(La leggenda del pianista sull'oceano)
olasz filmdráma, 120 perc, 1998
port.hu, IMDb: 7,9 (én többet adnék. De valszeg egy olasz film nem kaphat többet...)
DunaTV, 2011-11-01 21:30
Vannak filmek, amikért érdemes volt feltalálni a filmezést. Ez egy ilyen darab. Nagyon megható mese a XX. századról, a tengerről, a jazzről, a zenéről és sok minden másról. Az operatőrre nagyon büszkék lehetünk. Koltai Lajos gyönyörű képei nagyon sokat adnak a végtermékhez. Zenéjét Ennio Morricone szerezte.
1900-ról szól, aki egy USÁba induló hajón született 1900 januárjában. Otthagyták egy zongorán. Fehér, és egy fekete fűtő nevelte fel nagy szeretettel. De az apát elviszi egy vihar és egy elszabadult daru. 1900 pedig egy egész életet él le úgy, hogy soha nem jön le az óceánjáróról. 9 évesen megtanul zongorázni és ez után már mint a hajó része él. És persze hal, mert nem képes lejönni a hajóról. Még akkor sem, amikor végül is a hajót szétbontják, valamikor a II. VH után. 9 tonna dinamittal.
A történetet igazából egy trombitás meséli el a zálogházban. Ugrál az időben, de nagyjából tartja az időrendet. Tim Roth nagy átéléssel játsza 1900-at. Kiváló az alakítása. Finom, csendes, visszahúzódó. És mégis magára ölti a szerepet. A mellékszereplők is nagyon nagy színészek. Az egész film meglehetősen egyben van. És a végére sem igazán derül ki, hogy a történet valódi-e.
Sokadik újra nézésre pár döccenőt azért felfedeztem. A zongora párbaj kicsit leül. Nem vonja be eléggé a nézőket. Pedig ennek kellene lennie az egyik csúcspontnak. A végére nem marad a feszültségből. Mintha egy picit elfogyott volna a történet.
Kötelező megnézni!
Angol előzetes (angol címe: The legend of 1900):
Zongoráljunk minden nap!
+jegyzések