Gondoltam, hogy egy hamísít(hat)atlan nyári cikkel örvendeztetem meg gyér olvasótáboromat. Amúgy is végre a hosszú ősz után befutott a nyár. Nincs is annál jobb, mint öltöny-nyakkendőben rekkeni a hövön... Milyen szerencse, hogy nekem nem kell ilyet hordanom.
Naszóval vissza a nyárra. Megyek, mendegélek és Pestnek egy kies, vagy még inkább kietlen részén, amikor is kisvártatva csimotáimmal betértem egy fagyizóba, ahol olyat láttam, amilyet még nem. Camembert-es fagyi! Rendesen, áfonya jamm-el a tetején. Díszítésként még egy darabka sajt is oda volt biggyesztve a tároló sarkába.
Egy pillanatig azon is elgondolkodtam, hogy inkább a hájtek rovatba teszem, mert "Bámulatos, hol tart már a tudomány!".
Tudom, ez nem szép tőlem, de nem mertem megkóstolni. Amit azóta is bánok. Persze az egészet foghatnám a fogyókúrámra, de ez nem lenne szép húzás tőlem, mert már vagy fél éve akaratlanul szünetel. Ünnepélyesen megfogadom, hogy ha ismét arra járok és lesz még ilyen csemege, akkor feltétlenül belemártom magam az ügyletbe és részletesebb beszámolót rittyentek a szélesebb néprétegek nagyobb épülésére.
Egyébként a beidézett wikipedia szócikk megvan magyarul is, de inkább az angol verziót preferáltam, mert meghökkenésemre igen szép kép(let)ek vannak benne. Ami egy sajttal foglalkozó cikktől azért igen csak elváratlan.
Sajtoljunk minden nap!
+jegyzések