(Ukridge (1924))
Európa Kiadó, 1984
antikvarium.hu
Több, lazán összefüggő történetecskéből áll, ami közben azért fejlődnek az események. Érdekes, hogy a címszereplő nem a mesélő, hanem annak egy barátja, aki mintegy a partvonalról figyeli csak az eseményeket. Lényegében az Ilf-Petrovi vonalat viszi tovább, ahol is Osztap Bender, a nagy kombinátor angol megfelelőjével, Stanley Featherstonehaugh Ukridge-dzsel tölthetünk el pár feledhetetlennek nem nevezhető órácskát. Itt is, ott is az az eszmei mondanivaló, hogy rengetek elbaltázott ötlet kell, amíg egy véletlenül bejön.
Egyetlen jó mondatot találtam benne. Ezt ide is idézem: "...annyi esélye van vele szemben, mint egy félkarú vaknak, aki egy sötét szobában fél font olvasztott vajat próbál egy vadmacska fülébe adagolni egy izzó tű segítségével." Mondjuk itt nem értem, hogy miért nehezítő körülmény egy vaknak, hogy sötét szobában van... Hmmm....
Érdekes, hogy a "like him"-et csak egy helyen fordították "hasonlít rá"-ra a "rávall" helyett (254.o. 2.b.).
Éljünk meg a jég hátán is meg minden nap!
+jegyzések