Magvető Könyvkiadó, 1959
(5. kiadás)
antikvarium.hu
Elektromosan itt olvasható: mek.oszk.hu
hu.wikipedia.org

Sokan dicsérték ezt a könyvet, hogy milyen mélyen szánt és mennyire jól bemutatja az elzárt közösségek belső életét. Szerintem meg nem annyira.

Korábbi tapasztalataimból okulva nem túl nagy elvárásokkal fogtam neki a könyvnek. Ha nagyon elvárok, akkor többnyire esélyes egy mérvesebb csalódás. Itt még a mérsékelt elvárásokhoz képest is vissza kellett koznom. Számomra a mű többnyire a teljesen felesleges szívatásokról szól. Amiről egyébként a katonaság többnyire szól. Sajnos van személyes tapasztalatom. Szerencsémre én csak békeidejű katona voltam, de az ott eltöltött 11,5 hónap teljesen elpazarolt idő volt. Minden másodperce. A szerző (hőse) annyival járt rosszabbul, hogy őt 8 évre dugták be egy műintézmény falai közé.

A wikipedia cikk ezt írja az íróról és a könyvről:
"Az Iskola a határon Ottlik Géza legfontosabb műve, s bár Ottlik Gézát egykönyves íróként is szokás emlegetni, az Iskola a határon a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása. Megjelenése idején (1959) csak szerény visszhangot váltott ki, de valódi rangja mindinkább megmutatkozott, a hetvenes években példaértékű művé vált az újabb írónemzedékek új szemléletre törekvő alkotóinak szemében."
Én laikusként nem érzem, hogy "a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása". Minden esetre az azért érdekes, mert a nekem meglevő kötet 1959-es és az 5. kiadás. Azért olyan szerény nem lehetett a visszhang, ha a kiadás évében még négyszer kellett utána nyomni. Esterházy Péternek annyira tetszett, hogy kézírással le is írta magának (Vámos Miklós mesélte egyik műsorában).

A könyvben szereplő gyerekek 1923 őszén találkoznak, mint másod éves tanulók, valahol a nyugati határszélen levő (Kőszeg) katonai oskolában. Mármint az akkori új (és mostani) határszélen. 1957-ben, egy uszodai találkozással indul a mű, majd rövid kitérőt tesz 1944-be. Ebből a felütésből én arra gondoltam, hogy majd a II.VH. lesz a végkifejlet, de nem. 95%-ban az iskolában eltöltött időről szól. Annak is kb. 70%-ában az első év alatt elsenyvedett kínzásokról.

Érdekes, hogy ketten írják a regényt. A szerző és a Medve (ál)nevű korábbi osztálytársa, aki meghal és a szerzőre hagyja a kéziratát, amiben mindent megírt. Ezt a szerző hol átemeli, hol kiegészíti, hogy csak saját emlékeinek kifényesítésére használja. A regény a regényben stílus lehetőséget ad a szerzőnek, hogy több szempontból is leírja a történéseket. De furcsa mód csak elvétve él ezzel. Néha azért a két regény írója a művön keresztül vitatkozik egymással.

Az induló kép tehát 1923, tanévkezdés. Újoncok érkeznek a mindentől távol eső katonai iskolába. Szokásos bakancsdobálós, ordibálós ruhakiosztás. Hogy szokja az a gyerek a rendszer (én is így vonultam be, csak én 18 évesen. Nagyon nem mindegy!). Van pár bukott gyerek, akik gyorsan magukhoz kaparintják a hatalmat. Kialakul a körülöttük lebzselők szűk csoportja. Azután ott van a többség, aki csak ki akar maradni ebből a brutális játékból. És persze megtalálhatjuk a "véglényeket", akiken mindenki kitölti a dühét. Alakul a csoportdinamika. Engem leginkább Szabó Magda: Abigél című klasszikusára emlékeztet, csak ott női zárt csoportot mutatott be a szerző(nő) és volt egy izgalmas csattanó a végén. No ez itten elmarad. Vagy a mű előképe lehet még A legyek ura című mű is. Ott is hasonló dolog játszódik le, csak ott a felnőttek hiánya miatt a végletekig eldurvulnak az események.

Kicsit túl sokat foglalkozik az idő múlásával. Illetve nem múlásával. Ez, és a sok leírás meglehetősen belassítja a történetet. Ez az olvasó számára kicsit unalmas, de aki átélte a helyzetet, annak pontosan visszaadja a napi időmúlató rituálék (l. centi vágás) képét. Kár, hogy a mű első fele szinte csak ilyenekből áll.

Az ember mindig várja, hogy most majd valami történni fog. Ezt hitet a szerző meg is erősíti egy-egy odavetett félmondattal. De végül mégsem változik semmi. Egy kicsit eltelik egy nap, egy hét, egy hónap, egy évszak. Lassan kopik az idő. Azután a mű 90%-nál (400. oldal) történik valami érdekes, de azt meg kb. 3 oldal alatt elmondja. Mintegy mellékesen. Hasonlóan mostohán bánik a többi "érdekes" eseménnyel is. Egy gyereket, aki fellázad az elnyomók ellen, kirúgnak. Néhány lap alatt kikerült a történetből. Egy gyerek elszökik, de ő is gyorsan megoldódik. Mintegy magától. Egy gyereket megkéselnek, de rá sem vesztegetődik túl sok szó. Nem érdekes a fősodor, az idő darálódásának szempontjából. A mű vége felé még valami homoszexuális vonzódás kezdemény félécske is felmerül, ami végül is az addigi uralkodó osztály bukásához is vezet.

Picit zavaró, hogy össze-vissza ugrál az időben. Egy új szálat úgy vezet be, hogy először elmondja a történet (majdnem) végét pár mondatban, majd visszaugrik az elejére, hogy megmagyarázza az okokat. Majd ott is tesz pár kitérőt és nagy nehezen visszaér az eredeti történethez, hogy elmondja a végét is. Kicsit nehéz követni. A tök felesleges 1944-be, 1958-ba tett ugrások is tovább szabdalják a történetet.

A nagy semmit történésről nekem Thomas Mann: A Varázshegy című műve jutott eszembe, csak itt elmarad bármiféle csattanó. És annál azért mégis csak több dolog történik itt.

Pár megjegyzés:

• "Non est volentis" (23) "..., neque currentis, sed miserentis Dei." - "Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." (Pál apostol levelei (Róm. 9.16.))
• reterát (67.) - érdekes, hogy a WC-t reterátnak hívja, holott (szerintem) az az űrgödrös potyogtató a kert végibe'. Egy kőépület WC-jét nem hiszem, hogy e szóval illették.
• zsávolyruha (67.) - nem sikerült megtalálnom, hogy mit jelent. Több helyen használják, de magyarázatot nem leltem.
• waffenrock (123.) - Porosz egyenruha.
• mene tekel (147.) - Megszámlál. Héber
• vesztibül (154.) - Előcsarnok, előszoba
• in effigie (190.) - A halálraítélt szökésben van, akkor ugyi nem lehet kivégezni. Csak jelképesen.
• in contumaciam (190.) - Távollétében. Ha jól értem, akkor kb. az előző kifejezéssel együtt használatos.
• dömdödöm (191.) - Mit keres itt ez a kifejezés? Ezt a Négyszögletű Kerek Erdő egyik lakója kapta nevéül. Úgy látszik, hogy ennek is van valamiféle régi időkbe vesző előalakja.
• elefes (210.) - A műben (bár a témája miatt lehetne, mert a katonai szótár nem a cizelláltságáról híres) nem káromkodnak. Ez valami ilyesmi.
• rondtoll (240.) - ez valamilyen íróeszköz
• meanderek (240) - folyókanyarulat
• medvetánc (241) - Ez az 1920-as években lehetett nagy sláger. Gondolom amerikai (USA) foxtrott szám. Érdekelne, hogy mi volt az eredeti sláger.
  "Everybody's doin' it, doin' it, doin' it..."
• A 311. oldalon 50e korona zsebpénzt kap az egyik fiú. De lealkudja 30e koronára. A pengőt 1927. jan. 1-jén vezették be, szóval ez még/már az inflációs korona lehetett. Mit lehetett ezért kapni? Gondolom pár mozijegyet. Nem sokkal többet. De később kiderül, hogy nem is kell a mozijegyre költeniük, mert a Tiszti Kaszinóba mennek. Azt hiszem, hogy a mai Ferenciek tere és a Március 15-ike tér között volt.
• A 313. oldalon mozit néznek, ahol élő zenekar játszott. A Metropolisnál írták, hogy a jobb színházakban zenekarral adták elő. Gondolom akkor a Tiszti Kaszinóban "jobb" mozi volt.
• A 316. oldal környékén kristálydetektoros rádiót fabrikálnak. Erről az LGT: Szól a rádió című száma jutott eszembe [szöveg].
  
  "A közel lakó amatőrök tisztán hallották,
  Mikor a csepeli adó huszonötben jó reggelt kívánt.
  A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák,
  És egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált."
  
  Hát igen, pont ekkoriban játszódik a történetünk és végigvonul a regényen a kristálydetektros rádió készítésének láza. Leírás pl >itt<.
• A 322. oldalon van talán az egyetlen furcsa szószerkezet: "Bántott, hogy Medve ellenem pártolt."
• Na jó, a 326. oldalon is van egy szép kifejezés:
  "Se kép, se rajz nem volt az egész könyvben, csak száraz, szürke, nyomtatott szöveg. Az elején versek, aztán próza. Mutatványok különböző írók munkáiból, parányi színdarabok, kicsinyített regények."
  Ez a fajta értelem azóta elkopott.
• "Simulj hozzám - ha üt az óra." (431.) Ez már 1927 slágere lehetett. Kár, hogy nem találtam meg, milyen szám lehetett.
  Az Éjjel az omnibusz tetején is akkoriban lehetett új sláger (többször is hivatkozik rá), de ez fennmaradt. A tecsőn több feldolgozás is találhatunk. Bár Rátonyival talán autentikusabb lett volna, de annak a szövege mintha ráncfelvarráson esett volna át. Ezért egy Lehoczky Zsuzsa-Bodrogi Gyula előadást linkelek be.
• A 432. oldalon elmereng a Mohácsi vész 400. évfordulója alkalmával, hogy mi miért csak a vesztes csatáinkat és forradalmainkat tudjuk ünnepelni. Ez már nekem is eszembe jutott. Mondjuk Ottliknál ez külön érdekes, mert 1959-ben adták ki. És azért akkor már eggyel nőtt a bukott forradalmak száma.

Bár nem tudom egyértelműen jó szívvel ajánlani, mégis klasszikus műről van szó. Tegyünk hát saját belátásunk szerint!

De nehéz az iskola táska, minden nap!