[<<Előzmény] [Utózmány>>]

És hipp-hopp elzúgott felettünk a karácsony és az újév is. Természetesen számítottam arra, hogy a december nem a fogyókúráról fog szólni, de sikerült némileg egyensúlyt teremtenem a zabálás és a fogyás között. Ennek eredményeként sikerült enyhe emelkedéssel túlélnem. Viszont januárban újult erővel vetettem bele magamat a történések sűrűjébe és végre elértem, hogy 600 nap után nem vagyok túlsúlyos (és itt zengjenek a fanfárok), azaz megvan az elsődleges célom, a BMI-m 25 alá csökkent! De az igazán elszánt fogyózó nem áll meg! Nem akarnék a 25-ös határon billegni. ezért második etapként 23,80-ös BMI-t lőttem be. Ez még 4-5 kg, avagy uszkve 4 hónapra elosztva.

Pár dolgot észrevettem, amit kisvártatva közreadok, mások esetleges ok(k)ulására.

• Bár nem vagyok rá büszke, de 600 nap alatt lényegében nem sportoltam. Utálom, de ez van. Minden esetre, aki a mozgás nélküliségre fogja az elhízást, annak üzenem, hogy le lehet fogyni különösebb sport nélkül is. Én eddig majd 20%-át dolgoztam le a testtömegemnek (avagy fordítva, a 25% túlsúlyt). Ez viszont megelégedéssel tölt el.
• A napi méréseket egy referencia vonalhoz mérem. Ha alatta vagyok, akkor az megerősít az elszánásomban. De ha nagyon alá kerülök, akkor jelentősen csökken a motiváció. Ezért ha jelentősen ezen egyenes alá fogytam, akkor lejjebb hozom a referencia görbét, hogy nagyobb erőfeszítésre sarkalljon. Így kevésbé lazáskodom el. De azért ezzel is csínján kell bánni, mert ha túl sűrűn mozgatom a referenciát, akkor elveszti az értékét a módosítás. Erre azt találtam ki, hogy ha a 30 napos korrigált regressziós szakasz (azért korrigált, mert a regressziós egyenestől legjobban eltérő 2 értéket eldobom és új egyenest számolok) közepe 0,15 bmi-vel a referencia alá kerül (ami majd egy hónapos folyamatos csökkenést jelent), akkor hozom lejjebb 0,1 bmi-vel a referencia vonalat. Ez így elég tudományosan hangzik és könnyen algoritmizálható.
• Nagyon fontos a rendszeresség és hogy olyan helyen ebédeljek, ahol tudom mekkora adagokat adnak. Mindig, ha új étterembe megyek enni, akkor gond van az adagokkal. A bejáratott helyeken, ahol tudom az porciók méretét szoktam 70%-os adagot kérni. Persze egész adagot fizetek ilyenkor, de inkább mint kidobni a kaját. Megenni meg pláne nem.
• Karácsonykor ismét rájöttem, hogy az apró sütikék nagyon veszélyesek! Nagyon fontos, hogy előre határozzuk el, hogy hány apró sütit kebelezhetünk be. Hasonló a helyzet az esti nassolással is. Nem izgatom magam kalória táblázatokkal. Ha nagyon éhes vagyok, akkor simán betolok egy marék csipszet. A trükk az, hogy nem a zacskót viszem be a TV elé, hanem egy kis tányérkára kiteszem a megevésre szánt adagot. A korlátozást a lustaság autómatice elvégzi. Uzsira pedig simán betolok egy libazsíros kenyeret lilahagymával. Persze itt is csínján kell bánni a mennyiséggel (mondjuk egy fél kifli). Hét közben nem vacsorázok, csak uzsonnázok. Egy fürt szőlő, egy banán turmix. Ez elegendőa, hogy ne legyek nagyon éhes lefekvéskor.
• Rá kellett ébrednem, hogy megfázás közben nem igazán jó fogyózni, mert egyszer lefekvés előtt betoltam egy Neocitránt és üres gyomorral olyan savasat refluxáltam, hogy lemarta a szőrszálakat a nyelőcsövemről. Nem jó érzés! Erre is figyelni kell! Előtte teával lehet higítani a gyomortartalmat!
• Lássuk, hogy hol is tartok most:

Gizduljunk minden nap!