(Kisssregény)
(Negyedik kiadás javított utánnyomása)
2004, Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
antikvarium.hu
Elektronikusan olvasható: PIM/DIA

Végre elkezdtem a karácsonyi ajándékok feldolgozását. Ez alkotódott legelébb időrendileg megvizsgálva. 1979-ben készült és ez fontos a mű életében. KISZ, párt, ilyenek ("Párt és a KISZ győzelemre visz!", hogy ez most miért jutott eszembe?).

Esterházy nagy szózsonglőr. De mégis inkább egy absztrakt szobrászhoz hasonlítanám. A lábak, karok, orr, szem(ek), száj, egyebek megvannak, csak nem ott, nem akkor és nem úgy, ahogy azt mi, akik belesüppedtünk a hétköznapok bűzhödt dágványába, elvárnánk (l. még A Stadion őrültjei c. francia film szobor leborulós jelenetét).

Ebben a regényében sincs ez másként. Összességében mintegy 429 oldal, de ebből csak az első 120 oldal a regény. A többi jegyzet! Piszok nehéz olvasni, mert bekezdésenként van egy 4 oldalas hozzáfűzvény. A könyv "végén". Nem véletlen, hogy 2 db könyvjelző van benne (1 db fehér és 1 db fekete). Így még azt is nehez megmondani, hogy mennyire is jutottunk előre a könyvben. Én, elkerülendő a könyvjelzők szokásos kirojtosodását, inkább kártyanaptárral (erről is hogy le lett szokva. Pedig mennyit gyűjtöttük!) és névjegykártyákkal szoktam jelezni a hol (és mihez) tartást (Persze, persze. Tudom én, hogy kultúrembör nem használ ilyen úri huncfutságokat (etmiológia: Hunds fotze (vulg.)), mert tudja, hol tart (123. oldal, 2. jegyzet). Csak hát ugye könyvjelzővel gyorsabb. Főleg utazás közben. Pláne, mert kártyanaptárral sorra pontosan meg tudom jelölni, hogy hol is tartok).

Tehát adva van két párhuzamos regény. És ugye a párhuzamosok csak a végtelenben... Feltéve, ha euklideszi a geometria. Ha nem, akkor bármi már is megtörténhetik. Ugyi. Felmerül itten az a nagy kérdezés, hogy egy (bizonyos) Esterházy regényben (még ha "kicccsi" is) van-e annyi tömeg (energia? Ez itt helyettesít(het/end)ő tán a "mondanivaló"-val? Lásd még a szavak ereje.), hogy maga köré görbítse a regény dimenzióit (l. még a Thomas Mann: A Varázshegy-ben megjelenő komplex idő definíció kvantum-relativitáselméleti kidolgozása Stephen Hawkingnál. Vagy válasszuk (még)inkább az Esterházy-féle grammatikai teret (kb. 166. oldal)). Szerintem ebben az esetben tér nem hogy nem euklideszi, de inkább nyeregfelület. A két történet széttartó. Sőt a másik párhuzamos univerzum, egy Q kontinuum. Számos kiszögelléssel, oldalzuggal, féregjárattal, csapóajtóval, torzult terekkel.

A jegyzeteket (második rész) a regényben (első rész) kis felső indexek jelölik, a margón peniglen kis nyilacskák. Ez utóbbiak szerepe kezdetben nem egészen világos, de azért gyorsan rájövünk. Sajnos, ha egy sorban több jegyzet is van, akkor is marad az egy nyíl. Így kimaradhatnak jegyzetek és később elkeseredve kereshetjük, hogy hová kellene illeszkednie az éppen olvasott megjegyzésnek. Rosszabb esetben észre sem vesszük, hogy nem azt a megjegyzést olvassuk, mint amit kellene.

A sok megjegyzés szinte halomra gyilkolja az eredeti regény szálát, de az nem is annyira fontos. Inkább csak alibi. A jegyzetekkel viszont prímán lehet játszani. Határesetben lehet olyan jegyzetet is csinyálni, amihez nincs is szöveg (l. a könyvben az 53. jegyzet a 105. oldalon). Limesz delta szöveg tart nullához delta jegyzet per delta szöveg. Ez mintegy a jegyzet szöveg szerinti deriváltját adja, azaz egy érintőleges megjegyzés lészen. Feltéve, ha teljesülnek a szükséges (szöveg)folytonossági kritériumok.

Azért e mellett ne haladjunk el íly kutya futtában! Hiszen a dolog természetéből adódóan megfordítható és E.P. meg is fordítja nekünk. Vegyük csak górcső alá a 10. oldalon elterülő az 5. jegyzetet, amely üres (ki vagyon húzva a 125. oldalon, ahová mutat(na)). Persze lehet, hogy utólag lett így meg(ön)cenzúrázva, de mennyivel szebb, ha ezt a lehetőséget elvetjük és mint matematikai konstrukcióra tekintünk erre az üres megjegyzésre. Mindemellett persze definiálható tehát az inverz megjegyzés függvény. Tovább fejtegethetjük, hogy vajh mi lészen a jegyzet szöveg szerinti primitív függvénye. Ez visszaadja a szöveg függvény alatti területet, azaz tartalmasságot, a mondanivalót (+ C, persze). Milyen szép is ez a matematika és ez az irodalom. Hiába no, nem hiába híjják szépirodalomnak.

Lehet a jegyzetbe is jegyzetet tenni, amely lehetőséggel a mester csak "per tangenten" (azaz érintőlegesen, ahogy az Molinári bácsi, a Gépelemek tárgy előadója kedvenc szava járása által csépelődött el) él (l. újólag az érintőleges megjegyzés, mint motív). Szóval akadnak rekurzív jegyzet függvények is (350. oldalon a jegyzet megjegyzésének megjegyzése). Ezért memóriánkat igen csak le kell foglalnunk, ha követni szeretnénk a történet (túl)áradó folyásit. Továbbá a regényben van olyan is, hogy egy ponton három jegyzet is feltűnik (106. oldalon a rekurzív megjegyzések). Egymás hegyén-hátán, illetve pont fordítva, mert egymás alatt terülnek el. Ez némileg zavarba ejtő. A 367. oldalon a 46. önjegyzet megismétli az eredeti szöveget (102. oldal), mintegy nyomatékosítva azt. Lábjegyzet, mint műfaji kibontakozási lehetőség???.

Előbukkannak a jegyzetelősdi által csinálódott problémák. Néha nehezen dönthető el, hogy hová kerüljön az a fránya jegyzet. A szokásos nyomda és az ő ördöge. A 393. oldalon az 57. jegyzet lábjegyzete eggyel megelőző oldalon van, mint az azt jelölő csillag. Főként, mert még lapozni is kell (páratlan oldal)! Mert hát ha nincs ott lábjegyzet, akkor a szöveg tovább is elérhetne, egészen ahová a jegyzetet jelölni kell. De ha van lábjegyzet, akkor kevesebb szöveg fér az oldalra és a jelet tartalmazó szövegnek már át kell, hogy kerüljön a következő oldalra. Szóval lábjegyzet a 393. oldalon van, de a rá vonatkozó csillag a 394. oldalra került. A buta olvasó, meg keresgessen, hogy minek a lábjegyzetét hagyta ki botor módon...

2-in-1, hajkondicionáló és salátaöntet egyben ((c) G.G.). A regény első része egy fiatal, lánglelkű újítóról szól, aki a cucilista nagyvállalat öt-éves-tervezését meg szeretné reformálni és a lineáris programozás paramétereinek vizsgálatát tűzi zászlajára (gondolom stabilitás vizsgálat, egyebek). Ehhez meg kell harcolnia a cég hét fejű és külön bejáratú sárkányával (vezér, helyettesek, (fő)osztályvezetők, ilyen-olyan titkárok, titkárnők). És nem csak átvitt értelemben. A második, a nagyobbik rész pedig számozott jegyzetek Esterházy Péter életéből. "Egy halom akármi és egy egész rakás más" (l. Aladdin, 0'58"). Foci, kitelepítés, család, fiktív sörözgetés Mikszáthtal, egyáltalán a regényírás nehézségei. Szemtanúi lehetünk az elleshetetlen ellesésének! Legalább is beavatottabbaknak érezhetjük magunkat. A mester magához emel minket. Mintegy. De a mester amúgy is szinte minden regényében a családról ír, nem meglepő hát. Persze az is meglehet, hogy az Esterházy életművet nem időrendileg visszafelé kellene felgöngyölítenem.

A meg-megakadó gondolatmenet folyamán többször is kibúvik a mester matematikusi szöge mechanika zsákjából. Elsőként is a 152. oldalon, a 10. jegyzetben:
"Másrészt - emelte ő fel tanító ujját, és erre (!) a mutatóujjára valaki durva tréfából rádobott egy alsógatyát, hopp!, de ő frappánsan kivágta magát, megpörgette a gatyát (...), majd ravaszul, mint egy pöcköt, az ujját kihúzta a gumírozásból, hej és akkor már csak a centripetális erő dívott!..."
Helyesebben szólva már nem dívott! Úgy tűnik a szöveg alapján, hogy a centripetális erő hatására kapott szárnyra a fent nevezett gatya. Persze a mestert mindenképp dicséret illeti, hogy nem a virtuális (fiktív) centrifugális erőt írta ide, de a gatya pont azért repült el, mert nem hatott már rá a centripetális erő. Ha hatott volna, akkor körpályán marad az ujj körül. Szóval a nem dívás miatt a gatyó a pályaérintő irányban elszállt.

A második szögkibúvás a 295. oldalon érhető tetten. Mikszáth Kálmán sörpocakjáról legördülő teniszlabda mozgását elemzi.
"A pocakod tetejére, íme, teszem a labdát, íme, mely majd legurul. A vizsgálat célja kideríteni, hogy mikor hagyja el a labda a pitykés mellényedet.
...már levegőt se! - azzal megigazítva a Mikszáth úr mellényét, a pocakra helyezte a teniszlabdát.
...azzal a kinyújtott kezében tartott golyót egyszerűen elengedte.
...A labda elindult frivol útjára, majd hozzávetőlegesen a pocak felső harmadában elvált attól.
...Barátaim! R sugarú nyugvó félgömb tetejéről, kezdősebesség nélkül, súrlódásmentesen csúszik egy tömegpont.
A mester kérdése természetesen nem volt se több, se kevesebb, mint az, hogy hol válik el a tömegpont a felszínétől."
És itt közel egy oldalon, szépirodalmi műtől merőben szokatlanul, egy fizikakönyvi levezetés következik. Ábrákkal, alfákkal, koszinuszokkal. A levezetés helyes, de a kiindulás túlságosan elnagyolt és így a valóságban látható effekt egészen biztosan nem igazolná vissza a mester papíron kihozott eredményét. A teniszlabda kb. a sugár felénél válik el a pocaktól. Még akkor is, ha a súrlódási erő munkáját elhanyagoljuk (ha nem, akkor meg pláne). A mester figyelmen kívül hagyja, hogy egy forgó testtel áll szemben. Tehát amidőn a helyzeti energia mozgásivá alakul, ezt is figyelembe kell venni! Mikszáth hasának sugarát R jelöli (hozzávetőleg 35 cm), a teniszlabdáét jelölje Ro (cirka 3,3 cm). Általában a tehetetlenségi nyomatékra k*m*Ro^2 felírást szokunk használandani. Vékony gömbhéj esetén ez 2/3-ra jön ki (Levezetés vázlat: Gömbi koordinátarendszert használva, Z tengely körüli tehetetlenségi nyomaték így írható fel, ha Ro a sugár, 'a' a héj vastagsága és ro a sűrűség:
integrál (0 -> 2*PI) integrál (-PI/2 -> PI/2) (Ro*cos(fi))^2 * Ro^2*cos(fi) * a*ro dfi dlambda.
A szorzat  első tagja a Z tengelytől vett távolság négyzete, a második tag a Jacobi determináns, a határozott integrált, pedig (LaTex híján) "integrál (a -> b) f(x)"-szel próbálom helyettesíteni. Kiemelve a kiemelhetőket: Iz = 2*PI * a*ro * Ro^4 * integrál (-PI/2 -> PI/2) cos(fi)^3 dfi. Vegyük észre, hogy 4*Ro^2*PI*a*ro (amennyiben a << Ro) a teniszlabda tömege. Iz = m * Ro^2/2 * integrál (-PI/2 -> PI/2) cos(fi)^3 dfi. Az integrál tag eredménye 4/3 (én cos(fi) * (1 - sin^2(fi)) helyettesítéssel oldottam meg, de táblázatból is lehet és nálam a kettő eredménye egyezett!). Tehát Iz = m * Ro^2 * 2/3.). Ergo mgh = m/2*v^2 + (!) Iz/2*omega^2. Feltéve, hogy amíg érintkezik a labda a hassal, gördül is (márpedig a teniszlabda a pitykés mellényen sokáig gördül) v = Ro * omega, azaz mgh = m/2*v^2 + (2/3*m*Ro^2)/2*(v/Ro)^2 = (1/2 + 1/3)*m*v^2 = 5/6*m*v^2. Azaz közel duplája a guruló gömbhéj mozgási energiája, azonos sebesség mellett. Szépirodalmilag! Ezt továbbcipelve a levezetésben a 296. oldalon arra jutnánk, hogy h = (1+k)/(3+k)*R = 5/11 * R, azaz majdnem a sugár felénél válik el a labda.
Elhanyagolások: nem R sugarú pályán mozog a tömegközéppont, hanem (R + Ro) sugarún (azonos sebesség esetén kisebb a centripetális gyorsulás, de valamivel magasabb az induló helyzeti energia); súrlódási erő és a közegellenállás disszipatív munkája el lett hanyagolva (v a valóságban kisebb); 'a' (héj vastagsága) nem feltétlenül sokkal kisebb, mint Ro (Iz kisebb, azaz v némileg nagyobb). Mi van, ha Mikszáth pocakja nem kör keresztmetszetű a gurulás síkjában? Lehet tovább finomítani a modellt!

Kiemelendő, hogy nagyon kevés káromkodás van benne. Az első után helyettesít (l."fűzfa", "How to Recognise Different Types of Trees from Quite a Long Way Away: No. 1: The larch").

A fejezetek elején rövid összefoglaló olvasható. Ettől kicsit Micimackóssá válik a hangulat. Persze ezekkel a kis szövegekkel is jókat lehet játszani. Íróilag.

A 2. jegyzetben (125. oldal) végre szó esik a "pispeklila" borítóról. Miért is lett ilyen? Vagy olyan. Nagy előnye, hogy így könnyen meg lehet találni a könyvespolcon. Meg persze akkor is, ha az E-betűs írókhoz tesszük be. És a későbbi kiadások borítótervezőinek is nagy könnyebbség, hogy nem kell kreatívkodniuk.

Hoppácska, egy piciny sajtó hiba becsusszant! 135. oldal 1. bekezdés végén egy árva Cucsu úr született, Csucsu úr helyét átvéve.

A termelési regény szocilista realizmusát arcul pökve az alábbi szereplők kerülnek bevezetésre: beszélő aranyhörcsög (Giacomo), Gregory Peck, Marilyn Monroe és a jó öreg gondolatolvasás. Ő mellettük nem világos Beverly pajtás szerepe. A munkaértekezlet egyszer csak valódi lovagiatlan lovagi tornába csap át és súlyos sebek osztogatódnak mindenfelé. Csak a takinéni győzze felmosni a vérnek habzó árját.

A pándánusz veicsi többször említődik, ezért hát utána néztem, hogy ez milyen növény. Pandanus veitchii, magyarul csavarpálma.

A 224. oldalon az 1. bekezdésben leírja egy emlékezetes gyermekkori okádását. Ez a rész azután kopipésztelve lett a Harmonia cælestis-be is, ahol én már megemlékeztem erről a virtuális közösségteremtő élményünkről (mármint úgy értve, hogy annak ellenére, hogy soha nem iszom alkoholt, nekem is mélyreható ösmereteim vannak ezen a téren. Sajnos).

A 234. oldal környékén elkezd játszani az igekötők nyilakkal való helyettesítésével. Majd a 239.oldalon felhasználja a csodafegyvert és egy neutron bombával önmegsemmisítő csapást mér az írásjelekre. Nélkülük elég nehéz behatolni a mondatok dzsungelébe, de azért bele lehet jönni.

A mester többször is Eckermannra, Goethe titkárára hivatkozik. Nekem, meglehetősen félművelt emberként mindig Felhőcske jut eszembe a Meteo c. nagy kedvencemből. Ez egy pindurkát zavarja a képet.

Szegény szedőt sajnálom. Néha nagyon furcsán van tördelve a szöveg. De az 53.oldal 4. sorának elején egészen biztos, hogy van egy fölös szóköz

A 247. oldalon hivatkozik egy "hullámzó amerikai hídra", amely leszakad a széllökésektől. Megtaláltam a filmrészleteket a >tecsőn< (ez '79-ben még nagyon nem volt a képben! Talán az R10. Már aki tudja mi ez.). A Tacoma Narrows hídról van szó (becenevén Galloping Gertie, mert már az építés alatt annyira mozgott), amely 1940-ben, négy hónappal a megnyitás után szakadt le. Egészen kísérteties, ahogy csavarodik a híd!

Az elbeszélés nyelvezete egy ponton régiessé válik. Valahol az I. VH előttről. Szép nyelvezet, de nem egészen világos számomra, hogy minek. Hogy kerül Mikszáth a kocsmában, ahol mélyen szánt a mesterrel. Bevallom, kissé uncsi. Mikszáth visszatérő társalgó partner és folyton bliccel a HÉV-en. O tempora o mores!

A 296. oldal alján a lábjegyzet kicsit félrevezető. Legalábbis engem félrevezetett egy pillanatra. Kérdés, hogy ha nincsenek négyen, akkor hogyan lehet Paskievicset játszani. A megjegyzés: "4-es tarokk". Azért félrevezető, mert bizonyos tarokkoknak nevük van (Pagát, Skiz). Itt - természetesen - nem erről van szó, hanem arról, hogy a Paskievics tarokk az a tarokk, ami négyesben játszható. Esetleg ötösben, egy kibiccel. Egyébként tudvalevő, hogy Mikszáth nagyon szerette a tarokk játékot.

298. oldal,  22.sor: Mi az az "hengematte"? Olyat találtam a gugli fordítóval, hogy hängematte, ami függőágyat jelent.

302. oldalon, 2. bekezdés, alulról 4. sor: Mi az a selyma? Gugli: "Huncut, csintalan férfi, gyermek."

85. oldal közepe tájéka: SL K4-nek a telexet hívják. A mester itten arra asszociál, hogy "Eselkánégy keze, feje, lába! - így a véres dal.". Hát nem egészen. A lokális mellékszállá asszociálódott főhőst ugyanis Kodelkának hívták. "Lédererné mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába." Talán a 30as évek eleje: Lédererné és kedves férje ura feltrancsírozták a hentest a biztosítás megszerzése érdekében. A fej, egyéb iránt, soha nem került elő. Több rémséges infó >itt<. Szüleim még meséltek egy hasonló történetet abból a korból, amikor egy, az I. VH-ban (akkor még "A" világháborúban) elesett katona lakását eladva pár tucat lecinezett fém hordóra leltek. A hordókban a meggyilkolt szeretők voltak becsomizva. (Deák Tamás pontosítása: "Pontosabban Léderernéről van szó (1925). A másik ügy a cinkotai Kiss Béla esete (1916).")

313. oldal, 1. bekezdés, alulról a 12. sor: "Ha nem is fehért tea, ahogy - tudomásom szerint - a kínaiak nevezik a forró vizet, ...". A wikipedia szerint a fehér tea a nem oxidálódott, fiatal levelekből készített tea. Ha lesz érkezésem, akkor egy kínait is meg fogok kérdezni ez ügyben...

A VII. fejezet végén, egy rosszul sikerült robbantás eredményeként kitör az irathegy és mindent elönt a papír. Az emberek fuldokolnak és a következő fejezet erejéig hősiesen lehet küzdeni a papírba fojtott emberekért. Tiszta Mexikó. De mi az a fahmann (90. oldal, alulról a 4. sor)? Ismét gugli fordító: fachmann -> szakértő. Művelődünk, művelődünk?

VIII. fejezetben végre közelebb jutunk a színhely felderítéséhez. Tomcsányi látja a 33-as vellanyos befut a Élmunkás-hídi megállóba. Tehát valahol a Lehel tér és kies környéke. Az viszont nem egészen világos, hogy fuldoklunk a papír árban, vagy vadászunk. A vadászok indulnak a fuldoklók megsegítésére. De miért? Teljes mellékvágány.

389. oldal, 8. sor: hiányzik egy 'e', a De-ből. Lenyúlta Pumukli nyomdász rokona.

És itt jön a csavar, amit nem értek. A IX. fejezetben kiszedik a "höss" fuldoklókat a papír buzgárok alól. Mindenki megmenekedik. De a VIII. fejezet végén még oly virgonc Tomcsányival valami történik, mert pár oldallal később (111. oldal) Tomcsányi kiterítve feksz a ravatalon. DE MÉ'?

A 401. oldal 1. sorában valami zavar támadt az erőben és Pumukli haverja esmeg lecsapott! Az "ülőke" szóból hiányzik a középső "ő". Az látszik csak, hogy "Érezte a korhadt ül   ke nyirkosságát.". Bár a mesternél ez is simán lehet nyelvi talányosság.

416. oldal, 1 sor: '...a mester rögtön odafúrta ... szemét, e nem hivatalos dekoltázsba. "Gittus, te nekem kebelbarátom vagy."'. Ezt a motívumot Laár András is feldolgozta a Kebelbarát című versében, amit ideidézek:

Laár András: Kebelbarát

Valahol egy kebel nekem a barátom.
Szép és igen okos képzeletben látom.
Testi-lelki szinten volnánk sülve-főve,
Csak az a nő hol van, kire rá van nőve?

És ez, a modern tek(!)nikának köszönhetően, meg is tekinthető a >TeCsőn<. 9'20"-nél kell figyuzni!

Végezetül hadd idézzem a mottóul is szolgálható vers torzítmányt:

"Habár felül a gálya, alul a víznek árja,
azért a Côte D'Azur."

Nagyon kemény és mellbevágó igazság!

A mester a mű végén (431. oldalon) külön felszólítja az olvasót, hogy kommentálja a regényt. No én ezt megtettem és el is küldöm az URL-t a kiadónak. Hátha komolyan gondolta! (... pár nap elteltével ...) A mester nagy örömömre válaszolt! A válasz itt olvasható!

Mindenképpen ajánlom olvasásra! Intellektuálisan élményletes, de a történet azért nem egy kalandregény. Illetve mégis.

Legyünk termelékenyek minden nap!