című dal szövegét Bárány Ferenc írta). A NI lovagjainak második kérése az, hogy rendezzenek egy Musical-t a Madách Színházban (a lejtős ösvény helyett). Érdekelne, hogyan szól ez különböző országokban... A történet során kiderül, hogy magyarnak lenni fikció és a darab egyszer csak megérkezik a Madách Színházba, mint helyszínre. Ez kicsit erőltetettnek tűnik eleinte, de egyre több játékra ad lehetőséget. A grált végül is megtalálják és egy kisfiú el is nyerte az Arthur díjat. Ez aranyos jelenet volt.

Szerintem a második felvonás határozottan erősebb. Sok az ismert poén, de nem a megszokott módon. Érdekesség, hogy előkerül az "Always look on the bright side of life!". De van benne apró részlet a macskákból, az operaház fantomjából is. Persze a megfelelő jelmezeket is be tudták szerezni viszonylag könnyedén.

Az előadás közepesen jó volt. Picit zavart, hogy egy iskolás osztály végig viháncolt, ha kellett, ha nem. De végül is a végén nagy tapsot kaptak.

Tököljünk minden nap!