QL.túra miazmás

(American Beauty)
színes, magyarul beszélő, amerikai filmszatíra, 120 perc, 1999
port.hu, IMDb: 8,6 (hát igen, ami jó, az jó)

"Mintha kb. 20 éven át kómában lettem volna és most ébrednék fel."

Ez a film az amerikai filmgyártás egyik furcsa alkotása. Megmutatja, hogy remek európai filmet is tudnak készíteni. Nincs hepiend, nincs akció, nincs végtelenül szájbarágós leegyszerűsítés. Van viszont rengeteg fanyar humor és őszinteség. És elvarratlan szálak.

Persze nem előkép nélküli a dolog. Ott van az 1980-as Átlagemberek (Ordinary people), vagy még inkább az 1998-ban (hoppá, csak 1 évvel korábban) készült Boldogságtól ordítani (Happiness). De az előbbi az unalmat unalmasan mutatja be, addig az utóbbi inkább (nagyon) morbid irányt vesz. Az Amerikai szépség viszont önironikus alkotás.

Főhősünk 42 éves. Mindent megteremt családjának, akiktől viszont elhidegült. Láthatatlan átlagember, akire még önmaga sem emlékezne, ha egyszer szembejönne önmagával. És a film elején még nem tudja magáról, hogy már csak egy éve van hátra. Egyszer csak meglátja lánya kb. 16 éves osztálytársnőjét és ettől "felébred". Rájön, hogy a nagy rohanásban mennyi minden mellett futott el. Kirúgatja magát magalkuvásra késztető munkahelyéről, de e közben egyévi fizetést zsarol ki tőlük. Összeveszik a csak magára figyelő feleségével és nem bánja, hogy az félrekefél. Gyúrni és füvezni kezd és beáll egy közeli gyorsbüfébe pultos fiúnak (minél kevesebb felelősséget igénylő pozíciót keresve).

A végén sokan sokféle okból is megölhetnék, de végül csak az egyik pályázónak sikerül. Örömmel hal meg. Nem annak örül, hogy megölték, hanem amikor megölik, mintha meglegyintené a boldogság kék madara.

Bevallom a felesége motivációját nem egészen értem. És az is érdekelne, hogy mi lesz a lányával és a szomszéd fiúval. Az ő történetük kicsit furcsa szál. Izgalmas, hogy a szomszéd fiú tűnik a legfurcsábbnak a történet elején és mégis ő lesz a legnormálisabb a végére. Az örömöt is csak ő látja meg a halott arcán.

Jó film! Nagyon nagy kedvencem. Nem mondom, hogy felrázó, mert akiket fel lehetne rázni, azok éppen rohannak, akik pedig megértik, azok már rázódva vannak.

Rázódjunk fel minden nap!