A szökés

Óvatosan felállok. A barlang közepén pislákoló tűz füstje teljesen egybemossa az alakokat. Tapogatózva indulok abba az irányba, amerre a kijáratot sejtem. Csak a lábam elé figyelek, nehogy rátapossak valamire. Jó irányba indultam, mert a füst egyre ritkul ...

... A sátor kijáratát elzáró fűfüggönyhöz ugrom és feltépem. Az őrök felriadnak és hangos üvöltésük felveri a falu többi lakóját is. Teljes erőmből futok, így gyorsan kiérek a kunyhók közül. Jobbra-balra szökellek, hogy kikerüljem a fúvócsövek mérgezett tüskéit ...

... Szerencsére a mezőn lovak legelnek. Arrafelé futok. Elérem az egyiket, de mielõtt felugornék rá egy nyílvesszõ fúrja át a csizmámat a bokám fölött. Arccal a porba zuhanok. Tüdőm és a szemem ezernyi apró szilánkkal telik meg ...

... Köhögök, szememet könny futja el. Kitapogatom a motort. Felmászom rá. A gyújtáskapcsoló benne van. Beindítom és teljes gázzal igyekszem egérutat nyerni, de az üldöző Land Roverekrõl felhangzik a géppuskák ugatása. Megpróbálom a legkisebb felületet mutatni. Néha éles pengéssel pattannak le a golyók a motor fémrészeiről ...

... Egy sugárnyaláb letépi a kézfejemet. Elvesztem az uralmamat a bokorugróm felett és lecsúszom róla. A gép kicsit távolabb egy fának rohan és szétrobban. Testembe fémrepeszek csapódnak. Ép kezemmel felsegítem magam. A fájdalomtól és a vérveszteségtől émelygek. A világ őrült forgásba kezd körülöttem ...

... A holdsiklók egyre közelebb érnek. Összecsuklom. A sérült szkafanderem lyukain ömlik a levegő. A nyomás gyorsan esik, de a szememre ereszkedő leplen át még látom, hogy egy szikla állja utamat. Ha átkúszom az árnyékos oldalára, akkor van még remény. Nem érzem a fájdalmat. Mint egy gép, úgy küzdöm le a millimétereket. Elérem az árnyéksávot ...

... de már késő. Nem erőlködöm tovább. Hallom az eldobott kőbalta suhogását. A fájdalom belerobban az agyvelőmbe. Vége, mindennek vége.

 Gyõr, 1986. május 11.

Sokan, sokféle helyről és sokféle okból szöknek. Térben és időben. Végül is a fejlődés visszatér oda, ahonnan elindult. Nagyon mélyen szántó. :-)

Meneküljünk meg minden nap!