[<<előzmények][utózmányok>>]
Menet közben többen is ráleltek önsanyargató cikkemre. Nagyon hasonló eredményeket ír le Promontor blogtárs a"Promontor nagy fogyókúrája" cikkében. Jó látni, hogy nem vagyok egyes-egyedül a világegyetemben a problémámmal. Bár ezt eddig is tudtam. De azért mégis, a tudat... Végül is ez az egész a tudatról, illetve annak becsapásáról (na jó, félrevezetéséről) szól(na).
Leveles ládikómba a pénisz- és mellnövelő reklámok mellett jönnek olyanok is, amelyek fogyókúrás cuccokra hívják fel a figyelmemet (pl.) (no és és ott vagynak még az online kaszinók es). Mindegyik hihetetlen rövid idő alatt ígér nagy fogyást, mozgás nélkül. A kedvenc mottóm: "Nem kell edzés! Nem kell fogyókúra!". No persze! Helyette egy vagon pénzért megvehetjük a cég termékeit. Ahogy a "Laár pour laár Társulat" reklámozta a DVD-jét: "Higgye el, jól járunk!". Nem kell bedőlni ezeknek!
Most pedig nézzük, hogy mi történtek a kilókkal nálam. Ha röviden összefoglalom, akkor azt mondhatom, hogy semmi. 3 hónap alatt szinte semmi! De azért nézzük meg egy kicsit részletesebben a dolgokat, mert mentegetőzni azt tudok!
Röviddel azután, hogy előző cikkem élesbe ment bekaptam valami rusnya kórságot. Nehány napon keresztül 39 fokos volt a lázam, mivel manapság már nem divat a lázcsillapítás (csak nagyon fiatal, egyéb okok miatt beteg és idős emberek esetén). Ezzel a lázzal viszont pár nap és elég gyorsan lehet fogyni. Pedig ennyire azért nem szándékoztam és a teákat is döntöttem magamba szépen sorjában. Utána tartottam is egy kis visszahízókúrát. Ez legalább elég eredményes volt.
Utána vagy 1 hónapig köhögtem (az egész családon átment ez a kór, hasonló tünetekkel. Én maradtam utoljára.), ami megfigyeléseim szerint nagyban csökkenti az elszánást.Tehát szépen tartottam a súlyomat. December elejére jöttem rendbe és ismét elkezdtem fogyni. De jöttek a családi ünnepek, a szokásos trakta (töltött káposzta, bájgli hegyek) és a dologból nem lett semmi. Ezzel számoltam is. De megjelent egy érdekes plusz teher is. Ami nem más, mint a közgazdaságtanból ismert pszichológiai árképzés. Jelen esetre átfordítva: a 10-zel osztható kilók átlépésének nehézségei. Lehet, hogy a mérleget átállítom font kijelzésre és akkor ezt is ki tudom iktatni. De a BMI skálában is máshol vannak a kerek súlyfordulók.
Szembesülnöm kellett a "konyhamalac" szindrómával is. Ez nem más, mint a gyerekek által meghagyott kajamaradékok apuka általi elfogyasztása. Ez a probléma sok fejtörést és kínlódást okoz. Egyrészt, mert nem szeretek kaját kidobni és nem mindent jó másodszor felmelengetni (no meg nem biztos, hogy ugyanazt megeszi a kölök vacsira). Másrészt, mert nehéz kivárni, hogy mennyi marad meg egy ebéd, vagy vacsi után. De némi kitartással mégis a másrészt a megfelelő megoldás.
Az összegyűlt problémákra tekintettel ideiglenesen csökkentettem is az előirányzatot, hogy a grafikont kordában tudjam tartani.
Ennyi szabadkozás után nézzük, hogy mit is mutatnak a számok és a grafikon:
Hát így állok most, de "nem adom fel, míg egy darabban látsz"!
Stabilizálódjunk minden nap!
+jegyzések