Nagyon zavart, hogy minden 26. újraindításnál a debián csinált egy fsck-t a root filesystem-emen. Az rendben van, hogy egy journaling file-system-en is érdemes ezt megcsinálni, de azért a 26 kicsit sűrűnek tűnik. Főként annak fényében, hogy ketten használjuk a gépet és ez azt jelent, hogy legfeljebb 2 hetente végigbogarássza a diszket. Ehhez még hozzájön, hogy mindig "szépen" van leállítva. Azt sem éreztem túl szerencsésnek, hogy akkor is elkezdi a diszket ellenőrizni, ha akkumulátorról megy a laptop. Ezért felkutattam, hogyan lehet ezt a beállítást megváltoztatni.

A boot folyamat közben, eléggé az elején jön fel az fsck üzenete, hogy a root partíció clean. Tehát keressünk a /etc/init.d könyvtárban valami beszédes nevű szkriptet. Találtam is egy "checkroot.sh" shell szkriptet. Böngésszünk csak bele.

Olvasás közben találtam pár "$rootcheck" = yes sort. No ez már gyanús. Kb. a közepén egy ilyen megjegyzést is találtam:

# Disabled AC power check until fsck can be told to only check the
# file system if it is corrupt when running on battery. (bug #526398)
Az alatta levő sorokat kell egy picit átírni és akkor aksiról nem fog fsck-zni. Ezek elől kiszedtem a '#'-ot:

if which on_ac_power >/dev/null 2>&1 && [ "$rootcheck" = yes ]
then
        on_ac_power >/dev/null 2>&1
        if [ "$?" -eq 1 ]
        then
                log_warning_msg "On battery power, so skipping file system check."
                rootcheck=no
        fi
fi


Ez elé meg betettem egyet:

 #rootcheck=yes

No ezzel megvagyunk. Marad a kérdés, hogy mitől fsck-zik minden 26-ikra. A szkriptből ez nem derült ki számomra. Külső file-ra nem hivatkozik. Akkor marad az, hogy a filesystem tudja magáról, hogy mikor volt ellenőrizve. Némi guglizás után találtam egy tune2fs programocskát. A szokásos módon működik "tune2fs mit_csináljon melyik_FSen_csinálja". Először a melyik kérdésre kell a választ megkeresni. Mondjuk "df"-fel, vagy a mount-tal meg lehet nézni, hogy a root fs ("/") melyik partícióra van mount-olva. A /dev/sda1 lett a nyertes. Néhány a hasznosnak talált lehetőség közül:

tune2fs -c 100 /dev/sda1 # minden 100-ikra ellenőriz
tune2fs -C number /dev/sda1 # beállítja, hogy hanyadik mount-nál áll
tune2fs -i 30 /dev/sda1 # minden 30 nap elteltével ellenőriz
tune2fs -l /dev/sda1 # mindenféle okosságot kilistáz


Én végül is az elsőt adtam meg. Illetve a checkroot.sh-ba beletettem egy sort az fsck-zó blokk elé:

tune2fs -l /dev/sda1|fgrep -e "Mount count:" -e "Maximum mount count:" -e "Last checked:" -e "Next check after:" -e "Filesystem state:"


Így látom, hogy hanyadik mount-nál tartok és eldönthetem, hogy inkább lejjebb veszem a mount számlálót (tune2fs -C...), vagy inkább beállítom, hogy a következőre csinálja meg. Lehet erőltetni is az fsck futását. A shoutdown -F paramétere erre jó. Ez létrehoz egy /forcefsck file-t, amit persze mi is megtehetünk. A checkroot.sh ennek a file-nak a megléte alapján is elvégzi a rárótt feladatot.

Az is meg lehet persze oldani, hogy ha boot alatt bekapcsolom a Caps Lock-ot, akkor megcsinálja az fsck-t. A /etc/init.d/checkroot.sh-hoz a kiemelt részeket adtam hozzá:

/usr/bin/setleds|awk '/^Current leds:/{exit $6!="on"}' && fforce=1
...
        if [ "$rootcheck" = yes ]
        then
                if [ -f /forcefsck -o -n "$fforce" ] || grep -s -w -i "forcefsck" /proc/cmdline


Állítgassunk valamit minden nap!

magyar tévéfilmsorozat, 1986
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=109650
m2, I. rész (kb.) 2010-04-19, II. rész 2010-05-25, III. rész: 2010-06-01

Azt hiszem, hogy ez lenne a közszolgálati adók feladata. Magyar filmeket (tévéjátékokat) csináljanak magyar színészekkel. Zsoldos Péter (a magyar sci-fi irodalom egyik legnagyobb alakja) írta és a(z akkori) magyar színészgárda színe java szerepel benne (Agárdy Gábor, Avar István, Buss Gyula, Esztergályos Cecília, Inke László, Láng József, Márkus László, Sinkovits Imre, Sztankay István, akit kihagytam, attól elnézést kérek. Teljes lista a port.hu-n olvasható).

Egy hírdetés alapján 14 embert vesznek fel jól fizető állásba. A kiválasztott 14 embert (8 férfit és 6 nőt) bezárják egy föld alatti betonbunkerbe, hogy kamerákon kersztül figyeljék, mit is csinálnak azok ottan lent. Ne feledjük el, hogy ezt 1986-ban csinálták! Hol volt még a Big Brother és Való Világ!!!

Nem mondom, hogy lerágtam a körmömet a hihetetlen izgalmaktól, de mindenképpen gondolatébresztő kérdéseket boncolgat. Az első részről sajnos lemaradtam. A második részben már lent vannak a pincében és történnek dolgok. Alakul a csoportdinamika. Párok keletkeznek, klikkek. Van egy fontos kikötés. Ha a résztvevők közül bárki is segítséget kér az egyetlen mikrofonon keresztül a fentiektől, akkor megszakad a kísérlet és nem kapják meg a pénzt (30 kUSD/kop). No az első éjszaka az egyik srácnak begyullad a vakbele. Meg is műtik. Rövidesen már nagyon virgoncan rohangászik. Ez azért kicsit problémás. A második rész végén meg kitör az atomháború.

A harmadik részben a betojt lakók elkezdik elemezni a kialakult helyzetet és a végén elfajulnak. Van némi elhullás is.

Valahol félúton a BB/VV és a Das Experiment között.

Védjük meg a világot minden nap!

A szemét

Az űrhajó hirtelen fékezve állt meg egy fiatal naprendszer előtt. Előreküldött szondái három bolygóról is jelezték az élet lehetőségét. Ez a naprendszer még alig volt egy milliárd éves. Napjának sok bolygója közül csak három volt alkalmas az élet hordozására. Ezek közül a napjához legközelebbin túl sok volt a széndioxid, így a túl nagy hőmérséklet elpusztította az egyszerű életformákat. A legtávolabbinak a tömege bizonyult kicsinek, így ennek a világnak a lakói csak végtelenül lassú léptekkel haladhattak a fejlődés útján. A középső volt a legjobb helyzetben. Tömege, légköri összetétele, hőmérséklete kedvezően hathatott volna az élet gyors fejlődésére. Még egy hold is keringett körülötte, ami elősegíthette volna az evolúciót. Egyetlen nagy hibája volt csak. Napja túlságosan is nyugodtan sugárzott, így a kemény ultraibolya sugárzás csak nagyon legyengítve érhette el a felszínét, ezért nem indulhatott meg a mutációk azon sora, amely végül is az összetett élőlények kialakulásához vezethetett volna.

Ezt az űrhajó utasai is jól tudták, ezért nem látták értelmét a további maradásuknak. Kiürítették hát hulladéktartályaikat és a hipertéren keresztül eltűntek a világegyetem egyre mélyülõ sötétjében...

Néhány hulladékdarab elérte a földfelszínt és a rajtuk lévő életbenmaradt baktériumok elszaporodva megtették a döntõ lépést.

-„Te szemét!” - üvöltötte Joe a feleségének. Nem is sejtve, milyen igazat mond.

Budapest, 1985. március

Egyetlen poénra kihegyezett szösszenet. Érdekes, hogy emlékeim szerint a vége pattant ki a legvégén, holott úgy gondolnám, hogy normálisan a csattanó születik meg legelébb... Hmmm...

Mondjunk egy kis igazat minden nap!

színes, magyar színházi felvétel, 42 perc, 2009
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=110657
Duna Televízió, 2010. 06. 03. 22:20

Egyfelvonásos vígperált láthatunk. Franciául, feliratozva. Cseh szerzőtől (Bohuslav Martinů). Igazából Alexandre háromszor. De legalább is két és félszer. A férj a saját feleségének udvarol. Álcában. Saját amerikai unokatestvérének adva ki magát. Meg is érdemli. Közben a falon a képe ott lóg olajban. A festmény idő közben megelevenedik és féltékeny lesz az álca unokatestvérre. Asszony gyorsan összejön az álamerikai álunokaöccsel (nincs sok időnk, hiszen csak egy felvonásos a darab) és ettől rosszul alszik. És ezen még egy 20 percig elszomorkodnak a szobalánnyal és két gyertyával, no meg a nyomulós biciglitatnárral. De ez biztos csak a vacsira fogyasztott hurka miatt van. A rendező korszakos találmánya, hogy az előadás meglehetősen nagy részében a szereplők elemlámpával világítanak saját arcukba. Hááát... A végén a szemérmetes asszonka csönget egy picit a felhevült biciglitanár csöngöjén. Virtualice.

Érdekes, hogy az újabb trendek szerint a karmester szemben áll a közönséggel és a zenészek nincsenek eltemetve a zenekari árokban. Nem tudom, hogy ez jó-e, de legalább több a látnivaló. Ja, és a zene... Hát nem egy Puccsíni (a kettőzött cs-ban nem vagyok biztos :-) ).

Ne együnk hurkavacsit minden nap!

(Girl with a Pearl Earring)
színes, magyarul beszélő, angol-luxemburgi életrajzi dráma, 95 perc, 2003
port.hu, IMDb: 7,0

A film Johannes Vermeer holland festőről és a legjobban sikerült képéről, a Leány gyöngy fülbevalóval címűről szól, amelyet 1655-ben öntött festékbe (már ha élhetünk ezzel az ellentmondásos költői képpel, nem modernista festőről lévén szó). Vermeer élete eléggé ködös. Lényegében csak lakóhelyén volt ismert és egyetlen ember vásárolta fel az összes képét.

Gondolom a forgatókönyv úgy készült, hogy elmentek egy képtárba, megnéztek egy képet és kitaláltak hozzá egy történetet. Ilyen alapon érdekelne a Guernica filmváltozata (persze a történelmi ismeretek nélkül).

Scarlett Johansson (a leány) nem túl szép, de érdekes és felettébb tehetséges színésznő. Manírmentes játéka nagyon hihetővé teszi a kevéssé kidolgozott részleteket is. Colin Firth (Vermeer) nem produkál túl sokat, de azt jól csinálja. Tom Wilkinson (Van Ruijven, a mecénás) pedig nem tud igazán mit kezdeni a kidolgozatlan szerepével.

A film jó, de nagyon sok részletet nem magyaráz meg, ami engem zavar, mert nem mindig lehet tudni, hogy mi és miért történik.

Festegessünk minden nap!

JavaScript referencia: w3schools.com
Viszonylag átfogó leírás a JavaScript-ről: en.wikipedia.org

Némileg furcsa (szokatlan?) az objektumok kezelése JavaScript-ben. Kezdjük a jól használható kisegítő függvényekkel.

1. Ha ki szeretnénk valamit íratni, akkor segít a kiírató függvény. Tetszőleges számú paraméterrel meghívható.

function s(x) {
    for (i = 0; i < arguments.length; i++)
        document.writeln(arguments[i] + "<BR/>");
}


vagy FireFox-ban a development console-ra is ki lehet íratni bármilyen szöveget.

function L() {
    var s = arguments.length + ": ";
    for(var i in arguments)
        s += "(" + typeof(arguments[i]) + ")" +
            arguments[i]+"\n";
    console.log(s);
}2. Sokat segít, ha ki tudjuk dump-olni egy objektum a teljes hierarchiáját (max. "max" mélységben, hogy egy nagyon összetett objektum használatával se pepecseljünk sok időt).

function dump(obj, max, n) {
    if (obj == null) return;

    function s(x) { document.writeln(x); }

    var arr = new Array();
    var i, tab = 0;
    if (n != undefined) tab = n;
    if (max == undefined) max = 5;
    if (tab > max) return;

    var sp = "" ;
    for(i = 0; i < tab; i++) sp += "  ";
    s((tab == 0 ? "<PRE>" : sp) + ">>> length " + obj.length);

    for (i in obj) arr.push(i);
    for (i in arr.sort()) {
        try {
            item = obj[arr[i]];
            type = typeof item;
        } catch (err) {
            item = "#ERR";
            type = "N/A";
        }
        s(sp + arr[i] + " (" + type + ") => " + item);
        if (type == "object") dump(item, max, tab + 1);
    }
    if (tab == 0) s("</PRE>");
}


Ezek után nekiállhatunk vizsgálódni. Nincs hash, hanem igazából a tömb (Array) is egy hash, csak az elemei numerikusak. Illetve a hash elemei egyből az objektum elemei is lesznek.

var a = new Array(2, 4);
dump(a);
a[10] = 3;
dump(a);
a["vizipok"] = "csodapok";
a.keresztes = "pok";
a["árvíz"] = "tűrő";
a.űrhajó = "space";
//a.0 = 10; // Exception: missing ; before statement
dump(a);

Ennek az eredménye

>>> length 2
0 (number) => 2
1 (number) => 4
>>> length 11
0 (number) => 2
1 (number) => 4
10 (number) => 3
>>> length 11
0 (number) => 2
1 (number) => 4
10 (number) => 3
keresztes (string) => pok
vizipok (string) => csodapok
árvíz (string) => tűrő
űrhajó (string) => space

Minden class a konstruktor függvény definiálásával képződik és az objektumok a "new Konsturktor_fuggveny()" meghívásával keletkeznek. A Konstruktor annyiban tér el egy normális függvénytól, hogy a this-sel definiálhatjuk az objektum tagjait. Ez lehet változó, vagy függvény. Bármikor definiálhatunk újabb class és object függvényeket is.

function O() {
    this.x = 1;
    this.func = function() { return "FUNC"; }
}
var o = new O();
o.fnc = function() { return "OBJ"; }
O.prototype.cfnc = function() { return "CLASS"; }
var p = new O();
dump(o);
dump(p);
s(o.fnc);
s(o.fnc());
s(o["fnc"]());
s(o.cfnc());
Ennek a kimenete:

>>> length undefined
cfnc (function) => function () {
    return "CLASS";
}
fnc (function) => function () {
    return "OBJ";
}
func (function) => function () {
    return "FUNC";
}
x (number) => 1

>>> length undefined
cfnc (function) => function () {
    return "CLASS";
}
func (function) => function () {
    return "FUNC";
}
x (number) => 1

function () { return "OBJ"; }
OBJ
OBJ
CLASS


Az utolsó előtti sorban látható megoldás nagyon rugalmassá teszi az objektumok kezelését, hiszen így tudunk egy objektum method-ot hívni, hogy csak menet közben derül ki a hívandó függvény neve. Egy elem létezését ellenőrizhetjük, hogy undefined-e az értéke. Ha igen, akkor nem létezik. (Megjegyzés: annak vizsgálatára, hogy egy változót egyláltalán definiáltunk-e, arra az "if (typeof valtozo == 'undeifined')..." megoldás lehet célravezető.)

Mivel minden függvény az Object objektumból származik, ezért ha meg szeretnénk tudni egy class nevét, akkor egy ehhez hasonló class függvényt kell definiálnunk:

Object.prototype.getClassName = function() {
    var q = typeof this == "object" ?
        this.constructor.toString() : this.toString();
    q = q.substr(q.indexOf(" ") + 1);
    return q.substr(0, q.indexOf('('));
}

Ennek segítségével class-okról és objektum példányokról is kideríthetjük, hogy milyen class-ok leszármazottai (az o az előző példában definiált objektum az O class-ból):

var a = new Array(1, 2, 3);
s(a.getClassName());
s(o.getClassName());
s(Array.getClassName());
s(String.getClassName());
s(Function.getClassName());
Eredménye:

Array
O
Array
String
Function
Ennyit mára a tudomány és technika vívmányaiból!

Hozzunk létre egy új ojjektumot minden nap!

http://en.wikipedia.org/wiki/Discipline_%28King_Crimson_album%29
http://en.wikipedia.org/wiki/King_Crimson#1980s

1981, a nagy ugrás. Hét év telt el az utcsó lemez óta. Egészen más felállás, egészen más hangzás. Már nincsenek vonósok, trombita és egyéltalán klasszikus hagszerek. Az utolsó, a címadó dal, a Discipline c. szám, az új alapvetés. Egy kilógós szám van: Matte Kudasai. Ez a repetitív korszakuk. Olyan Philip Glass-os, már aki tudja, hogy miről írok itt. Jó sok, gyorsan  ismétlődő elemből összerakott hömpöly jellemzi.

Elephant Talk 5 verszakból áll. Minden verszak azzal kezdődik, hogy „Talk, it’s only talk” és azonos betűvel kezdődő szinonímákat sorol A, B, ..., E betűvel. Frame by Frame jó gyors pergetésekből áll (155 bpm) és 19/8-ados előjegyzéssel. Akár mit is jelentsen ez. A doski szerint a két gitár valahogy eltérő előjegyzéssel játszik (7/8 és 6/8), amitől kicsit lebegős lesz a játék. A Matte Kudasai (Kérem várj - japánul)  egészen más hangulatú zene. Lassú, szép-lírai, fordított hegedűvel (gondolom a hegedű hangot fordítva játsza le a szinti. Sokat próbálgattam ilyet még a jó öreg C=64-en). Koncerten az ilyen után lehet egy nagyon ütős számot betenni, hogy oldja (vagy éppen fokozza) a szorongást. Ők erre az Indiscipline c. Számot választották. Sötéten indul és egy repetitív alapra épülő szólóba trokollik. Majd a zene egészen lehalkul és az őrült naplója következik. Prózában. Majd ismét őrült csápolásba kezd a zenekar. Ismét egy szövegelős rész jön: „I repeat myself under stress!” és ezt elmondja egy tucatszor. Nem mondanám, hogy ellenpontozza a Discipline-t. Inkább egy eltérő megközelítésnek mondanám. A Thela Hun Ginjeet egy anagramma a „városi bűnözés” bűnözésre  (heat in the jungle - szleng). Erről is beszél az „énekes” a szám alatt („This is a dangerious place”). The Sheltering Sky teljesen instrumentális repetitív alap(ok)ra. Hangszerek némelyike hol bejön, hol kiúszik a képből. Szép.

Jó értelemben vett izgalmas zene. Nem egy túl dúdolható, de KC-nál ez nem is szempont.

Legyünk összeszedettek minden nap!

A Hiba c. extragalaktikus művem JavaScript-ben való újrafogalmazása közben jutott eszembe ez a novella. A klasszikus Galakita 26. számában közölték le. Remélem nemsokára talán letölthető lesz innen http://galaktikabolt.hu/ (most at 5. résznél tartanak). De addig is a lényeges oldalt befénymáslottam (itt megtekinthető). A Galaktikabeli fordítás a "Die Science Fiction-Horror-Film-Taschen-Computer" fordítás alapján készült 1971-ben, még a bull-shit generátorok világa előtti korszakban. Az eredeti mű címe: "The Science Fiction Horror Movie Pocket Computer". Az eredetit nézegetve a magyar fordító picit belenyúlt a lehetséges történetek menetébe. És persze ezt a koncepciót fejleszti tovább a Sci-fi TV film szinposzis generátor is. Más irányú kiegészítés excel-ben megvalósíva (részletek itt, kicsit több magyarázat). És itt van a php téma is. Azóta magyarul is megjelent egy az index-en. Hihi. Írhatunk magunknak halivúdi film-forgatókönyveket!

Az alap egy irányított gráf, amelyet többféle úton lehet bejárni. A bejárások közben mindig más és más történetet kapunk. Persze nem annyira egyedi, de mindenképpen jó vicc. Már többször is leprogramoztam és elérkezettnek láttam a időt, hogy JavaScript-ben is meglegyen. Nagyon picit változtattam csak rajta. Magyarban próbáltam az egyes és többes számot helyesen összehozni (ami még az eredeti verzióban sem volt megoldva) és persze a tárgy kirakása is figyelmet igényelt. Néhol azért döcögnek a mondatok, de nagy általánosságban élvezhető. Egy helyen az irányítás menetébe is beavatkoztam. Az alján nem csak a bal oldali "de"-hez lehet eljutni a "hatástalannak bizonyul" pontból, hanem a jobb oldalihoz is. Ezzel nem lesz kör a gráfban és érdekesebb történetekhez juthatunk.

Frissítésenként 5 történet olvasható.

A JavaScript forrása megtekinthető itt. A csomópontok egy szövegrészből és a belőle induló további csomópontokra mutatókból áll. Így rekurzívan megadható a teljes fa. Ezt az elején felépíti a szkript. A kontrolok is benne vannak (egyes/többes szám, tárgyas ragokat ki kell-e tenni). A végén egy számozott listát épít fel az 5 darab "novellából". Sajnos a nagyon rövid történetek valószínűsége ugyanannyi, mint a hosszabaknak, ezért azt is bele kellett tenni, hogy ha kétszer ugyanaz a történet jönne létre, akkor csináljon egy újat. Ez 500 történet megírásánál is pillanatok alatt elkészül.

Elvileg az is megvalósítható, hogy a hívásban html-ből meg lehessen, hogy hány novellát hozzon létre. A SCRIPT HTML tag-ben lehet egy olyan attribútumot megani, amit később vissza lehet olvasni (pl. <SCRIPT ... novel=15>). Sajnos a különböző browser-ekben másként lehet megoldani, ezért végül is nem implementáltam. Illetve az is probléma, ha két SCRIPT tag-et adunk meg, akkor hogyan lehet azonosítani, hogy éppen melyik fut. Ezt majd legközelebb...

Vigyázzunk magunkra minden nap!

Tóth Árpád kíváló fordítása: http://hu.wikisource.org/wiki/%C5%90szi_chanson
Egy másik verzió szintén Tóth Árpádtól: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00221/06718.htm
Francia sanzonizáció: https://www.youtube.com/watch?v=kBxJXPgeeb4 , egyik kedvencem, Dominique Pinon előadásában, kicsit rock-ba csomagolva.
Sok nyelvre lefordítva: http://www.inf.u-szeged.hu/~tothl/verlaine/ (magyar szavalat nagyon rossz. Sajnos)

A leghosszabb nap c. film egyik kulcstémája. E vers első versszaka volt a II. VH alatt a D nap előtt a szövetségesek jele a francia ellenállóknak, hogy 24 órán belül megkezdik a támadást. Rádióban mondták be. A filmben ezért többször is elhangzik ez a pár sor. Néha franciául, náha angolul, néha németül. Szerencse, hogy én még a feliratos fekete-fehér verziót láttam (jó sokszor), mert abban meglepő módon a németek németül, a franciák franciául és az angolok angolul beszélnek. Az utólag színesített, szinkronizált verzióban meg mindenki magyarul. :-)

Végül is a film miatt tanultam meg a verset. No és Tóth Árpád fordítása zseniális.

Az az érdekes, hogy a neten talált német fordítás nem egyezik a film belivel. Végül is a film német feliratából idevágom, azt a verziót, amire én emlékszem:

Das lange Schluchzen
der Herbstgeigen.
Verwunden mein Herz
mit eintöniger Mattigkeit.

Szálljunk partra minden nap!

::2000::

(Tűnődések az emberi intelligencia evolúciójáról)
Európa Könyvkiadó, 1990
antikvarium.hu

Carl Sagan az evolúcióról ír könyvet. Az a pici gondom, hogy az író egy jó nevű csillagász. De hát ilyet már Penrose is írt (l. A császár új elméje). Elég gyorsan átlapoztam. Nem túl érdekes. Szép kifejezéseket lehet benne tanulni. Pl. extragenetikus és extraszomatikus (hoppá!) tudás. Gondolatok a könyvtárnak...

Legyünk inteligencsek minden nap!