QL.túra miazmás

AB OVO, 2005
antikvarium.hu

Vámos egyszer csak 50 éves lett és rádöbbent, hogy barátai közül többeknek sikerült halálra élniük magukat. Ezért gyorsan összeállított egy valós mesét azokról, akikkel közelebbi barátságba volt szerencséje keveredhetni és még ismerhetők is (voltak). A műfaja az előszó szerint "válogatott bámészkodásaim". Ez tetszik. Jónehány klásszikus mondat elhangzik benne. Párat ízelítőül (azért merem ideírni, mert nem erről szól a könyv és nem ezekért érdemes elolvasni):

• Kodálynak nagyon fiatal felesége volt. Azt kérdezték, hogyan kérte meg a lánykát. Kodály: "Akar az özvegyem lenni?"
• Várkonyi Zoltán nagyon elfoglalt ember volt és folyton rohant. Két felvételiző beszélget és az egyik meglátja. "Nézd, ott jön a Várkonyi! Melyik az? Amelyik ott megy."
• Páger egy filmjét nézi. A végén: "Egészen a hatásom alá kerültem..."
• És egy Csehov idézet a Sirályból: Miért jár mindig feketében? Az életemet gyászolom.

Egy dolgon merengtem el. A jó öreg posztumusz - poszthumusz használati problematika. Ahogy Hofi mondaná: "poszt tőzeg". Kétszer használja, egyszer úgy. Másszor így. Hát igen, zavaros egy kicsit, hogyan is jó. Talán mind a kettő... Több százéves, nyelveken átívelő történet. A latin szerint az első. De bizonyos nyelveken a másikat használják. Pl. a gugli transzlétörrel megnézve: angol: posthumous, francia: posthume, spanyol: póstumo, olasz: postumo.

Maradjon meg belőlünk valami minden nap!