QL.túra

Kulturális smörgåsbord Esterházytól Wass Albertig, a gumicsizmától az iPad-ig, a Teletabiktól Sexpírig, a makrofágtól a mikrokontrollerig, miazmás...

Címkék

2000 (20) 2001 (6) 2002 (16) 2003 (164) 2004 (61) 2005 (40) 2006 (31) 2007 (28) 2008 (33) 2009 (175) 2010 (188) 2011 (201) 2012 (86) 2013 (40) 2014 (36) 2015 (26) 2016 (10) adáshiba (91) android (1) animáció (93) cygwin (3) film (410) gezarol (13) hájtek (159) hangoskönyv (32) ipad (17) klip (12) könyv (191) linux (29) színház (169) vers (17) windows (37) zene (111) Címkefelhő

+jegyzések

Most ...

... múlok .osan

bmi_tiny.png


... hallgatom
Szabó Magda: Régimódi történet
https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSqTmZEqlCRFgojyt52Q2n_qiMTyVlt-zJu-DpbNKVY6OQbBh4u


... olvasom
Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve


... (Kik ezek? Kik ezek az embek? Kik ezek?)
profile for TrueY on Stack Exchange, a network of free, community-driven Q&A sites
free counters

[Adáshiba] A Hóhér

2011.01.14. 12:00 | TrueY | 2 komment

Címkék: 2000 adáshiba gezarol

A Hóhér

 

Az újonnan érkezettek a széksorok között oldalaztak a helyük felé, kezükben üdítővel és pattogatott kukoricával. Az aréna lelátója fokozatosan megtelt szürcsöléssel és papírzacskó csörgéssel. A közönségből egyre többen pillantottak az órájukra. Mindenki az előadás kezdetét várta, amely kicsit már késésben volt. Egy-két türelmetlenebb néző füttyögött is. Őket eleinte lepisszegték. A feszültség egyre nőtt.

A nézőtér végre elsötétült. Már csak a színpad világított halvány derengéssel. A nézők elcsöndesedtek és miközben izgatottan meredtek a pódiumra, nagyokat kortyoltak üdítőikből. A kétoldalt felhalmozott hangfalakból eleinte valami meghatározhatatlan, mély zúgás áradt szét, amelyből egy felkapott zeneszerző nagyzenekarra írt darabja bontakozott ki. Megindultak a ködgépek. Az egész színpadot beborította a sűrű, vattaszerű szárazjég köd. A zene tovább erősödött. Hirtelen tűzijáték petárdák robbantak. Bekapcsolták a sok kilowatt teljesítményű reflektorokat, fénnyel árasztva el az emelvényt. Galambok emelkedtek az ég felé és léggömbök hullottak alá.

És akkor hirtelen meglátták Őt. Láthatatlan szálon ereszkedett a színpadra. A közönségből néhányan felsikoltottak az izgalomtól. Végre ott állt előttük, a maga testi valójában a Hóhér. Gyönyörűen kidolgozott, beolajozott teste szikrázott a fényözönben. Apró nadrágocskát viselt, vállán fekete palásttal, fején az elmaradhatatlan csuklyával. Kis terpeszben állt, kezét összefonta a mellén. Kivárt egy kicsit, tekintetét körbehordozta a nézőtéren, jobb kezét előrenyújtotta, majd egy hangos JEEEEEEEE-t kiáltott. A közönség tombolt a gyönyörűségtől. Dühödten nekiindult és úgy járt körbe a színpadon, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Kis idő után ismét megállt a tér közepén és egy második hangos JEEEEEEEE-t kiáltott. A közönség újra tapsolt és hurrázott. Többen felugrottak a helyükről, hogy jobban lássanak.

Két csinos lány betolta a kerekeken guruló fatönköt. A tönk egyik oldalára odakészítettek egy fonott kosarat. A Hóhér ledobta magáról fekete palástját, felvette a tönk mellől a pallost és ügyes mozdulatokkal megforgatta a levegőben, maga előtt nyolcasokat írva le. A zene elhallgatott és a levegőt nehéz suhogás töltötte meg.

Eleinte kevesen vették észre a színpad szélén megjelenő jelentéktelen figurát. Szürke ruhában állt, arcán félszeg mosollyal. Két oldalról egy-egy karcsú lány támogatta. A közönségből többen fújolni kezdtek. Páran paradicsomot és tojást is dobtak felé. A Hóhér kicsit szabadjára engedte a zűrzavart, majd karjának egy mozdulatával lenyugtatta a közönséget. Rátámaszkodott a pallosra és várt. A megilletődött fiú tétován odalépett a fatönk mellé, zavartan letérdelt és előrehajolt. A lányok megigazították a fejét és levonultak az emelvényről.

Az aréna elcsöndesedett. Csak a pattogatott kukoricás zacskók halk zizegését lehetett hallani. A Hóhér feje fölé emelte a pallost és elkezdődött a dobok pergése. A Hóhér kivárt. A dobpergés erősödött. A Hóhér megfeszítette a hátát, még hátrább emelte a pallost, lábujjhegyre állt, teste ívben hátra hajlott, majd pár másodperces idegtépő várakozás után lesújtott. Vakuk villantak, a közönség tapsolt, hurrázott, sikoltozott. A Hóhér két kézzel feje fölé emelte a véres pallost és jobbra, balra fordulva megmutatta a közönségnek. Mindenki felszabadultan üvöltött.

A testétől elválasztott fej lehullt. Sajnos az odakészített korsár nem pontosan a megjelölt helyen állt, ezért a fej a kosár szélére esett, egy picit billegett, majd a színpadra pottyant és a lejtős deszkákon gurulni kezdett a közönség felé. A színpad szélén lebucskázott és a vas állványzat alatt pár ringás után megnyugodott. Ezt persze senki sem vette észre. Senki sem kereste a hiányzó testrész. Később egy díszletmunkás talált rá véletlenül. Elborzadva nézte a levágott fejet és nem értette, hogy a fej miért mosolyog.

 

Buda, 1995. november 27. (2011. január 9.)


Az utolsó írott nyelvemlékem. Írói munkásságom befejező része. Sajnos az eredeti nagy része elveszett, így utólag kellett rekonstruálnom. A lényeg azért megmaradt. Nem akartam nagyon aktualizálni. Pedig 15 év alatt sokat változott. A közönség is.

Legyünk irgalmasak minden nap!

A bejegyzés trackback címe:

https://qltura.blog.hu/api/trackback/id/tr422142084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ez nagyon aranyos :o)
(Remelem, az "aranyos" kifejezest itt nem erted felre!) Az utoirat foleg nagyon tetszett.
En nem ertek az irashoz, de olvasni valamennyire tudok, es csak ket apro megjegyzesem lenne.

(1) "A közönség tombolt a gyönyörűségtől. Dühödten nekiindult és úgy járt körbe a színpadon, mint egy ketrecbe zárt oroszlán."
Elso olvasasra ugy tunik, mintha a kozonseg indult volna neki es jart volna korbe a szinpadon. Aztan a szovegkornyezetbol az ember rajon, hogy a masodik mondat mar a Hoherra vonatkozik. Szerencsesebb lett volna ezt egyertelmubben irni.
(2) A masik: egy-ket elgepeles,...de azokat neked kell megtalalnod ;o)
Ezek voltak a "tanitoneni kifogasai".

A szuzse nagyon tetszik, az alapotlet remek es elegge abszurd. En bizonyos "hatterelemeket" picit harsanynak talaltam. Pl. a kozonseg viselkedhetett volna kicsit szolidabban az elejen (a futtyszo nekem picit sok volt), hogy aztan nagyobb legyen a katarzis/a kontraszt a Hoher megjelenesekor. En valahogy ugy adtam volna elo az egeszet, mintha egy szokvanyos mozifilmre ultek volna be az emberek (az elejen ezt is sugallod), es hagytam volna, hogy az olvaso is sokaig azt higgye, egy konszolidalt kulturtomegrol van szo egy szokvanyos eloadason (ahol nem illik futtyogni).

A performance es a Hoher leirasa nagyon jol sikerult.

"Ezt persze senki sem vette észre."
Ez egy olyan jelenet, ami nem teljesen hiteles szamomra. Hiszen a focimeccsen kirugott labdat is mindenki megprobalja elkapni a nezok soraiban. Ertem en, hogy te azt akartad erzekeltetni, hogy itt a kivegzes esemenye a lenyeg es a kivegzettel senki sem torodik (o csak egy szurke alak), de a konc az mindig is fontos. A focilabda, a leszurt bika levagott fule, az elejtett szarvas agancsa, a lefejezett ellenseg karora szurt feje,... Ezek mind olyan trofeak, amit egyetlen "szurkolo" sem hagyna figyelmen kivul. Vagyis jo az az elkepzeles, hogy a fej valami sotet zugba gurul, de hogy a kozonseg ezt ne vegye eszre, az nem realis.

"nem értette, hogy a fej miért mosolyog"
Ez egy nagyon jo utolso mondat!!!

Ram az abszurd dolgok/elemek akkor hatnak igazan, ha be vannak agyazva valamilyen hetkoznapi, megnyugtatoan szokvanyos kozegbe.

Ez persze csak a sajat, nem hozzaerto ember velemenye :o)
Kivancsi lennek arra, MA ezt a sztorit hogyan irnad meg.
Nem lenne hozza kedved?
@Attilajukkaja: Majdnem hosszabban elemezted, mint maga az írás. :)

Hát igen, igazad van. Az inkriminált mondaton lehetne mit csiszolni... :) Még megálmodom holnapig. A gépelési hibákat meg úgy sem fogom észrevenni, mert kb. 200* olvastam át.. :)

Én egy rock koncert hangulatába álmodtam bele a történetet. Szóval, ha harsánynak találod, akkor jól dolgoztam. :) Akik jegyet váltottak, azok tudták, hogy mire mennek el. Nem hiszem, hogy egy kivégzés közönsége csöndben ücsörög (l. középkori nyilvános kivégzések).

A rock koncerten a nézők némileg távolabb állnak/ülnek. És ott a kordon is. Plusz ott vannak a fényeffektek és a vakuk is. Szóval esélyes, hogy nem látják a füstben elguruló fejet. Szerintem. A jelenettel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyire érdektelen az áldozat. A show a fontos.

Ez "ma" lett megírva. Illetve nemrég. Sajna elveszett az eredeti, de nagyjából ugyanez volt.

Nekem a másik önkedvencem az Egy szép tavaszi nap. Kicsit Örkényes...
qltura.blog.hu/2010/08/27/adashiba_egy_szep_tavaszi_nap
süti beállítások módosítása