Maecenas, 2002
http://www.libri.hu/konyv/bortontoltelek.html
Ez már egy igazi Vonnegut féle regény. Szeretem, ahogy ugrál az időben. A történet olyan, mint egy időfolyó. Szekvenciális, de a fő érbe beletorkollnak a szereplők és tárgyak történetei. A bevezetés is kicsit hosszúra sikerült. 40 oldal egy 300 oldalas könyvből...
Lényegében egyetlen nap történését foglalja össze. A főszereplő börtönből való szabadulásának napját. Főszereplőnk legnagyobb baja, hogy a Harvardon végzett, de ez nem segít rajta. A 2. VH ismét előkerül, de sokkal felszínesebben, mint az Ötös számú vágóhídban. Végigszenvedi a McCarthy féle boszorkányüldözést, Nixon bukását. És persze e közben Forrest Gump-osan ő is alakítja a történéseket. És börtönbe is kerül. Mások hibájából és saját megalkuvásából. Ahogy halad előre a történet úgy emlékezik egyre több mindenre vissza, hogy azután tovább folytassa ott, ahol legutóbb abbahagyta.
A kétharmadánál egy kicsit kezd szürreálissá válni, de nem nagyon. Furcsa, hogy egy csomó valós adat és személy is belekeveredik a történetbe (pl. Sacco és Vanzetti), akiről - nem amerikai lévén - én kevésbé hallottam, így nem világos néhol, hogy mi a regény és mi a valóság.
Hihi! Találtam 1 hibát benne. A 19. fejezetben a csehszlovák defenesztrációról ír. Defenesztráció 1618-ban volt, Prágában. Akkor még 300 évnyire volt a Csehszlovák állam megalakítása. Már nem írom meg Vonnegutnak, mert 2007-ben lehalálozott... :-( Na meg kicsit furcsa, hogy E=Mc^2 szerepel a könyvben.
Szvsz érdekes könyv. Ajánlom.
+jegyzések