1996, Periferic Records
aftercrying.hu, perifericrecords.com, hu.wikipedia, facebook
"De profundis clamavi ad te, Domine;
Domine, exaudi vocem meam. Fiant aures tuæ intendentes
in vocem deprecationis meæ."
"A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,
Uram, halld meg a szavam!
Füled figyeljen fel könyörgő szavamra!"
Első Vedres Csaba nélküli lemez. Több rock, több elektromos hangszer. Ez nem feltétlenül tesz rosszat a zenéjüknek. Bár igazából szívemhez közel Vedres hosszabb lélegzetvételű, balladisztikus mélységű darabjai állnak.
No de mire utal a cím? A netes kislexion szerint: "(lat.) a. m. a mélységből, a 130. zsoltár kezdő szavai (vulgáta, 129)". A magam kedvéért az "a.m." azt jelenti, hogy "annyi mint". Miről is szól ez a zsoltár? A tecsőn szépen el vagyon danolva, a teljes magyar szövege pedig >itt< olvasható. Az énekelt és a hivatkozott idézet nem ugyanaz. De a teljesség kedvéért ide hivatkozom a 130. zsoltár latin szövegét is: en.wikipedia.coma (angol fordításokkal). Sőt a német wikipedia oldalon még az eredeti héber is megvan.
Kis kitekintésként elmondható, hogy az új felállásra általában jellemző, hogy sok bibliai témájú és/vagy antikapitalista (pontosabban fogyasztói társadalom ellenes) szövegeket használnak. Viszont ezt megfelelő ízléssel teszik. Így fogyasztható, még ha nem is mindig értünk egyet a mondanivalóval. Minden esetben érdemes odafigyelni a szövegre is, mert nem csak az énekes segítségére lettek oda verselve.
- Bevezetés (3:39) >tecső< (szöveg) (Jónás 4,11) - Gyönyörű gregorián kórus mű, végeláthatatlan hajlításokkal. A szövegét hosszas keresés után sem leletem fel. A CD borítón van egy magyar idézet ennél a számnál, de biztos, hogy nem azt éneklik. Talán latinul (Jonas 4:11)? Nem, mert a dal legalább két hallelujával indul és szerintem latin, de annyi hajlítás van benne, hogy nem tudok szavakat sem elkapni belőle. Ha valaki tudja, hogy mit énekelnek, megköszönném, ha a szövegét elküldené!
Autentikus forrásból (Az After Crying facebook oldalán az együttestől valaki válaszolt. Köszönet érte!) megkaptam a szöveget:
Alleluia.
Dies sanctificatus illuxit nobis:
venite gentes, et adorate Dominum;
qui hodie descendit, lux magna super terram.
Alleluia.
Korhűbb (értsd férfi kórus) feldolgozásban is megtaláltam a tecsőn. E szerint a cím: Dies sanctificatus (Old Roman Chant (Organum)) - Modern idők (benne: Az ötödik trombitaszó/Babilon pusztulása) (7:37) >tecső< (szöveg) (Jelenések, 18,21)
"Bomba robban, elnök int, vetkőznek szőke nők
Millió szem káprázik a képernyők előtt"
Jó kis nagyzenekari darab. Filmzene szerű vonós nyomulással indul, sok kürttel és mennydörgéssel. Nagyon fülbe mászó, lenyűgöző zene. - Az üstökös (Rondo II) (1:41) >tecső< (instrumentális) (Jelenések 15,2) - Virtuóz zongora rondo. Bevallom, nekem nem jelent meg az üstökös.
- Stalker (benne: József Attila: Reménytelenül) (12:12) >tecső< (szöveg)
A számhoz fűzött, CD borítón felírt szöveg:
"1996 zordon januárjában Alekszandr Kajdanovszkij
utoljára szállt fel arra a hajtányra. Soha nem jött
vissza. Ötven éves volt, amikor meghalt a Stalker."
Ez az idézet is nyilvánvalóvá teszi, hogy a számot Tarkovszkij híres filmje, a Stalker ihlette. A második nagyszabású szám. Itt is nagyzenekar lapul a háttérben, de sokkal több a modern hangszer. Ezért, illetve ezen szám hallgatása közben tanultam meg József Attila versét. - Stonehenge (4:33) >tecső< (instrumentális) - Egy szép kis darab csellóra hangszerelve.
- Külvárosi éj (3:34) >tecső< (instrumentális) - A cím József Attilától van átvéve. Szép, fájdalmas szám. Cselló, kürt és némi halk szinti nyeker.
- Manók tánca (4:59) >tecső< (instrumentális) - Inkább macik jutottak eszembe. A manók csak később lépnek be, de azok meg inkább pillangók. Zongora, húzósok, fuvola, dob. Ja, és fagott.
- Kifulladásig (5:15) >tecső< (instrumentális) - No, ez már egy kicsit egzaltáltabb szám. Tarkovszkij-es esőzéssel indul és elektromos gitár prüntyögtetéssel telik el. Kicsit öncélúbb, mint szép. A közepe táján belassúdik és van pár nyugodt pillanatunk. Azután ismét felpörög.
Engem kicsit Fripp öncélú soundscapes játékára emlékeztet, bár közel sem annyira unalmas. - De profundis (Eras.../Non est via/"Jecisti me in profund..."/Ego sum via, veritas et vita) (11:31) >tecső< (szöveg)
"Itt Bábel tornyán nem szól hozzád más
Néhány éhes, rongyos istenkáromlás"
A címadó kompozíció. Szép, nyugodt dallamokkal indul, majd egyre erősödő vonós támadás kezdődik. A közepén, amikor az ének elmúlik, egészen hátborzongatóvá válik. Majd alig hallható zongora esővé csendesül a zenei viharzás és egy napsugaras, dallamokkal teli rétre érünk. De azért a lupus (in fabula) még ottan settenkedik valahol a bokrok alján. - Jónás imája (Babits Mihály) () >tecső< (szöveg) - Ez a másik vers, amit ezért a lemezért tanultam meg (Babits Mihály: Jónás Imája). Visszafogott zenei aláfestés Latinovits versmondásához. Egyszerűen gyönyörű.
- Elveszett város (1:55) >tecső< (instrumentális) - Sötétebb hangulatú, zenekari dallamka. Nem derül kis számomra, hogy milyen város veszett el és a CD borító sem csöpögtet semmiféle utalást.
- Kisvasút (2:03) >tecső< (instrumentális) - Elég jól megvillantott kisvasutas utazás.
- Esküszegők (Leon Boëlmann) (8:13) >tecső< (szöveg)
Nagyon erős darab mind zeneileg, mind szövegében.
"Lelkek vagyunk, kard el nem ér,
nincs bennünk hús, se csont, se vér,
pokol sem véd ellenünk.
Királyok, értetek jövünk,"
A CD borítón olvasható megjegyzés: "Az Esküszegők Leon Boëlman Gotikus szvitjéből a Toccata és Korál tétel feldolgozása. A címre J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk ura című regényében találtunk rá."
Induljunk el ezen a nyomon és keressük fel az eredeti darabot. A wikipedián megtaláltam a szerzőt és a darabot, ami szerint: Léon Boëllmann: Suite Gothique (Op. 25) - orgona szvit. A teljesség kedvéért 4 tételből áll:
1. Introduction - Choral (C minor) >tecső<
2. Menuet gothique (C major) >tecső<
3. Prière à Notre-Dame (A-flat major) >tecső<
4. Toccata (C minor) >tecső<
Ebben a feldolgozásban, ahogy írják is, az első és negyedik tételt ötvözték egybe. - 40 másodperc (0:41) >tecső< (instrumentális) - Egy kis adalék az otthoni zaj és zörej tárunk "városi zajok" fejezetéhez.
- A világ végén (3:37) >tecső< (szöveg)
"Ne rohanj tovább, ez a valóság
Kusza lelked itt leli nyugalmát"
A lemez nyugalmas lezárása, jobbára klasszikus zeneszerszámokkal. Konfúzus világunk és a hit kérdéseit feszegeti. Szép, dallamos zengzemény sok fuvolával és huzavonósokkal.
Össz játékidő: 69' 38"
Az együttes tagjainak és ezen a lemezen közreműködők elég jelentős listája következik. Furcsasága miatt külön kiemelném Latinovits Zoltán nevét, aki két számban is "fellép".
Egervári Gábor - fuvola, szövegmondás
Gacs László – dob, ütőhangszerek
Görgényi Tamás – ének
Pejtsik Péter - cselló, basszusgitár, ének, vokál
Torma Ferenc - szólógitár, szintetizátor, vokál
Winkler Balázs - trombita, billentyűs hangszerek, vokál
Közreműködik:
Andrejszki Judit – ének, vokál (2,15)
Bolyki András – brácsa (2,11)
Cutor Zsolt – hegedű (2,11)
Csatos Ferenc – trombita (2,4,13)
Csizmadia Ilona – oboa (2,4,11)
Dégi János – pozan (2,4,13)
Dobos Bernadett - cselló (2,11)
Dvorák Lajos – cselló (2,11)
Erdey Péter – kürt (2,4,11,13,15)
Fekete Zoltán – brácsa (2,9,11,15)
Gál Béla – cselló (2,11)
Hunyadi László – fagott (2,7,9,11,15)
Jász Pál – hegedű (2,11)
Juhász Barna – brácsa (2,11)
Kuklis Gergely – hegedű (2,9,11,15)
Latinovits Zoltán – vers (4,10)
Mazura János – tuba (2,4,11,13)
Reé György – klarinét, basszusklarinét (2,10,11,15)
Schola Hungarica (1)
Szabó Mónika – fuvola (2,7,10,11,15)
Szefcsik Zsolt – hegedű (2,11)
Szlávik Zsuzsanna – hegedű (2,11)
Winkler Orsolya – hegedű (2,9,11,15)
Nagyon szépen összerakott lemez! Szívemből tudom ajánlani!
Merüljünk fel minden nap!
+jegyzések