QL.túra miazmás

Igazából egy balatoni nyaralásról szerettem volna írni. De végül is egy kicsit más lett.

Többedmagunkkal úgy gondoltuk, hogy Tihanyba megyünk nyaralni. Sok gyerek, vidámság, fürdőzés. De sajnos ebben az évben nem volt nyár. Illetve augusztus végéig csak 1 hét volt. Mi viszont nem találtuk el ezt a hetet.

Gyerekkoromban sokat nyaraltam Tihanyban, a révhez közel. Így fokozott várakozással tekintettem az újra "találkozás" elé. Nagyot kellett csalódnom. A rév környéke teljesen kihalt. Üzletek bezárva. Csak a révhez igyekvő autók állnak meg pár pillanatra. A Klub Tihany (linket csak azért sem teszem ide, mert most durci van) teljesen kiépült az révhez vezető útig, bekebelezve a korábbi minigolf pályát, a kis üzleteket (ahol volt valutás volt is) és a strandot. Ez nem növelte a látogatók számát. Sőt! (A régebbi tihanyi rév s környéke vidám életét a "Hamis a baba" című filmből ismerhetjük meg.)

Egy családi panzióban szálltunk meg. A viszonylag enyhébb időjárás miatt örültünk is, mert így nem volt gond, hogy nem volt légkondi. Előre kellett 20 kFt-ot borítékban leküldeni! Átutalás nix, számla nix. Igazi magyar, "adó optimalizációs" viszonyok!

A Balaton vízhőmérséklete 20 fok alatt. Nem erőltettük a fürdőzéses dolgot hát. Mit kezdjen az ember, ha a Balatonban fókák portyáznak? Nem adtuk fel a csüggedésünket. A neccen felderítettük a potenciális szórakoztató helyeket. Először elmentünk Balatonfüredre, a görög faluban álló feredőbe. Kicsit sok a lépcső és kevés a tábla, de a fürdő jó volt. Miután megtaláltuk. Párszor belefutottunk egy-egy zsákutcába.

Másnap elmentünk Salföldre, a Természetvédelmi Majorba. A szokásos erdei szekértúra a pálos kolostor romjához, majd pónipacigolás. A fiam és a lányom nagyon élvezte. Sajnos előző nap vihar volt és a villám belevágott egy nagy jegenye fába.  A fa levezette a villámot és az alatta levő kancát és csikóját megcsapta a delej. A mama meghalt (gondolom a lépésfeszültség nála kicsit nagyobb volt). A csikó is egy fél napig csak hátra fele tudott közlekedni. Szegényke. Végül egy másik kanca befogadta a kiscsikót. Amikor mi láttuk, már vígan szaladgált az új testvérkéjével. A csikót nagy frappánsan Villámnak keresztelték el.

A következő napon elugrottunk Kehidakustányba. Ott mindig jó szokott lenni a víz, van babamedence és nem túl nagyüzemi az ügymenet. Barátságos. Azt nem értem, hogy bár karpereces a beléptető rendszer, de a kinti medence közepén levő bárban csak kp-val (vagy szobaszámra való írással) lehet fizetni. A fürdő gatyeszból nem sikerült elővarázsolnom egy barackszörpre valót. A rá következő nap is oda mentünk, de hideg volt a víz egy kicsit. Ezt nem értem...

Kehidakustányba menet komppal mentünk át a déli partra. Mind a kétszer alig kellett várni és egyből felfértünk a hajóra. Gyerekeknek ez is nagy élmény. Hattyúk, kacsák, vitorlások. Megannyi nézni- és látnivaló.

Délutánonként sétáltunk Tihany "belvárosában" is. Szépen rendbe van szedve, de a szokásos bóvliárusok hada némileg elszomorít. A (dízel)vonat végállomással szemben leledz egy kis cukrászda (nevét feledje jótékonyan a homály). Hát nem volt jó. De ha picit odább vonszoljuk magunkat és pár lépcsőt is leküzdünk, akkor a Rege Cukrászda nagyon szép! Viszonylagos választék, szép panoráma, nem túl barátságtalan pincérek, szolidnál enyhén emelkedettebb árak. Érdemes megnézni!

Utolsó nap hazafele benéztünk Sárvárra. Szép, új fürdő van ottanság. Egy pici gondom van, hogy ez már igazi túristaipari nagyüzem. Rengeteg medencével. Van benti csúszda komplexum is. Mi a legkisebbekre ültünk fel és a 4 éves lányom nagyon élvezte. Vannak 36 és 38 fokos vizű medencék is, de onnan kizavartak minket, pedig csak pár percre szerette volna megnézni a lányom. Rendnek köll lenni, különben fákon ugrálnánk, mint a majmok!

Nyaraljunk minden nap!

Cadix kérte, hogy mutassam meg, hogyan lehet <code> szekciót választani egy bejegyzés tartalmának szerkesztése közepette. Hát így...

Az érdekessége, hogy először az új felületen megpróbáltam meg létrehozni ezt a posztot, de a Mentés gomb megnyomása után eltűnt a poszt. Szőrén szálán, mint az a bezonyos szürke szamár a ködben. Firefox 7.0.1-gyel.

Viszont amikor beposztoltam a régin keresztül, akkor 3*is megjelent. Kétszer csak vázlatban, pedig a publikál-t nyomtam meg... Hömmm, hömmm

Amint a poszton is látszik, ha kép átlapolódik egy code szekción, akkor a szekció határai kicsit furcsán jelennek meg.

Ezt a sort pedig csak tesztelési célból szúrtam be az új admin felületet használva.

Code-oldódjunk minden nap!

Thália Színház
2011. 09. 18.
Rövidke előzetes

"[A könyvemből] már háromszáz oldalt megírtam, de a történet még nem jutott az eszembe."

Niel Simon az átlag (É-)amerikai (értsd USA) élet megéneklője. Szerethető színpadi művek köthetők nevéhez. Párat ebből meg is filmesítettek (pl. az egyik kedvencem, a Mezítláb a parkban Jane Fondával és Robert Redforddal).

Ez a történet is az egységsugarú amerikai középkorú főhőseinek némileg lagymatag, de mégis ismerősen zátonyos élet mutatja be. Elsősorban Gálffi László miatt néztem meg, no és a HVG miatt, ahol olvastam egy elismerő kritikát.

A darab első félideje kifejezetten erős. Vicces, bonyolódnak a szálak. Pedig csak 4,5 szereplő van. A feledik a háttérben munkálkodó szaxofonista, aki szép játékával kitölti a történet szövetében kialakuló pici dramaturgiai űröket.

A színpad két és fél részre van osztva. Párhuzamos két lakás. Az egyik George Schneider (Gálffi László) íróé, akinek a felesége, akivel 22 évet élt le nagy szerelemben, nemrégiben meghalt. A másik Jennie Malone színésznőé (Takács Katalin), aki 16 évi végigküzdött házasság után vált el. Mindketten gyermektelenek és mindkettőjüket megpróbálják kihúzni az élet aktuális kátyújából a barátok. Ennek eredményeképpen és némileg a véletlen közrejátszásával Geroge felhívja Jennie-t. És elindul a kapcsolat felvétel.

Ja, a fél rész a színpadon a tűzlétra a háttérben, ahol a szaxofonista gyakorol. Sajnos nem egyértelmű, hogy melyik házhoz tartozik, ezért én sokáig abban a hitben éltem, hogy az lesz a csavar, hogy egy házban laknak. De nem! A tűzlétra egyértelműen a nő házához tartozik. Csak akkor meg nem értem, hogy miért zavarja a szaxofon játék az írót? Is. Vagy két szaxofonista van, akinek a szobatársa nem bírja a gyakorlást? Megannyi talán(y)!

Sajnos a második rész nagy része elveszik a Woody-Analizálásba (bocs a szójátékért!). Itt az újdonsült férj a szokásos értelmiségi problematikába ütközik. Megérdemli-e a nőt? Kezdhet-e új kapcsolatot a régi jó sok éve után? A nő sokáig türelmes, de ő sem a végtelenségig. Végül eljön a szakítás, de mégis rájönnek, hogy mi a fontos nekik az életben. Jön a pozitív vég.

A darab jó, bár kicsit hullámzik a színvonal. Sajnos a második félidő nagy részében eltűnnek az erős dialógusok és sokat moralizálnak. Engem kicsit zavart a sok szövegtévesztés. Ettől a darab egy pici ritmust veszít. Ki-ki zökkenünk a darabból a nézőtérre. Ez nem jó. Sajnos nekem Kerekes Éva túl sok. Görög László viszont nagyon átélhető figura. Jól játsza az irányító öcs másodhegedűs szerepét. Bár az életvitele és az öltözködése között tátong egy induri-pinduri szakadékocska.

Így készült videó.

Öleljünk át valakit minden nap!

www.drmarias.hu

Ez az eredménye, ha az ember felesége kezeli a TV kapcsolót. Eljutottunk az A38 koncertre, ahol a Tudósok együttes lépett fel. Tök jó jazz-es, alternatív számokat játszotta. No, ma szóljon róluk az ének...

A Tudósok Zenekar a magyar undorgrund egyik sokat csiszolódott gyémántja. Valahol félúton a totális agylövés és Santana között. Szerencsére valamikor sok-sok-sok évvel ezelőtt (1992 környékén) leadták a Magyar Televízióban az "Apa kocsit hajt" című szerzeményüket. Teljesen lenyűgözött. Akkoriban futotta a zenei ámokot Waszlavik Gazember Sámán László is.

A Tudósok Zenekart az azóta elhunyt Bada Tibor alapította. Magyarországon Máriás Bélával bővült a csapat. Ahogy ez a klippen is majdan láthatóvá leszen.

Szóval vissza az "Apa kocsit hajt" című alapvetéshez. Azért húzom most az időt, mert lelkileg rá kell készülni a befogadásához! Van benne egy csipet Uhrin Benedek agyzsugorító antizenéjéből, azzal a nem elhanyagolható apró különbséggel, hogy ezek a fiúk tudnak zenélni és nem csak egy Casio szintin tudják megtalálni az alap ritmusokat.

Tehát akkor felkészülni! Vigyázz! Kész! Klatty!

Tudósok: Apa kocsit hajt

Ez után, hogy ezen kult szongon is túltettük magunkat, akkor a tecső jóvoltából hallgathatunk egy másik nagyon értékes dalt az "Aggyad az agyad" című lemezről (Bátor ventillátor).

De most jöjjön egy sokkal aktuálisabb szám tőlük. Ez már a 2010-es választásokra készült. Itt felhasználják a modern(?) flash technológiát mondanivalójuk elmélyítésére. Ez már sokkal befogadhatóbb. Legalábbis a zenei alap. Jó kis jazz-rock-os.

Tudósok: Dávid Ibolya for president

És persze a legújabb számaik közül is egyet ide idézek. Erre kapcsoltunk rá az A38 koncertjük leadása során.

Tudósok: Gyere be a diszkóba

Persze a legújabb kori vergődéseikből van fent több szám is (Robotok, Ki fog szeretni ilyen fejjel?, stb.).

Egy kis háttér a miértekről...

Tudósok riport - beszélgetés a Dávid Ibolya for president c. klipről

Egy szép, új kifejezéssel is gazdagodtam: art-rock!

Legyünk tudósok minden nap!

iTunes, igomyway.com

Korábban is gondolkodtam navigációs cucc vételéről. Nem autózom sokat, de amikor megyek, akkor messzire és nagyon utálok eltévedni. Ettől én idegesebb leszek és szegény feleségemet piszkálom. Szóval néha jól jönne.

Kipróbáltam a Nokiás OVI-s (Nokia N96) cuccot, de az nagyon gáz volt. PDA-n próbálgattam NNG-s iGO8-at és Primo-t is. Azok tetszettek. Az iGO8-nak valahogy emberszabásúbb volt a menüje. A Primo-t szokni kell. IPad-on a gugli Maps-szal is próbálkoztam, de nehézkes kezelni. Vezetés közben meg pláne, mert ugyi nem navigációs szoftver. Böngészgetés közben láttam az iTunes-on, hogy 19,9 €-ért be lehet szerezni. Ez a mostani CHF erősödős időkben olyan 6kFt. Nosza hát, felkaptam a bankkártyámat és sebtiben vettem egyet. Támogassuk a magyar ipart!

Simán felugrott. Elindítottam. Szép a bejelentkező képernyő. Majd pár klikkel bekonfiguráltam. Nem értem, hogy miért lett angol! Na, akkor próbáljuk megkeresni, hogy hol is lehet magyarra váltani. Egyebek -> Beállítások -> Konfigurációs varázsló (utolsó előtti gomb) (nem tudom, hogy volt angolul. Úgy kellett volna begépelni, de ezért most nem állítom vissza angolra...). No, itt ki lehet választani a hangnavigáció nyelvét. Húúú, bazi sok van! Azt nem értem, hogy egy HU-RO csomagban miért van Észttől kezdve, Török, Görög, Ukrán. De miért nincs német, Francia?? Gondolom csak a K-Európai nyelvek vannak benne (és az angol) és ehhez lehet majd kemény pénzekért megvenni a térképeket is. A 7 magyar beszélőből egyetlen TTS van (Text to Speach, azaz amelyik pl. be tudja mondani az utcaneveket is és sok más egyéb érdekességet). Megtalálható a klasszikus Moha bá hang is. Páfrány még nincs, de ha jól akarjuk érezni magunkat vezetés közben, akkor én a "Jakso Funny"-t ajánlom. Én többször felkacagtam a beköpései miatt. Bár nem értem, hogy miért van benne a "Jóóóó reggel Vietnáááám!" a Bajor hangján. Gondolom vele is készült anyag, de az valami miatt nem lett jó és ide átkerült az anyag. Jáksó akkor is cseveg, amikor nem történik semmit. Ez esetleg zavaró lehet, de az Egyebek -> Beállítások -> Hangok és figyelmeztetések -> Hangnavigáció részletessége gombon 3 különböző szinten is korlátozhatjuk beszéd készségét. A TTS hangja még bizonytalan, kicsit sokat csuklik és még a memóriából is jó sokat eszik. E miatt a navigáció is akadozóvá vált.

Szerintem Jáksó a jó választás, de vigyáznunk is kell vele! Kiskorúak társaságában néha magyarázkodnunk kell, mert van már picit altesti és szexuális utalásokat tartalmazó vicce is. Figyeljünk oda rá! Depis lesz, ha újra kell terveznie! Viszont a körforgalmak közelében néha szexuális izgalomról tesz tanúbizonyságot. Én egy 12-es karikát javasolnék. Vagy egy beállítási lehetőséget, hogy az ilyeneket ne mondja, mert kínos helyzetekbe kormányozhatjuk magunkat újdonatsült szőke barátosnénkkal (van egy rakat szőke nős vicce is).

A Varázslóban tovább haladva átírhatjuk a rút amerókai mértékegységeket SI-re. Majd jön az Útvonal-beállítás. Ehhez nem feltétlenül kell piszkálni. Szóval ezen végigmentünk, de hol lehet magyarra átállítani a feliratokat??? Aha, Beállítások -> Területi beállítások -> Program nyelve: Magyar. No, hurrá! Újraindítás kell hozzá.

Én még beállítottam pár dolgot az Egyebek -> Beállítások alatt, hogy ne zavarjon.

• Hangok és figyelmeztetések -> Gyorshajtási beállítások -> Sebességkorlát mindig látható. Így mindig kirak egy sebességkorlátot mutató táblát, aminek a belseje pirosra vált, ha nagyon túlléptük.
• Ugyanebben a menüben a Jelzés a sebességkorlát [110%]-nált állítottam be. Nem jó, ha minden lejtőn Jáksó megjegyzi, hogy 52-vel merészelünk menni.
• Képi navigáció beállításai -> Megjelenő adatok. Itt a legalsó értéket átállítottam az érkezési idő helyett Sebességre. Így némileg pontosabb sebességet láthatunk és az autó kilométer óráját is kalibrálhatjuk. Hogy mind a három értéket lássuk, a navigációs képernyőn majd a jobb alsó sarokba kell böknünk. Ha később változtatni szeretnénk a beállításokon, akkor hosszabban nyomva a jobb-alsó sarkot a navigációs képernyő, feljön ugyanaz az ablak, amin az imént beállítottuk, hogy a sebességet szeretnénk látni.
• Ugyanebben a menüben Elágazás nézet kikap. Nagyon zavaró, ha autópályán bejön egy tájkép. A helyett, hogy látnánk, hogy melyik kihajtón kell kihajtani.

A kép szép nagy. Sajnos nem tölti ki a teljes LCD-t. Szóval egy kis fekete sávot láthatunk körbe-körbe. Az iPad-et az anyósülésre tettem, mert a kocsiban nincs iPad konzol. Megpróbáltam egy címet beírni. Vajon ki találta ki a billentyűzet kiosztást??!? ABC sorrendben van, nem qwerty. Nehéz eligazodni rajta. De ezt is átállíthatjuk! Egy szöveg bevitelnél (pl. Címkeresés) az Egyebek gombra bökve választhatunk QWERTY, vagy QWERTZ billentyűzetet is. De van arab, cirill, ukrán, görög és héber is, ha véletlen arra lenne szükségünk. De miért nincs ékezeti lehetőség??? Mondjuk az iPhone-os hosszan lenyomós verzióban.

iPad egy kicsit halk. Megpróbáltam megfordítani, hogy a hangszóró ne az ülés támlája felé nézzen. Így jobb egy kicsit. Álló formátumban furcsa, hogy az információs ablakok a tetejére kerülnek egy blokkba. Maradok fekvő nézetnél.

A kép szép, nem szaggat. TTS-sel picit igen. Viszont van pár probléma. Enyhe cikk-cakk-ban mindig az utolsó kanyart mondja be. Szóval miközben lényegében egyenesen megyek azt mondja be, hogy forduljak balra, amikor elsőnek enyhén jobbra fordulunk. A térkép sem egészen kóser. Pl. Veresegyháza és Szada között ott a lakott terület vége tábla, de 50-es sebességkorlátozást mond. Viszont a M31-en végig 130-at mutat, miközben tele van 110-es és 100-as korlátozó táblákkal.

Kicsit nem intuitív. Van beállítás, amit sokáig kellett keresnem. Szokni kell. De azért a végén meg lehet találni mindent. Illetve én egyet nem találtam. A gyorsmenük alá korábban be lehetett tenni a szatellitek vételi jelerősségét. De sajna ezt itt nem találtam. Még akkor sem, amikor keresi az műhó'dakat. Ezt miért kellett kiszedni? Olyan szép volt! Ja! lehet, hogy az iPad nem tudja adni ezt az információt.

Ha jól akarunk szórakozni, akkor én a Jáksó hangot ajánlom! Enyhén tudathasadásos. Egy iPhone-on is futó alkalmazás GPS helyett telefon szeretne lenni. De hát az! iPad-en kevéssé zavaró.

A kanyarokat néha kicsit késve mondja be. Már elkanyarodtam, amikor mondja, hogy forduljak barra (sic!). Ez körforgalmakban fordul elő leginkább. Mondjuk nem nagyon zavaró, mert minden kanyar előtt már jó előre szól, hogy majd mit kell csinálni. Így az aktuális vezénylés már csak annak megerősítése.

Ha van neccünk, akkor szintén hasznos lehet a gugli keresési lehetőség.

A vasúti síneket furcsa sötét maszatos sávval jelöli. Gondolom a töltés akarna lenni, de nagyon furcsa, hogy a széle olyan cakkos.

Jó fícsör, hogy van kilépési funkció. Én minden iPad-os alkalmazásnál hiányolom ezt. A probléma ezzel csak az, hogy nem igazán lép ki az app-ból. Az ikon ott marad futó applikációk között. Amikor ráváltok feljön az utcsó kép (még a kilépés elölről), majd egy nagy feketeség, majd újra bejön az indító kép, majd végre bejön a menü. Kicsit meg van zavarodva... (amint azt megtudtam egy szakértőtől, az app valójában kilép. Az alsó sorban a legutóbb használt app-pok listája jelenik meg. Függetlenül attól, hogy fut-e, vagy már nem. Az iOS szándéka szerint eltitkolja, hogy fut-e még az app, vagy már nem. Ezért is van úgy megcsinálva az iGO-ban, hogy kikapcsoláskor elmenti az utolsó képet és ha újra indul, akkor először azt nyomja ki. De mivel lassan indul (10+ mp), ezért furcsa villódzásokat látunk.)

Navigálni szükséges, minden nap!

Könyvmolyképző Kiadó, 2009
alexandra.hu

Mivel lányom beleszerelmesedett a lovaglásba, ezért hirtelen megugrott a lovas témájú plüss állatok, könyvek és egyéb lóval akármilyen laza kapcsolatba hozható tárgyak száma. Ez a mese is erősen ebbe a halmazba tartozik. Az egyik nagymama kínálta meg vele a családot. Inkább 6-7 éveseknek készült. Nagy betűkkel, nagy sorközökkel, meglehetősen jó rajzokkal tarkítva. Ha olvasni tanulnék és szeretnék lovagolni, akkor valószínűleg nagyon érdekelne a könyv. Így kevésbé.

Nagyon furcsa, hogy jelen időben van írva a könyv. Nem is emlékszem, hogy csupa jelenidejű történést láttam-e valaha is könyvben. A furcsa, idegen nevek is nehezítik a haladást. Gondolom az angolra jobban ráálltam az évek során. Na jó, Hanna, Matilda és Ágnes (per Ágnes) még ok. Még Jozefin is. Elina, Ingela már problémásabb. A lovak neve: Szigge, Jepp, Szam. Ez most hogyan ejtendő? Szem, vagy Szam? Én olyan nevekhez szoktam mostanság, hogy Nahát, Trükkös, Meteor. Szóval valahogy a magyar ló nevek mulatságosabbak. Még a "Fülöp herceg" is. :)

Döcögősek a mondatok. Nincsen szépen magyarra fordítva. A történetek pedig nem lennének rosszak. Nagyon kell figyelnem, hogy le ne térjek a mondatok által leterített szőnyegről. Én szeretem egy kicsit megváltoztatni, amit olvasok. Kicsit felbővítem a mondatokat. De itt amikor elrugaszkodom a szövegtől, nem biztos, hogy amikor visszatérnék, akkor szépen be tudok csatlakozni a mondatba. Valahogy nem kerek. Valószínűleg a folyamatos jelenidejűség is zavar.

Az is furcsa, hogy az egyetlen Jepp pónin kívül csak nők szerepelnek a történetben. Mamák, kislányok, nagyobb lányok, tanárnéni. De még a többi póniló is lány.

A történet röviden: Elina 6 éves és véletlenül meglát egy karámot hazafelé kocsikázás közben. Mamájával feliratkoznak a listára és majd egy év múlva (!) elkezdhet lovagolni tanulni. Az első órán elméleti oktatás van és nem is ülnek lóra. (Hmmm... A lányom 4 éves és most kezdett lovagolni. Igaz még csak vezetik a pacit). Szépen leírja, hogy mik vannak egy lovardában és hogyan kell gondozni a lovakat. És persze a lovaglás közben kalandok esnek meg lovasokkal, lovakkal egyaránt.

Lovazzunk minden nap!

Pest, 1848. február

"Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában."

Végre egy könnyű vers! Hét darab, hat soros, nyolc szótagos versszak. Minden versszak ugyanazzal a két sorral ér véget: "Hol a boldogság mostanában? / Barátságos meleg szobában.". Az is könnyebbség, hogy keretes szerkezetű, azaz az első és utolsó versszak is ugyanaz. A keret csak bemutatja, hogy cudar az idő, a többi azt írja le, hogy az emberek hogyan fáznak. Kicsit hasonlóan Faludy György: Haláltánc-balladájához.

Miért is ezt a verset tanultam meg? Az egyik kedvenc filmemben, Az ötödik pecsétben hangzik el, a hideg időből a kocsma melegébe belépő nyilas tiszt szájából (Bánffy György).

Szabó Gyula szép előadásában meghallgathatjuk a >tecsőn< [szöveg].

Teleljünk át! Minden nap!

(American Beauty)
színes, magyarul beszélő, amerikai filmszatíra, 120 perc, 1999
port.hu, IMDb: 8,6 (hát igen, ami jó, az jó)

"Mintha kb. 20 éven át kómában lettem volna és most ébrednék fel."

Ez a film az amerikai filmgyártás egyik furcsa alkotása. Megmutatja, hogy remek európai filmet is tudnak készíteni. Nincs hepiend, nincs akció, nincs végtelenül szájbarágós leegyszerűsítés. Van viszont rengeteg fanyar humor és őszinteség. És elvarratlan szálak.

Persze nem előkép nélküli a dolog. Ott van az 1980-as Átlagemberek (Ordinary people), vagy még inkább az 1998-ban (hoppá, csak 1 évvel korábban) készült Boldogságtól ordítani (Happiness). De az előbbi az unalmat unalmasan mutatja be, addig az utóbbi inkább (nagyon) morbid irányt vesz. Az Amerikai szépség viszont önironikus alkotás.

Főhősünk 42 éves. Mindent megteremt családjának, akiktől viszont elhidegült. Láthatatlan átlagember, akire még önmaga sem emlékezne, ha egyszer szembejönne önmagával. És a film elején még nem tudja magáról, hogy már csak egy éve van hátra. Egyszer csak meglátja lánya kb. 16 éves osztálytársnőjét és ettől "felébred". Rájön, hogy a nagy rohanásban mennyi minden mellett futott el. Kirúgatja magát magalkuvásra késztető munkahelyéről, de e közben egyévi fizetést zsarol ki tőlük. Összeveszik a csak magára figyelő feleségével és nem bánja, hogy az félrekefél. Gyúrni és füvezni kezd és beáll egy közeli gyorsbüfébe pultos fiúnak (minél kevesebb felelősséget igénylő pozíciót keresve).

A végén sokan sokféle okból is megölhetnék, de végül csak az egyik pályázónak sikerül. Örömmel hal meg. Nem annak örül, hogy megölték, hanem amikor megölik, mintha meglegyintené a boldogság kék madara.

Bevallom a felesége motivációját nem egészen értem. És az is érdekelne, hogy mi lesz a lányával és a szomszéd fiúval. Az ő történetük kicsit furcsa szál. Izgalmas, hogy a szomszéd fiú tűnik a legfurcsábbnak a történet elején és mégis ő lesz a legnormálisabb a végére. Az örömöt is csak ő látja meg a halott arcán.

Jó film! Nagyon nagy kedvencem. Nem mondom, hogy felrázó, mert akiket fel lehetne rázni, azok éppen rohannak, akik pedig megértik, azok már rázódva vannak.

Rázódjunk fel minden nap!

991, Discipline Global Mobile
dgmlive.com, thelcg.net

Általában szeretem Robert Fripp zenéit, de ez a lemez a legnagyobb kedvencem. Ezen a honlapon még bele is lehet hallgatózni!

A CD-n csak gitárokat lehet hallani. Nem is tudom, hogy hányan játszanak rajta, de vagy tucatnyian. Nincs rajta más hangszer, vagy ének hang. Kiváló hangzású és összeállítású anyag! Kicsit progresszív, kicsit melankolikus, kicsit barokkos. Kicsit ilyen, kicsit olyan. Megmutatják, hogyan tudnak zenélni. A tapsokból kiderül, hogy koncertfelvételekről van szó.

A felállás magában foglalja a California Guitar Trio-t is (Fripp tanítványaiból álló csapat, akik előzenekarként is funkcionálnak a King Crimson koncerteken), de itt nem Morricone zengzeteire fókuszálnak, hanem a zenére. Ez minőségileg (is) sokkal több, mint a a California Trio saját anyagai.

A CD borító szerint 19 szám van a lemezen, de van egy cím nélküli bónusz szám is. Az alábbi szám lista nem a CD-ről lett leírva, mert ott csak 19-ig követik az eseményeket. A kiegészítés nem tudom, hogyan került ide (oda). Érdekelne, hogy mi alapján választottak címeket a számoknak. Gondolom heveny agyvihar eredményként születtek meg.

1. A Connecticut Yankee In The Court Of King Arthur (2:30) tecső - Furcsa lehangolódott olaszos balalajkákkal csapnak nagy zajt csapnak, majd az egész átmegy egy vidám kerti sétába. Gondolom Mark Twain: Egy jenki Artúr király udvarában című örökbecsű műve ihlette a címet. Vagy nem.
2. Rhythm Of The Universe (4:04) - Finom maszatolás után jó kis dögös blues szám kerekedik belőle.
3. Larks' Thrak (2:37) tecső- Hivatkozás a Larks' tounges in aspic számokra (van vagy 4-5 belőlük, az biztos) és a THRAK című lemezükre. Igazi, kemény hangzású bona. Főként amikor egyszerre csapnak a húrokba. Egyébként blúzos.
4. Circulation I (1:17) -Japános-pengetős-meditációs hangzás. Minden esetre nyugis. De legalább rövid.
5. Intergalactic Boogie Express (2:27) - Az előző szám ellentéte. Mindenki a pengetőhöz nyúl. Nagyon nyomulós szám. A koncertsorozat címadó dala. Gondolom van köze a Hitchhiker's Guide to the Galaxy-hoz. Bár nem tudom, hogy mi.
6. G Force (3:02) tecső - Pörgős, szép, líraiságos, itt-ott vicces. Vagy a gravitációs erőről szól, vagy bármi másról.
7. Eye Of The Needle (3:02) tecső - Teve a tű fokán, avagy (te)tű a szénakazalban. Igazán kellemes.
8. Corrente (1:36) - Nagyon szép, barokkos darab.
9. Driving Force (3:27) - Jó, közepesen pörgős, repetitív szám pihenős részekkel megspékelve.
10. Groove Penetration (2:05) - Lassabb, lovagolós, poroszkálós, blues-os.
11. Flying Home (2:05) - Kicsit egzaltált utazás. Bár én inkább vonatot képzelnék bele.
12. Circulation II (2:40) - Vissza a kabuki színházba. Csak el ne aludjunk. Főleg a végén levő 30 mp-es szünet miatt.
13. Fireplace (3:37) - Ez is egy blues-os hangzásvilágú darab. Amíg nem lesz kínais.
14. Fragments Of Skylab (3:07) - Húúú, ez nagyon jó kis szám! Közepesen pörgős, szép dallamvezetés. Legalábbis az elején.
15. Asturias (3:13) tecső - Ez a másik nagyon szép szösszenet. Asturias egyébként Spanyol hon egy észak-nyugati megyéje.
16. Prelude Circulation (2:03) - Ez egy klááászikus darab gitárra áthangszerelve. Akár pengetős zenedoboz hang is lehetne.
17. Cheeseballs (1:07) - Kis vicces közjáték. Inkább gyerekdalocska.
18. Prelude In C_Minor (1:38) - Ez is egy klasszikus prelúdium. Bár nekem fúga érzésem van. Ami persze nem azt jelenti, hogy tudom, hogy pontosan mi teszi a fúgát. (És itt nem a falazásra gondolok, ami szintén kétértelmű. Ebből a gondolati végtelen ciklusból már nem keveredek ki.)
19. Wabash Cannonball (2:27) tecső - Ez és a következő 2 szám egy track-en van a CD-n. Az első 1:55 hosszú, majd 25 mp taps, majd 61 mp teljes csönd. Ez után (3'21"-kor) jön a Fripp bejelentése, kis tapssal és egy hosszabb szünettel a végén. 4'27"-kor kezdődik a bemutató pengetés 6'15"-ig. És megint egy 180 mp-es szünet a végén. Így ez a track 9'15" hosszú, kb 4 perc teljes csönddel. Vajon miért kellett ezt így vágni?
20. Robert Fripp's Announcement (1:06) - A valódi szám után a CD-n van egy hosszú szünet. Az ez után következő részt külön figyelmébe ajánlom mindenkinek! Itt Fripp elmondja, hogy ez a szám arra szolgál, hogy a sajtó fotózhasson. Gyönyörűen beszél! Majd játszanak egy nagyon improvizatívat. Én ezt értettem: "Our performance for you this evening has come to an end. However we have a relationship with our friends in the press. And the agreement is this: that if they do not interrupt the performance with photography, at the end we will present for, our friends in the press, a non performance, during which they are free to take photograps. So, this will now be a non performance, since it is not performance. If you don't want to be here, you may." Érdekelne, hogy ki az aki erre a konferálásra kimegy a teremből?
21. Fractal Jasm (1:52) - Itt mindenki vadul penget egy kicsit. Inkább jam session szerű free jazz. De mégis szám szaga van az egésznek és nem hangolás.
22. Askesis (2:09) - Kissé disszonáns szóló van egy jó kis basszus alapra építve.

Ajánlom meghallgatásra!

Gitároljunk minden nap!

XSLT v1.0-ban kellett egy XML file-ból pofás kis HTML riportot generálnom. Mivel ez volt az első ütközésem az XSLT-vel, némileg bele kellett jönnöm. A belejövés folyamatát idedokumentáltam egy kicsit.

Egy kis bevezetés: w3schools.com. Sajnos ez a legnagyobb trükkről egy szót sem ejt, azaz, hogy az XSLT-ben egy definiált változót nem tudunk később megváltoztatni. Már a feltételtől függő értékadás is érdekes.

Referencia doksik:

• XSLT 1.0 referencia: w3.org xslt v1.0
• XSLT 2.0 referencia: XSLT v2.0, hogy egy kis kitekintésünk is legyen.
• És egy jó kis szakácskönyv: java2s.com. Nekem sok ötletet adott.

Az xslt-vel xml doksikból XHTML doksikat gyártani. Illetve egy pici trükközéssel bármilyen más formátumú file-t is. Elég egyszerű a nyelv (lásd csatolt linket), de a logikája nagyon nem nem triviális.

A nyelv elemei nagyon vázlatosan:

• <xsl:template match="...">: Ezek egy adott al-csomópontot keresnek meg és a hozzá tartozó al-fát (mégsem írhattam, hogy alfát) dolgozzák fel. Direketben is meghívható az <xsl:apply-templates select="..."> hivatkozással. A select-ben több template-re is hivatkozhatunk "tag1|tag2|tag2". Ekkor azt a template-et fogja hívni, amilyen tag-et talál az adott xml al-fában.
• <xsl:value-of select="...">: Egy adott csomópont értékét veszi ki. Hasonló az <xsl:copy-of select="...">, de ekkor a HTML formázó karaktereket is kiírja.
• <xsl:for-each select="...">: az adott csomópont alatti ismétlődő csomópontokon megy végig. A csomópont alatti elemeket a már jól ösmert <xsl:value-of>-fal lehet kiszedni. Ezen belül az <xsl:sort select="...">-tal lehet valamelyik csomópont tartalma alapján sorrendbe tenni.
• <xsl:if test="...">: egy feltétel teljesülését ellenőrizhetjük. Van '<', '>' stb., de a leírásból nem derült ki számomra, hogyan lehet megnézni, hogy egy adott csomópont definiálva van-e.
  <xsl:if test="not(title)"> - a title node nincs definiálva
  <xsl:if test="title"> - a title node definiálva van
  <xsl:if test="title=''"> - title node nincs definiálva, VAGY a title node definiálva van és üres (<title></title>, vagy <title/>). A végén két aposztróf van és egy macskaköröm.
  <xsl:if test="title!=''"> - a title node definiálva van és nem üres (<title>akármi</title>)
• <xsl:choose>, <xsl:when test="expression">, <xsl:otherwise>: Megnézni, hogy egy érték egyenlő-e valamilyen értékekkel (l. switch-case-...-default)
• <xsl:apply-templates select="...">: a template-tel definiált template-eket meghívja. Ha abban is van apply-remplates, akkor lehet rekurzívan is hívni a template-eket. Paramétereket is átadhatunk (call-template, with-param).
• <xsl:variable name="..." select="..."/>, vagy <xsl:variable name="...">...</xsl:variable> - változó definiálsása. Ha egy változót definiáltunk, akkor soha többé nem változtathatjuk meg az értékét (a miértekről >itt<). Ne próbáljunk if-ben definiálni változót, mert a if-fen kívül nem lesz használható. Ha azt szeretnénk, hogy az if-fen kívül is használhassuk, akkor így kell tennünk:

  <xsl:variable name="bgcolor">
  <xsl:choose>
    <xsl:when test="valamilyen_tag">blue</xsl:when>
    <xsl:otherwise>red</xsl:otherwise>
  </xsl:choose>
</xsl:variable>

<tr bgcolor="{$bgcolor}">
Az sajna nem megoldás, akár mennyire is tetszetősnek tűnik, hogy a choose-on belül definiálunk egy változót, mert a scope-ja csak a choose-n belül lesz értelmes. Sőt az sem jó, ha a <tr>-t így, vagy úgy írjuk ki a choos-on belül. Valami miatt ha egy blokk nem tartalmazza a lezáró tag-et is, akkor szintaktikai hibát ad. Szóval ez sem jó:

  <xsl:choose>
  <xsl:when test="profile"><tr bgcolor="blue"></xsl:when>
  <xsl:otherwise><tr></xsl:otherwise>
<xsl:choose>


További referencia az elemekről és a függvényekről. Persze elég sokféle matematikai művelet végzésére is rávehetjük. 

Nézzünk egy kicsit komplexebb példákat:

• Adva van egy XML ami kb. így néz ki:
  ...
<basetag>
  <name>ez_a_neve</name>
...
          <lasttag>akarmi</lasttag>
...
                      <lasttag>akarmi</lasttag>
</basetag>
<basetag>



...
No és ez sokszor ismétlődik. A lasttag értékei lehetnek azonosak, de lehetnek eltérőek is. Egy lasttag érték szerepelhet több basetag-ban is. A name-ek minden <basetag>-ban egyediek. Hogyan tudunk olyan táblázatot csinálni, ami úgy néz ki, hogy "lasttag | melyik basetag(ok)-ban van használva". Én úgy csináltam, hogy először egy uniq listán megyek végig, ami a <lasttag>-okat tartalmazza (abc sorrdendben), majd megnézem, hogy mely basetag-oknak van az adott lasttag-gal egyező eleme. Kb. így:
  <!-- valahol az elején kell definiálni -->
<xsl:key name="lasttags" match="basetag//*/lasttag" use="."/>

...

<table>
<xsl:for-each select="basetag//*/lasttag[generate-id() = generate-id(key('lasttags', .)[1])]"> <!-- uniq -->
<xsl:sort select="."/> <!-- sort -->
  <xsl:variable name="lasttag" select="."/>
  <tr>
    <td><xsl:value-of select="$lasttag"/></td>
    <td>
      <xsl:for-each select="//basetag">
        <xsl:variable name="basetag" select="name"/>
        <xsl:if test="count(descendant::*[lasttag=$lasttag])>0">
          <xsl:value-of select="$basetag"/><br/>
        </xsl:if>
      </xsl:for-each>
    </td>
  </tr>
</xsl:for-each>
</table>
Hát nem szép? Hát nem... de működik! A nagy trükk a "descendant::" használata volt. Bár valszeg a legbelső if-ben nem kell a count, de így mégis csak beszédesebb.
  
  Persze lehetne a uniq kulcs ciklust egyszerűbben is létrehozni a distinct-values() függvénnyel, ami XSLT 2.0-ában defriniálva vagyon. Csak az msxml nem nagyon ösmeri. MSXML 3 által támogatott függvények listáját >itt< tekinthetjük meg.
• Szeretnénk regular expressiont használni. Sajnos az msxml nem támogatja az <xsl:if test="matches(...)"> függvényt (pedig még a fejlécben is próbáltam a <xsl:stylesheet version="2.0"-t nem jött be.), de pl. JavaScript kódot lehet hívni. Kicsit trükkös, de végül sikerült zöld ágra vergődnöm vele. A megfelelő eredményhez a fejlécben is hozzá kell nyúlni:
  <xsl:stylesheet version="1.0"
    xmlns:xsl="http://www.w3.org/1999/XSL/Transform"
    xmlns:msxsl="urn:schemas-microsoft-com:xslt"
    xmlns:JS="urn:my-scripts">Ez után már meg is írhatjuk a függvényünket:
  <msxsl:script language="JavaScript" implements-prefix="JS">
  <![CDATA[
    function xxx(value) {
      val = "x_" + typeof(value) + "_x";
      return val;
    }
  ]]>
</msxsl:script>Ezt már csak meg kellene tudni hívni a xslt kódból. Első próba nem sikerült: <xsl:value-of select="JS:xxx(name)"/>Érdekes, hogy ha a return-ban visszaadjuk a value-t változtatás nélkül, akkor az átadott értéket kapjuk. A return "xxx" is jó. De a return "xxx" + value már nem működik, mert a value mindig üres string lesz. Ha megnézzük, hogy mi a typeof(value), akkor egy az "object" string-et kapjuk. Tehát valami konverziós problema van. Próbálkoztam trükközni a val = new String()-gel, de nem sikerült. A megoldás az, hogy a hívásnál kell konvertálni!
  <xsl:value-of select="JS:xxx(string(name))"/>Ekkor a typeof(value) már "string" lesz! Egy számokat tartalmazó változó értéke "number" lesz.
• Megpróbáltam a JS kóddal visszaadni egy teljesen beformázott HTML sort is, de csak a string jelenik meg én nem szúrja be a HTML tag-eket, inkább a '<' és '>'-t lecseréli < és >-re. Próbálkoztam value-of-fal és copy-of-fal is.
  Megpróbáltam a value-of végére hozzáírni a disable-output-escaping="yes"-t (<xsl:value-of select="JS:..." disable-output-escaping="yes" />), És így már ment is!

Amit nem sikerült megoldanom:

• Megpróbáltam egy select="JS:xxx(//tag_name)" hívást is. A //tag_name kifejezés egy tag listát ad vissza. JS egy objektum tömböt lát, amelynek minden tagja objektum típusú. De hogy hogyan lehet ebből kinyerni, hogy mi a tartalma az egyes objektumoknak, arra nem jöttem rá. No és hogyan lehet egy ilyen listát visszaadni? Mondjuk ha szeretnénk egy for-each-ban használni...
   

Formázódjunk minden nap!