Pici gyermekkorunk óta szeretjük a katicabogarat. Gyerekdalok szólnak arról, hogy milyen édi-bédik ezek a bogárkák. A katicák a legbutább bogarak közé tartoznak. Az algoritmusuk roppant egyszerű. Menj felfelé. Ha tetűt találsz, akkor forgolódj picit, mert még több tetűt fogsz találni. Ha nincs tetű, akkor megint mássz fölfele. Ha vége az ágnak, szállj el. A katicabogár nem okoskodik tehát. Főként nem akar okosabb lenni nálunk. Valszeg ezért szeretjük őket.
Serdülőkoromban az NDK-ban kajaktúrán vettem részt. A helyi lány egy szigetre mutatott, hogy ne menjünk oda, mert katica rajzás van és nagyon csípnek. Én jót kuncogtam magamban. Persze, katica, amelyik csíp. Hihi. Megálltunk. Egy légköbméterben olyan 10 milliárd katica lehetett. Ennyit én még életemben nem láttam. Persze rögtön beleptek és piszok kellemetlenül csíptek! No ennyit az édi-bédiségről. Aki éhes, az éhes.
Persze már Bartos Erika életművéből is megtudhatjuk, hogy katica nem csak egyféle van. Amiről mi általában beszélünk, az a Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata). Jól felismerhető a névadó 7 pettyéről. Európában bennszülött faj és nagyon hasznos, mert megkajolja a tetveket. Észak-Amerikába is ezen tulajdonságai miatt telepítették be.
De az ember mohó! Keresett egy még nagyobb zabagépet. És aki keres, az vagy talál, vagy Emil. Ázsiában őshonos a harlekinkatica (Harmonia axyridis). Be is telepítették Észak-Amerikába és Nyugat-Európába is több felé. Jól érezte magát, megtelepedett és kezdett terjedni. Hozzánk 2008-ban érkezett meg. A harlekinkatica kicsit nagyobb, mint a mi katicánk és agresszívabb is. Szép lassan kiszorítja a mi hétpöttyösünket. Egyrészt mert ügyesebben kajolja a tetveket, másrészt gyorsabban is szaporodik, harmadszor a rokonok lárváit is megeszik. Kannibál ante portas.
A különböző netes periodikák igyekeznek felhívni figyelmünket a katicáinkra leselkedő veszélyre. Nehány pleda: origo.hu, index.hu.
Irtsuk őket!
Bogarásszunk minden nap!
+jegyzések