QL.túra miazmás

(Ötödik kiadás)
Európa Kiadó, 1963
antikvarium.hu

Gyenge 900 oldal. A két kötet összesen 1056 g, az első kötet 516 g, második kötet 540 g. Egy iPad 711 g. Még szerencse, hogy a négy kötetes verzióban vettem meg a Háború és békét.

Thomas Mann 1924-ban írta. Egy kiégett Németországban, a még jobban kiégés előtt. A varázshegy egy szanatórium Davos-ban (Svájc). Ide érkezik meg Hans Castorp (mérnök) 2 hétre meglátogatni unokaöccsét (katona). 7 évig marad! Közben főleg beszélget, megismerkedik emberekkel, filozofál, szerelmes lesz, páran meghalnak. Példul az unkaöcs. Ez az első 895 oldal. Az utolsó 5 oldal a lényeg, amikor a lövészárok sarában fekszik és gyors ütemben darálja be a háború. Már szó sem esik, hogy mi történt fent a hegyen (l. még Maslow-i szükségletpiramis egyes szintjei). Egy csomó rajz is van benne, de nem értem a szerepét. Elnagyoltak és nem is jellemzik a regény egyes részeit.

Szóval HC vendégként megérkezik a davos-i szanatóriumba, ahol az unokaöcs kupálódik.  HC egészséges. Beszélgetnek, játszanak (pl. whist-et. Ez mi lehet? A Holt lelkekben is volt erről szó. Wiki-ben megtaláltam.). Néha hosszan leír dolgokat. Hogyan viselkednek az oroszok, németek, lengyelek és egyéb külföldiek. Beleszeret egy nőbe, aki nem (annyira) viszonozza. Összeismerkedik egy olasz filozoffal (Settembrini, szabadkőmíjes) és egy pappal (a rút Naphta, aki még nincs felszentelve az és csak a második kötetben jelenik meg). Nagyokat vitatkoznak hármasban, négyesben, ötösben stb. Kiderül, hogy nem is annyira egészséges, majd beutalják. Szépen belefásul a kényelmes életbe.

Nagyon sok beszélgetést kijegyzeteltem, mert azt hittem, hogy van fontosságuk. De igazából szerintem nincs. Egy ideig azt hittem, hogy annak is van értelme, hogy nem látszanak a gyógyult betegek. Csak említés van róluk és ettől egy kicsit kafkai a hangulat. De ez is zsákutcának bizonyult. Vagy miért betegszenek meg fent a látogatók? Mindenki beteg eleve (vagy csak a világ ilyen)? Castorp is elkezd vérezni, majd beül egy előadásra, de meg sem kérdezik, tőle, hogy vajh miért lett véres az inge. Furcsa emberek laknak arrafele. A 230. oldal körül őt is beutalják. (236. oldalon Krokowski doktor felfedezi az endorfinokat!). 300. oldal magasságában végre ő is kifejti gondolatait és szerelembe esik egy orosz lánnyal. Ez a szerelem néha teljesen eltűnik a regényből, néha újra előkerül, hogy eltűnjön újra. Az első kötet végén sokat beszél a nővel franciául. Mivel a fordítás külön a szójegyzékben van, ezért nagy ügyesség kell a buszon állva történő olvasáshoz.

A második kötet filozofálgatással kezdődik. Megjelenik egy rút arcú zsebdiktátor, Herr Naphta, aki papként furcsa szociolisztikus elképzelésekkel nyomul. A közösség (többség) legdurvább terrorjával meglocsolva. Ezzel jól kiegészítik egymás Settembrini humanizmusával. A könyv nagyobb része ő kettőjük összecsapásával megy el. Tudomány és miszticizmus; nyugati világ tevékeny, míg a keleti inkább szemlélődő; proletariátus diktatúrája és a szabad gondolkodás; a tömeg terror igénye és emberi szabadság. Hosszan boncolgatja Naphta sivár gyerekkorát, zsidóságát (bevallom, hogy nem értem, miért fontos ez? Vagy akkor az volt, csak már nem annyira? Szerintem a bigott hülyeség önmagában értéktelen. Nem valamihez mérten az. Vagy csak a kultúra teszt azzá?).

Joachim, az unokaöcs már unja a banánt és inkább visszamegy katonának (I. VH. előtt). De később vissza kell jönnie meghalni.

A betegség, mint az élet princípiuma. Furcsa, hogy síelés közben is bagóznak, miközben manapság már lassan sehol sem lehet. Illetve időközben Európában szinte sehol sincs halálbünti. Pedig a könyvben még jókat vitatkozgatnak rajt (Settembrini nyert). Naphta, mint katolikus-bolsevik-terrorista, Settembrini pedig a humano-liberál-konzervatív. Sok vitájuk nagyon öncélú, csak a vita kedvéért csapnak össze. Castorp inkább kívül áll, bár a vége felé kezd beleszólni. De jobbára csak szórakoztatja a két bolond.

Érdekes utánanézni a helyszínnek. Davosban most volt a 41. világgazdasági fórum. A Hotel Belvedere él és virul. Megvannak még a Schwartzhorn és Scaletta gleccserek, hágók is, ahová sokat kirándultak.

Jókat szórakoznak a félművelt vendégeken. Nekem Frau Stöhr beköpése tetszett a legjobban: Beethoven: Erotica. Hihi.

Érdekes Mann fejtegetése az időről. Azt mondja, hogy egy regénynek komplex ideje van. A valós idő, az amennyi az olvasónak eltelik az olvasás közben, az imaginárius vetület, pedig amennyi a regény szerint eltelik. Ez akár egybe is eshet, de lehet nagyon eltérő is. Pl. az a mondat, hogy: "és eltelt ezer év" valós időben 1 s, de imaginárius időben 1000 év. Nem keverendő össze Stephen Hawking komplex idejével.

Felbukkan még egy gazdag hollandus, aki elszereti Castorp nőjét, de ez sem nagyon érdekes szál. A holland fejtegetése az éles klasszikus örömeiről nekem a Kék Madár c. mesét juttatta eszembe. Végül ő is kihal.

Egy hibát leltem:

1. kötet, 431. oldal (jegyzetek). Vezikuláris-t "Sejtés"-nek írja. Pedig a vezikula hólyagot jelent. Szóval szerintem ez a szócikk nem jó.

Nem mondanám, hogy lekötött a könyv. Elég nehezen daráltam át magam rajta. Szerintem inkább hosszú, mint élvezetes olvasmány.

Legyünk Márió és a Varázshegy minden nap!